- Miért a csapathajókban érzi jól magát?

- Talán azért, mert amikor kezdtem felnőtté válni, mindig négyest, vagy párost mentem, az egyes valahogy a háttérbe szorult. Az egyes különleges edzésmunkát igényel, nem lehet csak úgy, magától jó eredmény elérni, sokkal többre van szükség. Ha most elhatároznám, hogy a jövőben egyest akarok menni, szerintem már öreg is lennék hozzá. De, nem is akarom elhatározni, jó nekem így.

- Soha sem is hiányzott az egyes siker?

- Nem, jobb csapatban nyerni, mert több ember öröme nagyobb öröm.

Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor ki voltak éhezve a sikerre

- A négy évvel ezelőtti olimpián tagja volt a második helyezett négyesnek, akkor a csapat legfiatalabb tagja volt. Mi volt a szerepe abban az egységben?

- Lélektanilag azért volt jó, hogy bekerültem a "nagy öregek" közé, mert ők már annyiszor voltak együtt edzőtáborban, annyi mindenen átmentek együtt, hogy jót tett egy új arc. Amúgy pedig az lehetett a szerepem, hogy igyekeztem hozni magam, bízhattak bennem a fiúk.

- Hamar elfogadták?

- Igen, nagyon rendesek voltak. Persze, érdekük is volt, hogy minél jobb legyek, hiszen egy négyesben ültünk, ha velem gond van, akkor a négyes sem megy tökéletesen. De, nem csak ez motiválta őket, azt mondhatom, hogy valóban apai jótanácsokkal láttak el, rengeteg fontos dologra megtanítottak.

Csipes, a tanár

- Elsősorban mire?

- Talán az volt a leglényegesebb, hogy korábban nem tudtam igazán versenyezni. Egyszerűen képtelen voltam kihozni magamból a maximumot, nem tudtam, hogyan kell odatenni magam egy versenyen. A fiúk megtanítottak erre is, szép lassan ellestem tőlük, hogyan kell a téthelyzetben viselkedni.

- A nagyok, Gyulay Zsolt, Csipes Ferenc, Ábrahám Attila, Adrovicz Attila vagy éppen Rajna András közül kitől tanulta a legtöbbet?

- Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az 1988-as aranynégyes valamennyi tagjával eveztem egy hajóban, Hódosi Sándor kivételével, aki eltűnt a sportágból. Tényleg mindegyiküktől sokat tanultam, de talán Csipestől a legtöbbet, ugyanis ő is végig a Honvédban maradt, ahogy én is, ráadásul 1995-ben megpróbálkoztunk együtt a párossal. Igaz, hogy nem jutottunk ki a világbajnokságra, de egy évig együtt készültünk, mindent megbeszéltünk.

Horváth Gábor megbeszéli a taktikát Vereckei Ákossal

Egy hórihorgas ember az utolsó helyen

- Most Sydneyben viszont a négyes legidősebb tagja volt. Ez azt jelenti, hogy az egységben kiosztott szerepe is változott?

- Valamelyest igen, hiszen én 1993 óta csupán egyetlen egy világbajnokságon, az 1995-ös duisburgin nem voltam ott, az összes többin igen. Nagyon hosszú utat jártam be az elmúlt években, amit tudnak a többiek is. Persze, nekem nem lehetett az a szerepem, mint mondjuk az 1996-os négyes legidősebb tagjának, hiszen akkor Rajna Andris már harminchat éves volt - én huszonnégy -, míg most én huszonnyolc vagyok, amíg a csapat legfiatalabbja, Kammerer Zoltán huszonkettő. Nem olyan nagyok a különbségek, mint Atlantában voltak, ezért a szerepek sem voltak olyan szélsőségesek. De, természetesen valamelyest számított az én rengeteg tapasztalatom.

- És a vízen mi volt az ön feladata?

- Mint az utolsó ember óriási erővel próbáltam tolni a hajót. Ezt a helyet egyébként az ilyen hórihorgas, hosszú kezű és lábú embereknek találták ki, mint amilyen én is vagyok.

Az első a legemlékezetesebb

- Az atlantai ezüst nagyon bántotta?

- Nem, azért nem a világvége egy olimpiai második helyezés. Ezzel együtt most már tudom, hogy bizony nagy a különbség egy arany és egy ezüst között. Nem csupán egy helyezés, annál sokkal, de sokkal több. Ráadásul ott a második helyezettek szomorúsága amiatt, hogy edzésmunkában szinte semmi különbség sincs köztük, meg a győztesek között. Az atlantai négyes többi tagja győzni ment az olimpiára, ahogy persze én is, de ők tudták, hogy nekik ez az utolsó olimpiájuk.

- Most már tudja, milyen érzés másodiknak, és milyen elsőnek lenni. Gondolta volna, hogy valaha megélheti ezt a sikert?

- Nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön, de tudtam, hogy sokszor egy hajszálon múlik minden. Egy nüansz dönt négy év munkájáról. Hihetetlenül örülök, hogy most nyertünk, nem is gondolok semmi másra. Arra, hogy mi lehetett volna, ha. A lényeg, hogy nyertünk, és most már akármi történik, olimpiai bajnokok vagyunk. Ezt már csak megismételni lehet, a legemlékezetesebb győzelem mindig az első.

- Tavaly világbajnokságot nyertek, idén olimpiát - jövőre mi lesz?

- Maradunk együtt, szerintem addig, amíg megy a szekér. Minden négyes esetében így van ez.

Akaratos Skorpió

- Az eddigi pályafutása során voltak rosszabb és jobb időszakai. Az természetes, hogy a sikerek után nemigen változtat. De, mihez kezdett akkor, amikor rosszabbul ment?

- Mindig csináltam tovább a dolgom, mert nagyon akaratos ember vagyok. Többször leírtak már, ami mindig erőt adott inkább, semmint hogy elkeseredjek, vagy feladjam. Ilyen esetekben mindig az vezérelt, hogy megmutassam, engem még nem szabad elfelejteni, igenis meg fogom mutatni, mit tudok. Ennek egyébként talán az a magyarázata, hogy Skorpió vagyok. Bizonyos mértékig ugyanis hiszek az asztrológiában. A napi jóslatoknak nem tulajdonítok jelentőséget, de azzal egyetértek, hogy a különböző csillagjegy szülötteit valóban meg lehet különböztetni jellemük szerint.

- Egyébként azért is kezdett bele egy vállalkozásba, mert már tudja, hogy milyen, ha az ember hullámvölgyben van?

- Igen, így vagyunk ezzel mi, honvédosok. Az olimpiai bajnok kenupáros tagjai, Pulai Imre és Novák Ferenc is belevágtak már egy vállalkozásba és én is azért társultam be a KMH nyomdába, mert biztosnak szeretném tudni a jövőmet. Az élsportból ugyanis csak akkor lehet megélni -Ęakkor sem nagyon jól -, ha igazán sikeres az ember. A második, a harmadik helyezettnek már csak valóban a morzsa jut. És semmi garancia sincs arra, hogy az ember mindig nyer.

Drágább a gyógyíttatás

- Miért éppen a nyomdát választotta?

- Mert egy volt kajakos barátom, Pusztai Feri előállt az ötlettel, nekem pedig nagyon megtetszett. Ezenkívül összefügg azzal, amit tanultam. Nemrégiben elvégeztem egy kommunikációs iskola PR szakát, novemberben pedig elkezdem a marketing-kommunikációt.

- Tetszik önnek ez a terület?

- Egyrészt, muszáj volt választani, mert nagyon nehéz akkor kitalálni valamit, amikor az ember abbahagyja és nincs semmi jövedelme. Én azt akartam, hogy legyen az életemben folyamatosság. Másrészt, tetszik is, úgy látom, hogy van jövője.

- Ha érdekli a kommunikáció és a PR, akkor segíthetne a sportágán is.

- Amennyiben befejezem és valaki úgy gondolja, hogy szükség van rám, akkor természetesen segítek. De, abban nem hiszek, hogy egy ember bármit is meg tud változtatni. Tisztában vagyok azzal, hogy a kajak-kenu nem látványos sport, rövid az idénye, egy-egy versenyszámnak hamar vége van, tehát a reklám szempontjából sem túlságosan előnyös. Olyan valakinek kell megmentenie tehát, aki úgy akar mecánás lenni, hogy mindezek ellenére segíteni akar. És központilag sem szabad magára hagyni ezt a sportágat. Legalábbis akkor, ha látnak benne jövőt. Szerintem megérné, de ez nem csak a kajak-kenura igaz, ugyanis olcsóbb egy nemzetet egészséges életmódra nevelni, mint később gyógyíttatni.

Smirnoff, a nagyétkű eb

- Volt idő, amikor önnek sem volt elég drága az egészsége. Tudja, a motorozás.

- Hát, az egy óriási szenvedély. Az atlantai olimpia előtt volt egy balesetem, kétszáz kilométer per óránál defektet kaptam, bizony nem örültek nekem, de szerencsére megúsztam nagyobb baj nélkül. Utána letiltottak a motorozásról, csak akkor szállhattam gépre, ha még távol volt az aktuális világverseny. Egy évre rá azonban megint balszerencsém volt, de akkor autóbalesetet szenvedtem. Imádom a sebességet, hála Istennek, eddig vigyázott rám az őrangyalom. Most egyébként megint használhatom a motoromat, de ha jön a rossz idő, ismét elbúcsúzhatok tőle egy időre.

- A kutyája is otthon maradt.

- Smirnoff most pihen.

- Smirnoff?

- Tudja, a vodka. Erről kapta a nevét. Négy éves, bordeaux-i dog, olyan jószág, mint amilyen az Egyik kutya, másik eb című filmben is szerepelt. Hatalmas kutya még hatalmasabb átvággyal.

- És miért éppen Smirnoff lett a neve? Jó, hogy egy vodkafajtáról nevezte el, de ez akkor sem magyarázza a névválasztást.

- Vannak különböző időszakaim, amikor más-más ital a kedvencem. Ez nem jelenti azt, hogy alkaholfüggő lennék, de amikor elmegyünk egyszer-egyszer szórakozni, kicsit kieresztjük a gőzt, akkor lecsúszik egy-két pohárral. Egy időben a whisky volt a favorit, majd a vodka, aztán a tequila most pedig a jŠgermeister. De, ismétlem, nem szoktam túlzásba vinni.

- Tudom, csak szeret mindent kipróbálni, igyekszik addig élvezni az életet, amíg lehet.

- Pontosan így van. Szeretem az extrém sportokat, szeretek mindenbe belekóstolni, röviden: vonz a hülyeség. De, hála Istennek, a menyasszonyom elviseli. Jövőre összeházasodunk, de nem árulok zsákba macskát, ő pontosan tudja, milyen vagyok és elfogad.