Nem rossz arány, tekintve, hogy Storcz Botond kiújult hátsérülése miatt a kajaknégyes nem indult, azaz csak öt számban szerepeltek a magyarok. Jogosan örvendhettek véreink, jóllehet igencsak búskomor volt az idő, elvégre a helyszín, a penrithi tó Sydney partjaitól 70 kilométerre fekszik, a szárazföld belseje felé, a hegyek lábánál. épp ezért errefelé ebben az időszakban nem csupán "lehet eső, lehet sár" -- van is, mindkettő.

A vizen nem számít annyira az eső, de az már sokkal inkább befolyásolhatja egy verseny kimenetelét, ha a "gályát" némi növényzet lepi be a rajtot követően. Női kvartettünknek szerencséje volt, hiszen a hátul evező Kőbán Rita idejekorán észrevette, hogy egy háromméteres hínár bujálkodik a kajak hátuljára fonódva, és valahogy lebökdöste a lapátjával.

S ha már a zöldeket említettük: a piros bóják mellé zöldeket raktak a helybéliek, más kérdés, hogy a zöldeskék víztükörbe édesdeden beleolvad egy-egy pályajelző sor, ami szintén nem segíti a lapátot pörgetőket. Mindezt figyelembe véve igazán bájos, hogy a 36 millió dolláros költséggel épült pályát a szervezők a világ egyik legjobbjaként harangozták be a prospektusukban -- majd hat sorral lejjebb elismerték: ez az első nemzetközi regatta, amit Ausztráliában rendeznek a Föld teremtése óta.

Az első napon tehát taroltak a mieink -- igaz, ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Angyal Zoltán szövetségi kapitány is amondó: a mezőny nem túl erős, sok a hiányzó, ráadásul a világbajnokság után egy hónappal a formák is esetlegesek. "Elsősorban a helyszínnel kell megbarátkozniuk, jó, ha nem csupán elbeszélésekből ismerik a pályát, az időjárást -- vélekedett Angyal. -- Szintén fontos, hogy tisztában legyenek azzal, miképpen viselik az átállással járó fáradalmakat. Hogy most sikerült nyerniük is, az természetesen örömteli, a győzelem sosem tesz rosszat az önbizalomnak. Néztem Opalevet a kenu egyes döntő után: lógatta a fejét. Látszott rajta, bosszantja a vereség."

Amit Kolonics György mért rá, sőt, kenusunk egyazon lendülettel Martin Doktort is megverte. Holott a két nagyágyú hetek óta itt készül -- ehhez képest a végig egyenletes tempóban evező magyar úgy hagyta faképnél őket 750 méternél, hogy az már-már zavarba ejtő volt. Két hajóhosszat vert rá a cseh olimpiai bajnokra, miközben az oroszok világbajnoka a vezetés elvesztését követően jobbnak látta, ha nem próbálkozik a lehetetlennel. Kolonics pedig szerénykedett: "Ugyan, semmiség, nem adtak ki magukból mindent" -- de nem baj, hogy egy évvel az olimpia előtt először sikerült jelentős versenyen legyűrnie a két óriást.

Vereckei ákos sikere ugyanakkor cseppet sem volt meglepő, ő úgymond álmából felkeltve is bármikor veri a nemzetközi mezőnyt. ámbátor megjegyzendő: ezúttal lázálmából felkeltve győzött, minthogy az elmúlt két napot ágyban, párnák közt töltötte. A kenupárosunk is meggyőző fölénnyel nyert, az eseményeket végigsikoltozó műsorközlő hölgy hétszáznál azt visította a mikrofonba: "Nézzék, hogy megy az óriás és a törpe!" Az óriás, Pulai Imre és a törpe, Novák Ferenc valóban remekül ment, így végre nyertek. Eddig ugyanis folyamatos vesztésben voltak -- legalábbis szállodájuk játékautomatáin. "Otthon a közelébe se mennénk, de itt kell valami szórakozás" -- magyarázta az ötcentes alapon legalább tíz dollárt bukó Pulai, mindazonáltal egy másik befektetésről vigyorogva nyilatkozott: "Fontos volt, hogy győzzünk, különben hallgathatnánk, mennyit fizettek hiába a kölcsönhajóért."

Szintén bérelt kajakban evezett a női négyesünk: Kovácsék a németek távollétében magától (maguktól) értetődő módon siklottak be elsőként a célba, hogy aztán az eredményhirdetésre meglehetősen egyedi módon, esernyővel vonuljanak fel. "Mondtam, hogy ez olyan ciki, de mindenkinek adtak egyet. Még jó, hogy a dobogóra nem vittük fel magunkkal" -- morgott egy kicsit Kőbán az esőben.

Döntők. Férfiak. 1000 méter. K I: 1. Vereckei ákos (magyar) 3:38.419, 2. Wynne (brit) 3:39.615, 3. Brabants (brit) 3:41.391. K II: 1. Riszdofer, Erban (szlovák) 3:18.008, 2. Saberton, Darby-Dowman (brit) 3:18.620, 3. Tahamasseb, Preaux (francia) 3:19.200 ...6. Almási Péter, Bauer Márton (magyar) 3:20.484. K IV: 1. Szlovákia 3:04.66, 2. Románia 3:05.04, 3. vegyescsapat 3:07.20. C I: 1. Kolonics György (magyar) 3:57.612, 2. Doktor (cseh) 4:01.772, 3. Giles (kanadai) 4:02.016. C II: 1. Pulai Imre, Novák Ferenc (magyar) 3:47.857, 2. Jedraszko, Baraszkiewicz (lengyel) 3:48.629, 3. Buday A., Buday T. (kanadai) 3:49.097

Nők, 500 méter. K IV: 1. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Kőbán Rita) 1:36.900, 2. Ausztrália 1:37.760, 3. Spanyolország 1:38.708

Nemzeti Sport 1999. szeptember 28.