Ha kedd, akkor Penrith. Ha pedig Penrith, akkor korán kell kelni, mert a pálya, amelyen az evezősök versenyeztek az elmúlt héten, s most keddtől vasárnapig a kajak-kenu versenyeknek ad otthont, messze van Sydneytől, messze a belvárostól, messze mindentől. Ami az olimpiai helyszíneket illeti, mindentől messze, legföljebb a díjugratók tudnának átlovagolni és megnézni a társakat. (Nem a magyar lovasra, Turira gondolunk, mert ő négylábú nélkül maradt, a "szakszerű" beavatkozás következtében.) Penrith közel ötven kilométerre van a várostól, és amikor az autósztrádán a fizető kapuhoz értünk, akkor úgy is hihettük, hogy Kecskemét felé vettük az irányt. (A különbség annyi volt, hogy az autóbuszunknak nem kellett fizetni.) Valahogy az volt az érzésünk az Olimpiai Park, a zsúfolásig telt uszoda, az átláthatatlan Convention Center után, hogy itt, errefelé, Penrithben nincs is olimpia. "Csak" egy jól rendezett verseny, kiváló mezőnnyel. Nincsenek regulák - legalábbis, nem olyan szigorúak, mint másutt -, nincsen ruha-kabát-táska-zseb átvizsgálás és kipakolás, mint a városban. Ezzel szemben kellemes, bájos hangulata van az egésznek.

Ha egy penrithi lakos, mondjuk az elmúlt öt-hat évet a hazájától, a városától távol töltötte, az bizony nem ismerne rá a környékre. Mondják, hogy az évtized első felében itt, a mostani evezőspálya területén még kavicsbánya és bányató volt. Amikor Sydney - és ugye Penrith - megkapta az olimpia rendezési jogát, építkezésbe fogtak itt is. Nagyszabásúba, mindent eltüntetőbe, majd újjávarázsolóba. Kialakították a pályát, ezt a két kilométer hosszú nyílegyenes vízi utcát, amelyen egyirányú a forgalom, és egyszerre legföljebb kilenc jármű közlekedhet.

Elkészült a pálya, ma azt láthatja a látogató, hogy a nyugati oldala felől hegyek határolta völgyben gyönyörű sportlétesítmény várja azokat, akik kiérdemelték, hogy ezen a pályán, ennek a vízén lapátolhassanak a boldogság, az arany felé.

Apropó, víz. Az elmúlt évben, és még ez év elején is azzal foglalkozott mindenki, hogy a hínár megeszi ezt az olimpiát, nem is lehet tudni, mi lesz a versenyekkel. Mint oly sokszor, ezúttal is nagyobb volt azonban az aggodalom füstje, mint a lángja. Jelenthetem, hínárt, de még moszatot sem láttunk, bár az igazat megvallva, nem buktunk le a víz alá.

A hínármentességről beszélt Füleky András, a magyar szövetség ügyvezető igazgatója is, akivel az első futam előtt váltottunk néhány szót.

- Valós volt a veszély, tényleg rengeteg gond volt azzal, hogy a hínár a lapátokba akadt. A tó, helyesebben a pálya vízét leeresztették, kitisztították a medret, amivel sokat javult a helyzet. Igaz, hogy most, az evezősversenyek után, amikor újra kellett bólyázni a pályát, megint feltűnt némi hínár, de ez nem befolyásolja az eredményeket, illetőleg az eredményességet.

Megtudtuk az igazgatótól, hogy a csapat tagjai jól vannak, és ami a legfontosabb, mindenki egészséges -Ęönbizalmában is. Már a "fene eszi" őket, úgy mennének, lapátolnának, hiszen most meg már az a baj, hogy túl nagy a csönd, nincs sem verseny, sem versenyhelyzet. Ezek a lányok, és fiúk pedig már hozzászoktak ahhoz, hogy állandóan tűzben égnek, mindig bizonyítaniuk kell. Most, az elmúlt négy-öt hétben nem volt alkalmuk rá, de ami késik, nem múlik.

Olyannyira, hogy az első napi selejtezők során két egyéni indulónk és négy egységünk is a vízre szállt a korai órán. Annak is van magyarázata, hogy miért kezdték a megszokottnál valamivel korábban, már fél kilenckor, a selejtezőket. Errefelé - lehet, hogy a hegyek miatt, lehet, hogy a tenger felől fújó állandó szél miatt - csak délig "normális" az időjárás. Addig szélmentes az idő - most sem rezdült meg a víz felszíne - utána azonban feltámad a légáram, felhőt hoz, a felhő meg esőt. (Kedden sem volt más a menetrend.)

Első menőnk - ment is, mint a fergeteg - Kökény Roland volt, aki futamában a második helyen végzett a német Liwowski mögött, a bolgár Merkov előtt. Jól ment, de nem kellett megszakadnia, nem is tette. Lássuk be, akármennyire is izgalmasnak akarjuk tudni a keddi, meg a szerdai selejtezőnapot, nem kell sokat aggodalmaskodnunk. Nem, mert a futamokból az első három - de van, ahonnan az első hat - továbbjut a középdöntőbe. Ismerve a magyar kajak és kenu múltját, jelenét, és a gazdagságát, álszerénység állítani, hogy "meg kell halnunk" a bányatóban. Arra majd ráérünk szombaton és vasárnap - akkor viszont egészen biztosan eljön a "nagy halál" -, a döntők során.

Szóval, Kökény belapátolt, és máris a középfutamba került. Edzett egy keményebbet.

Az időjósok igazsága kezdett beigazolódni, amikor szép lassan, de beborult az addig hibátlanul kék ég, beköszöntek a felhők a tenger felől. Zalát azonban nem zavarta sem felhő, sem szél, egészen nyugodtan végzett a hetedik helyen a kenu egyesek ezer méteres távján. A féltávnál még ötödik volt, aztán visszatornázta magát - szándékosan - a hetedik helyre. A döntő előtt ugyanis szeretne még egyszer vízre szállni, versenyhelyzetben.

A futam után is erről beszélt, mint mondta, olyan régen versenyzett már, hogy nem árt még egyszer kipróbálni a pályát, a vízet - még a döntő előtt. Bátor ember, biztosan tudja mire képes, érzi, mennyire lehet feszíteni a húrt. Csütörtökön tehát Zala újra vízre száll.

A magyar csapatból csak ő egyedül, mert akik ezután következtek, nem akartak edzeni még egyet. Ők csak nyerni, meg továbbjutni akartak, így is cselekedtek.

Mint ahogy a női kajak négyes is. A Kovács, Szabó, Viski, Kőbán kvartett úgy nyert, ahogy illik egy aranyéremesélyes egységnek. Utcahosszal, a végén kiengedve, mert ezt is megtehették. Most lesz négy nyugodt napjuk, hogy várjanak a döntőre, mert ők már ott vannak, nekik már csak egyszer kell "húzni". A kajak kettesek mezőnyéből ugyancsak futamgyőzelemmel lépett tovább a Bártfai, Veréb páros. Megszorítás nélkül, egy másodperc előnnyel nyerve, ugyancsak a döntőbe jutott a német Ihle, Winter duó előtt.

A kenu kettes és a kajak négyes maradt a végére, és mire a Vereckei, Horváth, Kammerer, Storcz egység győztesként a célba ért, szinte percre pontosan megjött az eső. Fene bánta, a lényeg az volt, hogy rajtuk kívül a kenu kettes Pulai és Novák páros is továbblépett a szombati döntőbe.

Összefoglalva, kedden Penrithben nem történt semmi különös. Mert az, hogy a versenyzőink továbbjutottak, nem szenzáció.

Ellenkezőleg, mindennapos eset.

Folytatás szerdán, még mindig a selejtezőkkel.

Férfiak

1000 m-es előfutamok (a továbbjutók)

K1

1. futam: 1. Liwowski (német) 3:36.40, 2. Kökény Roland (magyar) 3:38.06. 3. Merkov (bolgár) 3:38.23, 4. Majocchi (olasz) 3:39.17, 5. Eriksson (svéd) 3:40.19, 6. Mizeras (litván) 3:40.20, 7. Rjahov (üzbég) 3:43.71. 2. futam: 1. Holmann (norvég) 3:36.56, 2. Correa (argentin) 3:37.84, 3. Kuzel (szlovák) 3:38.89, 4. Terescsenko (ukrán) 3:39.51, 5. Baban (román) 3:45.12, 6. Mawer (ír) 3:45.78. 3. futam: 1. Tranum (dán) 3:35.84, 2. Lubac (francia) 3:36.57, 3. Brabants (brit) 3:36.90, 4. Robinson (ausztrál) 3:40.19, 5. Grusihin (örmény) 3:40.62, 6. Glazewski (lengyel) 3:43.22, 7. Bachmann (svájci) 3:45.70. 4. futam: 1. Kolganov (izraeli) 3:35.48, 2. Merchan (spanyol) 3:36.59, 3. Maesen (belga) 3:37.58, 4. Van Coller (dél-afrikai) 3:39.57, 5. Helde (észt) 3:40.40, 6. Zaruba (cseh) 3:40.73, 7. Szergin (kazah) 3:42.64.

K2

1. futam: 1. Bonomi, Rossi (olasz) 3:14.32, 2. Oscarsson, Nilsson (svéd) 3:15.10, 3. Riszdorfer, Baca (szlovák) 3:16.85, 4. Sabberton, Darby-Dowman (brit) 3:19.39, 5. Andrlik, Soucek (cseh) 3:20.76, 6. Young, Morton (ausztrál) 3:20.93, 7. Cuattrin, Campos (brazil) 3:21.23. 2. futam: 1. Bártfai Krisztián, Veréb Krisztián (magyar) 3:13.68, 2. Winter, Ihle (német) 3:14.63, 3. Amir-Tahmasseb, Aubertin (francia) 3:14.84, 4. Larsen, Fjeldheim (norvég) 3:15.48, 5. Twardowski, Wysocki (lengyel) 3:15.91, 6. Madsen, Staal (dán) 3:16.99, 7. Szalahov, Gorobij (orosz) 3:17.07.

K4

1. futam: 1. Magyarország (Vereckei, Horváth, Kammerer, Storcz) 2:58.09, 2. Oroszország 2:59.76, 3. Lengyelország 3:00.16, 4. Bulgária 3:00.63. 2. futam: 1. Németország 2:59.47, 2.Szlovákia 3:00.95, 3. Egyesült Államok 3:01.36.

C1

1. futam: 1. Balceiro (kubai) 3:55.12, 2. Giles (kanadai) 3:55.40, 3. Pales (szlovák) 3:58.04, 4. Klementjevs (lett) 3:58.84, 5. Buhalov (bolgár) 3:59.09, 6. Opaljov (orosz) 4:00.57, 7. Zala György (magyar) 4:00.75. 2. futam: 1. Dittmer (német) 3:53.96, 2. Doktor (cseh) 3:55.22, 3. Frederiksen (norvég) 3:55.38, 4. LeLeuch (francia) 3:55.73, 5. Huidu (román) 3:56.77, 6. Kiligkaridisz (görög) 4:01.04, 7. Crespo (spanyol) 4:04.53.

C2

1. futam: 1. Kosztoglod, Kovaljov (orosz) 3:37.16, 2. Novák Ferenc, Pulai Imre (magyar) 3:38.49, 3. Rojas, Pereira (kubai) 3:38.98, 4. Kober, Utess (német) 3:39.22, 5. Bundz, Kamlocsuk (ukrán) 3:47.15, 6. Brecka, Procházka (cseh) 3:50.61, 7. Szatubalgyin, Nyegogyijajev (kazah) 3:53.37.

Nők

500 m-es előfutam

K4

1. futam: 1. Magyarország (Kovács, Szabó, Viski, Kőbán) 1:33.31, 2. Fehéroroszország 1:34.73, 3. Spanyolország 1:35.29, 4. Ukrajna 1:35.45. 2. futam: 1. Németország 1:33.89, 2. Lengyelország 1:35.88, 3. Románia 1:35.93.

A Színes Sport, 2000.09.27.