Horváth Gábor szinte maga sem hitte, mégis cáfolhatatlan, hogy - egy arany- és egy ezüstéremmel - a férfi kajak szakág legeredményesebb honi versenyzőjeként zárta az idei világbajnokságot. "Előszőr magam is meglepődtem, ám utóbb, nagy büszkén azt mondom: a következő három évben is maradhat ez a leosztás" - mondja az olimpián is a fenti mérleget (egy első és egy második hely) jegyző honvédos kajakos, aki immár nem bánja, hogy rendre négyeshajókban bizonyít.

"Minden idény előtt a szememre vetik, hogy miért nem indulok egyesben, aztán az eredmények engem igazolnak - magyarázza Horváth. - Jómagam 1993 óta veszek részt világbajnokságokon, s akkoriban lehetetlen volt Gyulayék mellett egyéniben eséllyel próbálkozni. Kiszúrtam magamnak a kvartetteket, és mára igazi specialistának mondhatom magam. Az sem mellékes, hogy időközben beérett egy olyan újabb világklasszis szólókajakos, mint Vereckei Ákos, így jobb, ha maradok a bevált egységeknél. Ráadásul számomra felemelőbb érzés mások örömében osztozva nyerni, és azt hiszem, az emberek is jobban kedvelik az csapatsikereket. A négy emberből álló válogatott, vagyis egy teljes összhangban küzdő igazi gárda jobban is képviseli az országot, mint egyetlen versenyző."

Hogy Horváthnak remek érzéke van az efféle egység megteremtéséhez, bizonyítja, hogy két teljességgel különböző kajak négyesben is meghatározó csapattag. Lajstromozás után kiderül, az utóbbi időben hét emberrel találta meg vízen és szárazon a közös nevezőt és hangot. Sydneyben K-4 1000 méteren Kammerer Zoltánnal, Storcz Botonddal és Vereckei Ákossal nyert (a vb-n már az előtte lévő beülőbe - Vereckei helyére - huppanó Kökény Rolanddal lapátolt harmóniában). Poznanban egy másik, korábban is sikert sikerre halmozó gárdába pedig ő illeszkedett be tökéletesen: K-4 200 méteren Fehérvári Vince, Beé István és Hegedűs Róbert dicsérhette alkalmazkodóképességét és alkotókészségét.

"Csodát én sem tudok tenni, egyszerűen nincs az az ember a Dunán, akivel ne ültem volna már egyszer-kétszer egy hajóban - árulja el a titkot Horváth, aki a korántsem könnyű természetű Vereckeivel is könnyen boldogul: - Én megmondom bárkinek, hogy nincs helye a négyesben sztárallűröknek, s Ákosnak is odaböktem, amikor a milánói Eb után úgy döntött, elhagyja a süllyedő hajót. Elég önfejű pali, de én tudok vele beszélni, hiszen szemtől szemben közlöm vele a véleményemet. Amúgy Vereckeit a barátomnak tartom, és úgy vélem, már megbánta, hogy otthagyott minket. Messze még a következő évad, ám biztos vagyok abban, nem Olaszországban küzdöttünk utoljára egy kajakban..."

Meglepetésünkre Horváth az újrakezdés időpontját is elárulja: "Eddig nem akartam kibökni, ám immár nem tagadom, szerda délelőtt újra összeült az olimpiai bajnok négyes - szögezi le komoly hangon, mígnem kitör belőle a nevetés: - Elnézést, csak elképzeltem, milyen arcot vágunk majd a végleges békülést rögzítő felvételeken. Tudniillik a Vidámparkban jöttünk össze, s egy vízicsúszdán siklottunk le egy órmótlan hajóval" - osztja meg velünk egy album fotózásának élményeit.

A másik négyessel is hasonlóan jó hangulatban zárja az idényt - csütörtökön, ha az időjárás engedi, Fehérváriékkal egy kerti sütés keretében értékeli ki a szezont. "Valószínűleg az ünneplésre helyezzük a hangsúlyt, mert nincs mit elemezni: mi vagyunk a legjobbak! A fiúk már nélkülem is nyertek a sprinttávon két világbajnokságot, velem csak megvédték a címüket, no meg nyertünk egy Európa-bajnokságot is. Szeretnék megmaradni ebben a társaságban is, egyszersmind a piszkálódóknak üzenem: egyesbéli szereplésre ugyan a jövőben sem vágyom, párosban ellenben ismét ki akarom próbálni magam."

Horváth máskülönben harminc esztendősen is a vakmerő kedvtelések embere, az extrém- és motorsportok megszállottja. "A gumiköteles ugrásokat most nem favorizálom, mert a völgyek alján az őszi esőzésben igencsak megemelkedik a folyók vízszintje. Szerencsére a szponzoraim tudják, mivel lehet felpiszkálni az adrenalinszintemet. RX4-es, terepre termett Renault-mal az úttalan utakon próbálkozom, a Yamahámmal pedig az aszfaltcsíkon. A minap az öttusázó Balogh Gábort hívtam ki egy gyorsulási versenyre a Hungaroringen. Kell-e mondanom, hogy a motorral pillanatok alatt faképnél hagytam a 250 lóerős kis kupéját..."

A benzinköltség fedezése egyelőre nem garantált, minthogy szerződése ezekben a napokban jár le a Honvéd-Westelnél. "Kaptam néhány ajánlatot, mégsem akarok mindenáron távozni. Tizenhat éve kajakozom itt, vagyis azon kevesek közé tartozom, akik mindmáig nem hagyták el a nevelőegyesületüket." Mindazonáltal ne féltsük olimpiai bajnokunkat, mivel egy másik kis csoportnak is tagja, azon élsportolókénak, akik nem kizárólag a pályafutásuktól remélik egzisztenciájuk megteremtését: "Nem panaszkodom, nyomdánk, illetve az ehhez kapcsolódó reklámügynökségi tevékenységet folytató cégünk szépen működik. Persze nem csak szerelemből kajakozom: a gödi házamat például már jó ideje építem, de mindig csak annyit fordítok rá, amennyi másutt nélkülözhető."

Végezetül egy témába vágó megállapítás: sportkarrierjét Athénig még bizonnyal építgeti.