A kajak-kenu válogatott tagjait általában jól ismeri, sőt, szereti a nagyközönség. A legjobbak igazi sztárnak számítanak, hiszen sportáguk nagy hagyományoknak örvend. Az eddigi olimpiákon Magyarország tíz arany-, huszonhárom ezüst- és huszonegy bronzérmet szerzett. A világ-, és Európa-bajnokságokról pedig szintén rendre szakajtónyi éremmel szoktak hazatérni a versenyzőink. A legutóbbi "húsba vágó" élményünk a két évvel ezelőtti szegedi vébé volt, ahol a több tízezres nézősereg szeretete majdŐ szétszedte a győzteseinket.

A Dunavarsányban edzőtáborozó tizenkilenc olimpikon között van egy fiatalember, aki úgy két éve elhatározta, hogy nem csinálja tovább, elég volt a rengeteg hiábavalónak tűnő munkából, mert addig egyszer sem sikerült világversenyre kijutnia. Kökény Roland azonban mégis a hajók mellett maradt, és esetünkben ez szó szerint értendő, mert az anyagi nehézségei enyhítésére kitaláltak neki egy szolgálati szobával is járó éjjeliőri állást a csepeli vízitelepen, ahol esténként neki kellett belakatolnia a kaput az utolsó távozó után. Innen aztán sikerült eljutnia az olimpiai csapatba, amelyben "kakukktojásnak" számít. Huszonöt éves korára lett újonc a válogatottban.

- Mekkora szerepe van a szerencsének abban, hogy most nem a megszokott pedellusi szobájában, hanem a kényelmes, légkondicionált edzőtábori lakhelyén tölti a délutáni pihenőjét?

- Azt nem tudom, hogy a szerencsének mennyit köszönhetek, de elévülhetetlen érdemei vannak az edzőmnek, Sári Nándornak, aki lebeszélt a visszavonulásról. Ezt úgy tudta elérni, hogy megszerezte nekem a vízitelepünk éjjeliőri állását, ami ha nem is túl magas, de biztos havi jövedelmet jelentett. Korábban évekig a minimálbért kaptam, ha jól emlékszem, valami húszezer forintot. A sikertelenség és a pénzhiány miatt nagyon el voltam keseredve, és el akartam menni dolgozni. Ha nem támogattak volna a szüleim, már korában is erre az elhatározásra jutottam volna.

- Az olimpiai csapatba kerüléséhez azonban még egy valaminek össze kellett jönnie. A nagy ellenfelek ugyanis valamennyien tagjai az aranyesélyes négyesnek, számukra az időpont egybeesése miatt lehetetlenné vált az egyesben való indulás, így ez a szám szinte kínálta magát.

- Tavaly ősszel kezdtem el reménykedni, amikor közölték a négyes összeállítását, és azt, hogy egy napon senki sem szerepelhet két számban. Azóta erre koncentrálok. Amikor sikerült, a családom rendkívül boldog volt. Az édesapám is kajakozott, ő vitt el először edzésre. Korábban úsztam, de hamar váltottam. Nagyon élveztem, hogy hétévesen, a csónakázótavon indián kenuval egyedül én tudtam megkergetni a vadkacsákat a nádasban. Ha nem Csepelen laknék, még mindig a szüleimnél élnék Miskolcon.

- Sydneyben újoncként mit vár el magától?

- Az olimpián már nincs teher a vállamon, mindenki a többiektől várja a nagy sikereket, ami talán megkönnyíti a helyzetemet. De mindenképpen szeretnék a döntőbe kerülni, és pontszerző helyen végezni. Fontos, hogy bebizonyítsam, nem érdemtelenül kerültem a csapatba.

- Ismeri a leendő ellenfeleit?

- Személyesen még egyikükkel sem találkoztam, legfeljebb a tévében láttam őket. Persze, tisztában vagyok a képességeikkel. A német Liwowski és az izraeli Kolganov lehet az esélyes az egyesben.

- Abból kovácsolhat-e tőkét, hogy önt viszont senki sem ismeri a nemzetközi mezőnyben?

- Talán abból a szempontból számít, hogy egy esetleges erős kezdés után arra gondolnak, hogy elfáradok, és ezzel akár meg is lephetem őket. Ugyanis nem szoktam különösebben taktikázni. Kemény rajt után igyekszem minél nagyobb iramot menni, majd a végén még ezt is megfejelni a jó hajrával.

- Most Borhi Zsomborral lakik egy szobában, aki ezúttal csak tartalék. Nagyot változott a világ az utóbbi esztendőkben.

- Régebben nagyon szerettem volna a bőrébe bújni, olyan eredményeket elérni, mint ő, de most talán fordított a helyzet. Az életemet egy arcüreggyulladás "színesítette" az utóbbi napokban, de a lézeres kezelés hatására állítólag hétfőre meggyógyulok.

- Várja már az olimpiát?

- Hát. Inkább azt mondom, jobb lenne már túlesni rajta.

Gadácsi János, A Színes Sport 2000.08.26.