A Kammerer Zoltán, Storcz Botond páros 2000. október 1-jén olimpiai aranyérmesként húzta ki hajóját a Penrith-tóból, és csak e hét péntekén, Csepelen tette újra vízre az ausztráliai hullámtörésben is biztosan sikló K--2-est. A huszonhárom évesen már kétszeres olimpiai bajnok Kammerer pályafutásába még két olimpia is belefér -- ráadásul, állítása szerint, tavaly óta csak javult. Az edzések mellett gödi házépítése során is erősödhetett, miközben pénztárcája vékonyodott. Nos, éppen ez kesergése oka: szerinte a teljes magyar csapat egyik legeredményesebb versenyzőjeként alighanem ő keresett a legszerényebben a játékok óta.

"Viszonylag kevés valósult meg a Sydneyben elhangzott ígéretekből -- mondta Kammerer. -- Egy ideig mindenki veregette a vállamat, fényképezkedett velem, majd eltűnt, amikor az emlegetett szerződéskötésről, jutalomról esett szó. Nem tudom, Magyarországon mi kell ahhoz, hogy egy, a kívülállók által is világszínvonalúnak mondott teljesítmény után valóban komoly támogatók keressenek meg egy élsportolót?! Úgy érzem, velem minden rendben van: két aranyat csak ketten nyertünk Storcz-cal, és egy ideig nekem talán nála is jobb sajtóm volt, hiszen az olimpián a férfi kajakválogatott legfiatalabb tagja voltam."

A "tárgynyeremény-sorsolásról" aztán Kammerer lemaradt: Horváth Gábort, Vereckei Ákost és Kolonics Györgyöt az MKKSZ-t is támogató Renault segítette igen kedvezményes autóvásárláshoz -- Storcz kocsiját egyéni szponzora, a Buda Piért cserélte le, majd akkor is kedvező pozícióból tárgyalt, amikor a közelmúltban az MTK-ból a Démász-Szegedi VE-hez igazolt. "Nem a többiek lehetőségét irigylem, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy engem csak hitegettek a jótevőim -- folytatta Kammerer. -- A válogatottból egyedül én szegődtem el egy menedzserirodához, a Charlinhoz -- igaz, ennek az együttműködésnek csak hosszú távon láthatom hasznát. Saját szponzorom, a Vivendi mindent megadott, ami a szerződésemben szerepelt, ám például klubom, a Győri VE még nem teljesített ilyen lelkesen. Gödi házam már szerkezetkészen áll, de befejezésére kevés az esélyem. Szinte már bánom, hogy építkezésbe kezdtem..."

Az idénykezdés szintúgy csúszik, jóllehet, némi időpontmódosítás után, immár véglegesnek tekinthető, két hét múlva, május 18-20-án, a szolnoki ob-n láthatjuk újra hazai vízen versenyezni bajnokainkat. Kammerer két sydneyi száma (K-2 500 és K-4 1000 méter) mellett ezer méteren egyesben is kipróbálja magát. "Öt évvel ezelőtt, tizennyolc évesen ebben a számban jutottam ki az atlantai olimpiára -- emlékezett a győri kajakos --, csakhogy akkor még nem voltam elég fineszes a felnőtt mezőnyben. Három év múlva a két csapathajóban címvédésre készülünk, és jómagam azon vagyok, hogy kellő érettséggel szólóban is bizonyítsak. Vereckei ötszázon nehezen verhető -- a hosszabb távon remeklő norvég Knut Holmann pedig befejezte a versenyzést, úgyhogy illendő lenne, ha egy magyar lépne..., pontosabban lapátolna az örökébe. A szolnoki ob-n megkezdjük a felkészülést e szám athéni döntőjére: Sári Nándor csapatából majd mindnyájan nevezünk, és úgy számolom, a fináléban legalább öten csapunk össze győzelmi eséllyel."

Athén a jelen Magyarországát idézheti: Kammerer nem forintban, "csupán" aranyban mérheti majd a sikert. A szurkolók ezt aligha bánnák, ám bajnokunk sokáig aligha váltja aprópénzre tehetségét.