A kajakos és kenus versenyek második napján az 500 méteres előfutamokat rendezték. A két nap utáni magyar mérleg biztató, minden egységünk továbbjutott, és annak sincs oka a keserűségre, aki nem közvetlenül a döntőbe lapátolta be magát. A hosszabbik távon kajak egyesben Kökény Roland akkor sem tudott volna egyből a fináléba suhanni, ha rakétán utazik, ugyanis a sok induló miatt több rostán kell átmenniük a versenyzőknek, ugyanez igaz az 500-on próbálkozó Vereckei Ákosra. A kenus Zala György, aki szintén 1000-en készül a nagy dobásra pedig szándékosan nem jutott tovább egyből, úgy érzi, még szüksége van egy kis mozgásra a nagy döntő előtt.

A többiek kivéltel nélkül már a döntőben vannak - akár az 500-on, akár az 1000-en indulókról van szó.

De, nézzük, hogyan alakultak az 500-as előfutamok.

Az egyes hajókban lapátolók mind elégedettek voltak a teljesítményükkel, ha úgy tetszik, "közös evezőre" jutottak a tekintetben, hogy egyikük sem adta ki magából a maximumot, maradt bennük bőven tartalék.

Kőbán Rita arról beszélt, hogy háromszáz méterig álmosnak és merevnek érezte magát, "akkor viszont hirtelen belémnyillalt, hogy Úristen, most már csinálni kellene valamit. Keményen belehúztam, különösen az utolsó százon." A címvédő azt is elárulta, kifejezetten jó előjelnek tartja, hogy az előfutamban szenvedett, "akkor ugyanis rendszeresen jól szokott menni a nagy versenyen." A vetélytársakkal kapcsolatban annyit jegyzett meg, hogy a legnagyobbak közül Idemen látta azt, hogy küszködik, és hogy teljesen kievezte magát, bár az esélyesek közül ez egyedül róla volt elmondható.

Vereckei Ákos a maga szokásos taktikájával nyerte meg a saját előfutamát, féltávig a sűrűben lapátolt, aztán robbantott. "Eredetileg azt terveztem, hogy két egyforma kétszázötvenet megyek, és az is elég lesz, de aztán egy kicsit igyekeznem kellett, mert elég izmos előfutamba kerültem, sok ČakaratosÇ srác közé." A világbajnok különösebben nem törődött azzal, milyen az idő, nem izgatta, hogy reggel nyolckor még szakadt az eső és tombolt a szél (igaz, mintkettő abbahagyta tíz perccel a nyitófutam előtt). "Szabadtéri sportágat választottam, azaz fel kell készülnöm minden lehetséges variációra. Az a típus vagyok, akit abszolút nem érdekel, milyenek a körülmények - ha valaki kajakozik, akkor be kell kalkulálnia a rossz időt is."

Kolonics György "követő emberfogással" operált, jóllehet egy olyan futamban, amelyben Opaljov is indul,t mást nem is nagyon tehetett. A kenu egyes egyeduralkodója szokásához híven rögtön eltekert, hogy aztán a szoros befutóban megőrizzen valamit az előnyéből "Kolóval" szemben. "Nem tudom, Opaljov kiadott-e mindent magából - morfondírozott Kolonics. - Ha igen, akkor meg tudom fogni a döntőben, bennem ugyanis van még tartalék. Ha viszont erre rá tud gyorsítani, akkor elég nehéz lesz utolérni és lehajrázni."

Kolonicsnak mindenesetre jól jöhet a Martin Doktorral kapcsolatos hajcihő (lásd keretes írásunkat), amennyiben a szám atlantai győztesét kizárják, eggyel kevesebb eszkimó vadászik arra a kevés fókára.

Rendkívül biztatóan ment Kammerer Zoltán és Storcz Botond a kajakpárosoknál, az exvilágbajnok szlovák duót úgy előzték meg, hogy saját bevallásuk szerint 300-nál indultak csak meg. "Nem játszottuk ki minden lapunkat, van tartalékunk bőven - mondta Storcz. - Az utolsó ötven méteren már nem is hajráztunk szinte." (Ezt amúgy jól illusztrálta Kammerer, aki miheztartás végett ölbe tett lapáttal siklott át a célvonalon.) Storcz azt is elárulta, fantasztikus erőben érzi magát, "délután még edzek egyet, aztán csütörtökön kettőt, hogy pénteken rápihenhessek a döntőkre."

A döntőkre, amelyekben a mutatott formák alapján jócskán meglódíthatják az érmek számát a Penrith-tó magyarjai.

A tizenkét versenyszámból kilencben már az előfutamokból döntőbe kerültek a mieink, csak három magyar egységnek kell a középfutamot mennie, de az ő szereplésük is biztató.

- A versenyzők továbbjutása kötelező feladat volt, de nem mindegy, hogy miként sikerült nekik - kezdte az értékelést Angyal Zoltán szövetségi kapitány. - Meggyőzően jó időket mentek a lányook és a fiúk, ami azt vetíti előre, hogy a döntőben is versenyben lesznek a dobogós helyezésekért, a középfutamokból pedig biztosan lépnek najd tovább versenyzőink.

- Kiket emelne ki?

- Különösen jól dolgozott a női páros, Kolonics Gyuri is meggyőzően szerepelt, a Kammerer, Strocz egység is magabiztosan versenyzett. Vereckeinél volt egy kis bizonytalanság a rajtnál, de ez ilyenkor még természetes. Összességében mindenkivel elégedett vagyok.

- Számított ilyen jó kezdésre?

- Nehéz volt megítélni, milyen formában vannak a mieink, ugyanis augusztus eleje óta nem kerültek versenyhelyzetbe. Azóta anélkül készülnek, hogy pontosan tudnák, mire lehetnek képesek. Az előfutamok megnyugtatták a csapatot, hiszen minden számban látszott, hogy jó úton járunk.

- Szerepe volt ebben annak, hogy már ismerik a helyszínt?

- Feltétlenül. Már sokadszor vagyunk itt Penrithben, ezért nagyon hamar sikerült átállnunk az itteni hullámhosszra, az ilyesmi sokat használ ilyenkor. Mindezt a versenyzők is alátámasztják, nemcsak én látom így.

Nagy bajban van Martin Doktor. A kenu egyes második előfutamát követően a német induló, Dittmer feljelentette a csehek olimpiai bajnokát, mondván, megsértette az úgynevezett, "ötméteres" szabályt.

Eszerint, egyik versenyző sem közelítheti meg a másikat öt méternél jobban, elkerülendő, hogy annak oldalvizén utazzék. Mint mondják, a kilenc méter széles pályák elég tágasak ahhoz, hogy az ember ne menjen fél méternél közelebb a bójasorhoz, akkor ugyanis óhatatlanul megsérti a regulát, ha azt vesszük, hogy a másik pályán a delikvens középen, azaz a bójáktól egyaránt négy és fél méternyire siklik.

A protestáló szerint Doktor úr vétkezett e parancsolat ellen, a versenybíróság pedig helyt adott a panasznak, és kizárta a címvédőt. Aki természetesen fellebbezett, az ICF (Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség) döntőbizottsága azonban szerda este nem tudott határozni, minthogy az egyik koronatanú "elpárolgott". A versenyzőket követő két motorcsónakon ülő bírók közül ugyanis csak az izraelit lelték a helyszínen, az ausztrál "beleveszett" Sydneybe, hiába kísérleteztek a megtalálásával.

Ami talán Doktor malmára hajthatja a vízet - ami nem farvíz -, hogy a futam közben egyik bíró sem emelte a magasba a piros zászlót, azaz elvileg nem látták a szabálytalanságot. Aztán hogy a magas ítélőszék előtt mit mondanak, megint más kérdés - a főtárgyalás mindenesetre csütörtök reggel nyolcra tűzetett ki.

Feltéve, ha helybéli emberünk addig előkerül

Két nappal az olimpiai kajakdöntők előtt még mindig bizonytalan a bolgár Petar Merkov helyzete, akinek a szervezetében egy júliusi doppingellenőrzés során a diuretika nevű vízhajtót mutatták ki. Az ICF (Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség) péntekig vár a hivatalos eredményre.

- Egyre drámaibb a helyzet, mert a Bolgár Olimpiai Bizottság vizsgálódásra hivatkozva késlekedik a válasszal - mondta Ulrich Feldhoff, az ICF elnöke.

A sportolót nevezték az olimpiára, mert a pozitív eredményről sem a NOB, sem az ICF nem kapott értesítést, ugyanis a szófiai doppinglaboratórium nem tartozik a hivatalosan elismert intézetek közé. A diuretika nem számít teljesítményfokozónak, viszont eltűnteti az anabolikus szteroidok nyomait.

Merkov, aki - csakúgy, mint Vereckei Ákos - szerdán megnyerte a kajak egyesek egyik 500-as előfutamát, kedden pedig Kökény Roland 1000 m-es futamában 3. lett, az atlantai olimpián tagja volt az 1000 méteren 8. helyezett kajaknégyesnek, egyesben 500-on a tavalyi milánói világbajnokságon és az idei poznani Eb-n is ezüstérmes lett

A Színes Sport, 2000.09.28.