Eredetileg csak március első napjaiban szálltak volna vízre, ám az időjárás többszörösen is közbeszólt. Kolonics György és csapattársai ugyanis a korai tavasznak köszönhetően már február első felében vígan lapátoltak a csepeli Duna-ágban, ám amikorra betervezték, beszorultak az erősítőterembe. A kétszeres olimpiai bajnokot így ott sikerült megtalálni. Amíg "Koló" a ferdepad, a súlyzó, a függeszkedőállvány és a többi kínzószer között ingázott, addig volt időnk Ludasi Róbert vezetőedzővel szót váltani.
- Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen Gyuri személyében olyan srác került egészen fiatalon, még 1986-ban a csoportomba, aki egy személyben volt tehetséges és szorgalmas. Bár nem ordított fel senki az első napon, amikor meglátta, abban azonban valamennyien megegyeztünk, hogy Gyuri jó mozgású, jó érzékű, ügyes fiú, akiből egyszer még lehet valaki. Nem volt igazán gyorsan érő fajta. Olyannyira nem, hogy még az 1990-es IBV-n sem nyert, pedig akkor már számítottam arra, hogy berobban az élvonalba. Ebben az évben jöttünk Csepelre, ahol azután a következő szezonban olyan menők előtt tudott C-1 500 méteren nyerni, mint Szabó Attila vagy Pálizs Attila.

Kolonics György

Ettől kezdve nyitott könyv mindenki előtt Kolonics pályafutása, aki Horváth Csabával párban nem kevesebb, mint egy tucat vb-érmet lapátolt össze, miközben az atlantai olimpián is az ő nyakukba akasztották a C-2 500-as döntő után az aranyérmeket.
- Gyuri az első, Horváthtal sikertelen 1999-es évet követően is komolyan gondolta a párost. Ám személycserék miatt bele kellett törődnie, hogy Sydneyben csak egyéniben állhat rajthoz. A győzelmével végződött egyes után természetesen továbbra is nagy elszántsággal készül, elsősorban persze az idei milánói Európa-bajnokságra, meg a poznani világbajnokságra. De úgy gondolom, aki még mindig annyira szereti a kenuzást, az simán "elhúzhat" a 2004-es olimpiáig.

Ludasi Róbert, tanítványa ismeretében nem vállal túl nagy kockázatot a fenti jóslatával. Megszokta már, hogy Kolonicsban nem kell csalatkoznia. Sokkal bizonytalanabbnak érzi a sportág általános helyzetét, amit elsősorban a megcsappant anyagiakra vezet vissza. Nehezen tud napirendre térni afölött, hogy a minden várakozást felülmúlóan jól szerepelt kajak-kenu sportág a négy olimpiai aranyérem ellenére is 80 millióval kevesebb központi támogatásban részesül. Talán mindkettőnk szerencséjére Ludasinak fel kellett függesztenie a pénzügyekkel kapcsolatos okfejtését, mivel a kínzás végeztével megérkezett Kolonics, aki azután átvette mestere helyét a beszélgetésben.
- Az olimpiáig tartó időszak keménynek bizonyult, hiszen egyesben is, meg párosban is "teljes gőzzel" válogatóztam - emlékezett a tavalyi évadra az 500 egyéniben olimpiai győztes sportoló.
- Igaz ugyan, hogy nagyon örültem az újabb olimpiai aranyérmemnek, de szeretném aláhúzni, mennyire sajnáltam, hogy tizenkétszeres világbajnok párommal, Csabával 1999 után a tavalyi évünk nem sikerült. Horváth az eredménytelenségünk ellenére nem egyszerűen volt barátom, hanem az marad a továbbiakban is. Mindezt attól függetlenül mondom, hogy betérdelünk-e még valaha egymás mellé egy hajóba, vagy sem... Ami azt illeti, Kolónak sokkal könnyebb lesz egyesben bizonyítania, mint esetleg bárkivel párosban. Elvégre szólóban mindössze egy versenyt kell megnyernie, s máris szabad útja van az idei világversenyekre. Párosban viszont, bárkivel ülne is össze, jószerével nulláról kell indulnia.
- Sydney után eléggé fáradt voltam, ám egyidejűleg feldobódott is - mondja.
- Ráadásul az ilyenkor szokásos fellépések, találkozók, élménybeszámolók is jócskán lekötöttek, így november közepéig teljes pihenőre kényszerültem. Persze, ez nem az jelenti, hogy tétlenségben teltek a napjaim. Amig focizni lehet, addig ilyesmiről nálam szó sem eshet. Amit viszont nagyon sajnáltam, az a kútbaesett vadvízi kenuzás, pedig erre Pulaiékkal, meg Zala Gyurival konkrét tervünk volt. Remélem, előbb-utóbb csak sort keríthetünk erre.

Az immár kétszeres olimpiai bajok cseppet sem mesterkélt, pedig neki erre már akár joga is lehetne. Nem szószátyár módon, de beszél a kenuzáshoz való kötődéséről, miként a későbbi terveiről is.

- Mint mindent az életben, a kenuzást is csak addig lehet, addig szabad csinálni, amíg nem jelent terhet, s nem rutinból teszi. Márpedig ebben továbbra is jól állok, hiszen még ilyenkor, a téli holt szezonban is legalább kilencvenöt százalékos intenzitással dolgozom. Tavasztól őszig pedig gyakorlatilag minden megszűnik az életemben, csak és kizárólag a kenuzásra koncentrálok. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem gondolok a visszavonulásomat követő időszakra. Éppen ellenkezőleg. Már korábban megszereztem a szakedzői diplomát, most pedig a Külkereskedelmi Főiskolán a marketingkommunikáció témakörében a második diplomám megszerzésén fáradozom.

Koló tehát nem valószínű, hogy valaha is rákényszerül arra, hogy segélyért folyamodjon. Abban viszont egyáltalán nem biztos, vajon mit hoz, mit hozhat neki az idei esztendő? Ami immár eldöntött tény: márciusban az olaszországi Sabaudiában edzőtáboroznak, s a hazainál jobb időjárási viszonyok mellett minél több időt töltenek a vízen.
- Azt nem mondom, hogy Sabaudia jobb, mint a csepeli Duna-ág. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez az olasz "kaland" közel sem lesz ahhoz, amit az elmúlt években megszokhattunk. Úgy gondolom, a háromszori ausztráliai edzéslehetőségek nem keveset nyomtak a latban, hiszen egészen másként mozogtunk Penrithben, az olimpia idején, mintha történetesen az olimpiára érkeztünk volna meg első alkalommal. Ausztrália mellett elősorban Dél-Afrikában éreztem jól magamat a korábbi meleg égövi edzőtáborozások során, de Spanyolország is jobb, mint Olaszország. Mivel azonban beütött a pénzszűke, így minden köztes megoldásnak örülnünk kell!

Miközben szó esett arról is, hogy Kolonicsot elsősorban az atlétikai, a Formula-1-es és a labdarúgó BL-közvetítések érdeklik leginkább, előkerült a "hőskorbéli" párjának, Horváth Csabának a telefonszáma is.

Kolonics után természetesen megkerestem Horváth Csabát is, aki némiképp csodálkozott az érdeklődésemet hallva.
- Jelenleg nem tudom megmondani, hogy a mostani, átmenetinek szánt időszakból hogyan keveredek ki. Előfordulhat, hogy egy év laza evezgetést követően jövőre ismét emelem a csapásszámot, s megpróbálom magamat rehabilitálni. Ám az sem kizárt, hogy az idei könnyed tempójúnak ígérkező idény lesz pályafutásom utolsó időszaka. Természetesen nagyon nagy élményt jelentettek a Kolóval együtt töltött évek, de még azt sem tartom kizártnak, hogy jövőre ismét megpróbálunk egy hajóban evezni...