Megszerezte a nyolcadik, a kilencedik, a tizedik érmét Sydneyben a magyar sport, és a tizedik éppen arany lett a penrithi Whitewater-stadionban, a kajak-kenu döntők első napján. A Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor összetételű férfi kajak négyes első, a női csapat második lett, az ezüsthajóban Kovács Katalin, Viski Erzsébet, Szabó Szilvia és Kőbán Rita foglalt helyet. Kenu kettesben Pulai Imre és Novák Ferenc az ötödik helyen ért célba, míg a kajak kettesben a két Krisztián, Bártfai és Veréb a harmadik helyen ért célba.

A döntők magyar nélkül kezdődtek, hiszen a férfiak ezer méteres egyesében sem kajakban, sem kenuban nem sikerült eljutni a fináléba, a győzelmet a norvég Knut Holmann, illetve a német Andreas Dittmer szerezte meg.

Következett a nap négy magyar száma. A női négyest, hosszas magyar vezetés után a német hajó megelőzte, és olimpiai bajnokként ért célba. A férfi kajak kettest a végig vezető olaszok nyerték a svéd és a magyar egység előtt, míg a kenuban a román páros aratott rajt-cél győzelmet, megelőzve a kubaiakat, a németeket, az oroszokat, majd ötödikként érkeztek a mi versenyzőink. Az utolsó számban a magyar férfi négyes hihetetlenül izgalmas és élvezetes, fej fej melletti küzdelemben a németeket megelőzve, elsőként ért célba. A Whitewaterben felhangzott a magyar himnusz, a pálya mindkét partján piros-fehér-zöld zászlók tucatjai feszültek ki, az aranyérmeseknek az elsők között gratulált Orbán Viktor miniszterelnök.

FÉRFI KAJAK NÉGYES, 1000 MÉTER

Táblázatunkban Magyarország (HUN), Németország (GER), Lengyelország (POL) és Oroszország (RUS) négyesének 250 méterenkénti helyezése és időeredménye szerepel.

250 méter 1. GER 41.730 2. RUS 42.160 3. HUN 42.320 4. POL 42.610

500 méter 1. HUN 1:25.530 2. GER 1:25.960 3. RUS 1:26.430 4. POL 1:27.180

750 méter 1. GER 2:10.150 2. HUN 2:10.350 3. RUS 2:11.430 4. POL 2:11.940

1000 méter 1. HUN 2:55.188 2. GER 2:55.704 3.POL 2:57.192 7. RUS 2:59.778

A (jobbról) Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth összeállítású kajak négyes ezúttal legyőzte nagy riválisát, a német egységet

A magyar férfi kajak négyes tagjai a németeket tartották esélyesnek, Kammerer Zoltán legalábbis így mondta. Lelke rajta, ha nem így volt, bár az is előfordulhatott, hogy akadt, aki rábólintott, csak belül gondolt mást. A négy magyart az a vád azonban biztosan nem érhette a döntő előtt, hogy a németek esélyét egyben végeredménynek tekintette volna, a vízen aztán meg már egészen másra gondoltak.

Atlantában a németek szerezték meg az olimpiai aranyat. Négy éve történt, de már régmúlt, hiszen az akkori bajnokok közül senki nem maradt a válogatott hajójában, igaz, a második helyen végzett magyarban is egyedül Horváth Gábor mentette át a helyét mostanra, noha volt idő, amikor átmnetileg ő sem. Atlanta után egy évvel a németek a kanadai Dartmouthban rendezett vébén új csapattal őrizték meg elsőségüket, ám abban a hajóban már helyet kapott a mostaniak közül Björn Bach, Stefan Ulm és Mark Zabel, a magyarok megint ezüstöt nyertek, Horváth nélkül, de a sydneyi négyes tagjai közül már Storcz Botonddal. A tavalyi milánói világbajnokságra állt össze a mostani négyesünk, el is orozta az aranyat a német csapat elől. Az idén a szegedi nemzetközin és az Európa-bajnokságon egyaránmt német siker született, a magyarok a hatodik, illetve a második helyen végeztek, tulajdonképpen ebből eredt a kedvezőtlen előrejelzés, hiszen a németek - így Kammerer érve - igazában csak az év nagy versenyére szívják fel magukat. Most jelesül az olimpiára, s ugyan mit tudhatnak, ha már év közben, lazán is többet, mint mi.

A rajt a papírformát látszott alátámasztani. A németek vezettek, kétszázötvennél négy tizeddel előzve meg az oroszokat, és csak utána következtek a mieink, igaz csak szűknek mondható, hat tizedes hátránnyal, amit még le lehetett dolgozni. A mieink fejében az járt - tőlük tudjuk -, hogy a nagy ellenfél vagy annyira magabiztos, hogy egy kicsit altatja a mezőnyt, játszadozik vele. Vagy lehet, hogy csak ennyi van benne? Az élen lévő hármasból ettől kezdve elfelejthettük az oroszokat, akik a hajrá előtt is harmadikok voltak, komoly hátrányban a magyarokkal, de még tisztességes előnyben a lengyelekkel szemben. Majd az utolsó negyed kilométeren összeomlottak, és a hetedik (!) helyen végeztek.

Az első szakasz után a magyarok szépen nyomultak előre, előbb letudták az oroszokat, majd féltávnál a németeket is megelőzték, vagyis átvették a vezetést. Az élen külön verseny alakult ki a német és a magyar hajó között, hatalmas harc folyt minden centi előnyért, a két hajó úgy csúszott előre és hátra, ahogy éjszaka a konyhába kicsoszogó nagypapa két papucsa.

Hétszázötvennél történetesen a németek lépték át előbb a képzeletbeli vonalat, két tizednyi előnnyel, a magyarok megint befogták őket, majd eléjük kerülve nagy hajrát nyitottak, és már nem engedték ki a kezükből az első helyet. A németek sem erőlködtek, tán úgy tíz-tizenöt méterrel a cél előtt mintha még egy pillanatra meg is torpantak volna. Akkor adták fel lélekben.

Felejthetetlen, fantasztikus ünneplés kezdődött. Piros-fehér-zöld zászlók tucatjai lengtek a magasban vagy feszültek ki, a nagy távolság ellenére is jól hallatszott a túlparton álló magyar szurkolók ünnepi rigmusa, a "Szép volt, fiúk!" meg a "Ria, ria, Hungária!".

A himnusz után folytatódott az ünneplés. A magyar aranyérmesek nem az erre a célra kijelölt, jópofa szerpentin-gyalogúton hagyták el a dobogó környékét, hanem a fotósállásokon át a sajtótribünre mentek fel, ahova felülről megérkeztek a társak és a más sportágak klasszisai, az úszók közül például Kovács Ági és Darnyi Tamás. A rádiósoknak és a tévéseknek házhoz jöttek a riportalanyok, de ugyanoda jött egy harmadik irányból Orbán Viktor miniszterelnök is, hogy gratuláljon a negyedik magyar aranyérmet megszerző négy ifjúnak.

Máskor nem fordulhat elő efféle keresztül-kasul mászkálás a tribünön, de hát ez a nap utolsó döntője, utolsó eredményhirdetése volt. Mindenki más már hazafelé indult, helyet hagyva a magyarok örömének.

FÉRFI KAJAK KETTES, 1000 MÉTER

Táblázatunkban Olaszország (ITA), Svédország (SWE), Magyarország (HUN) és Németország (GER) kettesének 250 méterenkénti helyezése és időeredménye szerepel.

250 méter 1. ITA 46.540 3. SWE 47.350 4. GER 47.720 5. HUN 48.350

500 méter 1. ITA 1:35.250 2. SWE 1:36.400 4. GER 1:36.930 5. HUN 1:37.490

750 méter 1. ITA 2:24.700 2. SWE 2:25.870 3. HUN 2:26.110 4. GER 2:26.870

1000 méter 1. ITA 3:14.461 2. SWE 3:16.075 3. HUN 3:16.357 4. GER 3:16.627

Veréb Krisztián (balról) és Bártfai Krisztián nagyszerű hajrával bronzérmes lett

Egyszerű versenyt vívott a férfi kajak kettesek 1000 méteres döntőjében az olasz pár, Beniamino Bonomi és Antonio Rossi. Villámrajttal indultak, kétszázötvennél csaknem fél másodperccel előzték meg az oroszokat, majd - anélkül, hogy bármelyik ellenfél a közelükbe férkőzhetett volna - berobogtak az első helyre. Rossit a két évvel ezelőtti szegedi világbajnokságról ismerhetik a magyar szurkolók, Luca Negrivel szerezte meg ugyanennek a számnak az aranyérmét. Négy éve Scarpa társaként volt a kilométeres táv győztese, ugyanott mostani partnere, Bonomi egyéniben ezer, illetve ugyancsak Scarpával párban az ötszázon lett ezüstérmes. A két rutinos róka lényegében az idén ült össze, és nem bánta meg

Az olaszok mögötti hely megszerzése maradt valós célnak a mezőny többi egysége számára. Az oroszok hamar kiíratkoztak az üldőzők közül, s a történet már-már irreális: akárcsak a férfi kajak négyes, Gorobij és Szalahov is másodiknak érkezett a kétszázötven métert jelző táblához, aztán mindössze hetedikként a célba.

Mit mondjuk,aggódtunk kissékissé Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián indulását látva, az elején kicsit bennragadtak, a franciákkal versengtek az ötödik helyük megtartásáért. Ötödikek voltak még a táv felénél is. Hanem akkor remekül felpörögtek, a következő kétszázötven méteren ők voltak a leggyorsabbak, ezen a szakaszon az olaszokat is lepipálták. Szabad szemmel is látni lehetett, ahogyan az addig előttük lapátoló németeket és oroszokat megelőzik, és az ezüsthelyen haladó svédeknek is a nyakukra mentek, de Nilsson és Oscarsson meg tudta őrizni kevéske előnyét.

KENU KETTES, 1000 MÉTER

Táblázatunkban Kuba (CUB), Németország (GER), Oroszország (RUS) és Magyarország (HUN) kettesének 250 méterenkénti helyezése és időeredménye szerepel.

250 méter 2. RUS 50.560 4. CUB 51.590 5. HUN 51.960 8. GER 53.190

500 méter 2. RUS 1:45.750 3. CUB 1:46.630 5. HUN 1:47.760 8. GER 1:49.920

750 méter 2. CUB 2:42.930 3. RUS 2:43.240 4. HUN 2:44.370 6. GER 2:45.700

1000 méter 2. CUB 3:38.753 3. GER 3:41.129 4. RUS 3:41.267 5. HUN 3:43.103

Ötödik lett a kenu kettesek ezer méteres versenyében Pulai Imre és Novák Ferenc. Ezt a helyüket hamar elfoglalták, igaz, az első szakaszon még állták a sarat a kubaiakkal szemben, akik viszont később nagyon meglódultak, és végül ezüstérmet nyertek, valamint a lengyelekkel, akik szorosan mögöttük mentek. A harmadik szakaszon sikerült előbbre, a negyedik helyre kapaszkodni, elsősorban a spanyolok visszaesése miatt, akik majdnem ötszázig a románok és az oroszok mögött haladtak, végül a kilencedik helyig csúsztak vissza.

Úgy tűnt, hogy a románok, a kubaiak és az oroszok mögött meglehet a végén is a negyedik hely, igaz, a németek hatalmasat hajráztak.Kober és Utess még féltávnál is csupán nyolcadik volt, de az utolsó háromszáz méteren már valósággal repült, sorozatban előzött, olyannyira, hogy nemcsak a magyar kettőst, hanem végül az oroszt is megelőzve bronzérmes lett.

Akárcsak a kajak kettesben, itt is rajt-cél győzelem született. A román Florin Popescu és Mitica Pricop hamar és befoghatatlanul elhúzott a többiektől, és messze a mezőny előtt járva nyert simán. Popescu a szegedi vébén, két éve - akkor még Andrievvel - második lett az orosz győztes mögött és a bronzérmes Zala, Ipacs kettős előtt, Pricoppal nem túl régen versenyez együtt.

A kenu kettesek mezőnyében az egyes pályán rajtolt, végül hetedik lett Buday Attila és ifjabb Buday Tamás - Kanada színeiben. A papa, az idősebbik Tamás Frey Oszkárral alkotott - ma már legendásnak számító - kenupárost. 1978-ban Belgrádban világbajnokságot nyertek 1000 méteren, és lettek további három alkalommal ezüst-, egyszer pedig bronzérmesek. A montreali olimpián mindkét távon a harmadik helyen végeztek.

A papa tizenhárom évvel ezelőtt tért vissza Kanadába, a válogatott kenusok edzője lett, és - úgy látszik - marad is, azt lehet mondani, automatikusan kötnek vele új szerződést, amikor a régi lejár. A család továbbra is Mississaugában él, a feleség egy óvodában tanít, a két fiú pedig már egyetemista. Attila huszonhat éves, Tamás kettővel fiatalabb, válogatott sportolóként ösztöndíjat kapnak a kanadai sporthatóságtól.

Idősebb Buday Tamás nem volt éppen feldobva, mert a fiai a verseny közben "vizet kaptak", és a vele jött megtorpanás miatt a mexikóiak megelőzték őket.

NŐI KAJAK NÉGYES

Táblázatunkban Németország (GER), Magyarország (HUN), Románia (ROM) és Lengyelország (POL) négyesének 250 méterenkénti helyezése és időeredménye szerepel.

250 méter 1. HUN 45.980 2. GER 46.360 3.POL 47.450 6. ROM 48.380

500 méter 1. GER 1:34.532 2. HUN 1:34.946 3. ROM 1:37.010 4. POL1:37076

Női négyesünk (elöl) nagy csatában szerezte meg a második helyet

Akárcsak a férfi kajak négyesek küzdelme, a női is magyar-német különversenyt ígért. Négy éve Atlantában ezt a számot is a vetélytárs nyerte, a magyarok pedig a finálé utolsó helyén, a kilencediken végeztek. A német négyesből hárman együtt maradtak, a vezéralak, Birgit Fischer mellett Manula Mucke és Anett Schuck negyediket azóta is keresik. Előbb Kieselerben, majd Bednarban vélték felfedezni, s noha velük Dartmouthban, illetve Szegeden is világbajnokok lettek, Katrin Wagner slett a megoldás. Még akkor, ha vele első világversenyükön, tavaly Milánóban, a vébén a második helyre szorultak az addigra összeállt Kovács Katalin, Viski Erzsébet, Szabó Szilvia, Kőbán Rita összetételű, legújabb magyar négyes mögött.

A tavaly megszerzett lélektani előny a sydneyi döntőben még tovább nőtt, hiszen a mieink rajtja sikerült jobban. Féltávon vezetett a magyar hajó, a németek 38 századdal voltak a másodikok (46.360), és csak tisztes távolban következtek az akkor a harmadik helyet elfoglaló lengyelek (47.450).

Az ötszázas versenyek ősi taktikája, hogy mindent lehet a táv közben, csak taktikázni nem. Ha a magyar négyes az első kétszázötvenen megtalált tempóban és lendülettel robog tovább, gyakorlatilag utolérhetetlenné válik. Ez azonban ezúttal nem sikerült. A második részen a németek voltak a leggyorsabbak (48.172), utánuk a románok (48.630), akik ezzel a hatodik helyről tornázták fel magukat a dobogó harmadik fokára, a harmadik leggyorsabb az ukrán hajó volt (48.834), amelyik ezzel a hetedik helyről az ötödikre lépett elő, és még a hetedik helyen végző orosz négyes is jobb időt (48.954) ment a magyarnál (48.966), amely a hajrában már jól láthatóan nem tudott versenyben maradni a németekkel.

Kicsit rossz szájízt adott a jogosan megünnepelt második helynek, hogy a csapat tagjai láthatóan (és nyilatkozatokban hallhatóan) nem tudtak együtt örülni. Olyan mélabúsan, magukba zárkózottan mentek a dobogó felé, mintha kilakoltatták volna őket.

A magyar szurkolósereg a túlpartról mindezt nem látta, minderről semmit nem tudott, így csak a maga laikus módján tudta felfogni a történteket, és minősítette teli torokból: "Szép volt, lányok!"

Ritka jubileum előtt áll a német Birgit Fischer (korábban: Schmidt), aki az ötödik olimpiáján szombaton megszerezte a kilencedik érmét. Vasárnap ott lesz a női kajak kettes fináléjában - a nála tizenöt évvel fiatalabb Katrin Wagnerrel -, s dobogóra kerülve a nyakába akaszthatják a tizedik olimpiai medáliát.

A harminckilencedik évét taposó Fischer 1980-ban Moszkvában indult először olimpián, és nyert mindjárt aranyat a kettesben. Mert Los Angelesbe - lévén az NDK sportolója - nem juthatott el, Sydneyben "csak" ötödször olimpiai szereplő. A szombatival együtt hat aranyat nyert, egyet egyéniben (Barcelonában). Három ezüstje van, közte a szöuli egyéni.

Jelenleg Mannheimben él, elvált, neveli a két gyermekét, s már edzőként is dolgozik.

Látszik rajtuk, hogy kiadtak magukból mindent. Meg hallatszik is. Nem csak a zihálás. "Leülök, sz.ul vagyok" - közli Storcz Botond, amikor a stégre szállás után rögvest vallatóra fognák az újságírók. Még szerencse, hogy négyen vannak, lehet gyűjteni a többiek lihegésbe csomagolt véleményét.

"Nem hagytuk elmenni a németeket az elején, ez volt a kulcs" - mosolyog Vereckei Ákos, akinek szent meggyőződése, hogy a most végighajtott és aranyat hozó egy kilométer csak még jobban feldobja a vasárnapi ötszáz egyesre.

Kammerer Zoltán, aki édesapja 44. születésnapját aranyozza be a nagy sikerrel, igen határozott: "Nem hiszem el!" Néhány lépésnyire tőle a húsz évvel ezelőtt olimpiát nyerő kenu párosunk tagja, Vaskuti István valósággal virul: "Na, mit mondtam Zolinak a garázsban? Emlékeztettem a négy évvel ezelőtti ifi világbajnokságra, amelyen egyesben indult, de kiesett, utána közölte, szeretne két nappal korábban hazamenni, mert itt csak ég, mint a rongy. És persze abba akarta hagyni. Itt volt az ideje, hogy végérvényesen bebizonyítsa, jól választott, amikor folytatta."

Egyelőre ennyi fér bele tőlük, csuromvizesen, öltözni kell az eredményhirdetéshez.

A kötelezően édes formalitást követően a kvartett felnyomul a tribünre, csók, ölelés, találkozás a miniszterelnökkel. Orbán Viktor mosolyog: "Gratulálok, urak, kívülről egészen biztosnak tűnt." "Akkor ehhez túl sok kommentárt nem kell fűznünk" - kontrázik mosolyogva Kammerer, aztán megbeszélik, hogy valójában úgy érezték, nincs gond. Storcz kisvártatva némi vihogást kiváltva bedobja:"Nem tudom, ki hogy van vele, de eddig én csak nyertem az olimpián. Két előfutamot és egy döntőt, szerintem nem rossz mérleg. És holnap jön a páros finálé!"

Nagy dolog lenne, ha százszázalékos lenne a mérlege.

"Remekül mentünk - mondja a hullámok elültével Horváth Gábor. - Az Európa-bajnokságon még kikaptunk tőlük, mert négyszáznál volt egy lyuk nálunk, akkor el tudtak menni tőlünk. De az edzésekkel és a formaidőzítéssel sikerült befoltozni a lyukat, így nem féltünk akkor sem, amikor kicsit vezettek, tudtuk, hogy utolérjük őket."

Külön fejezet Storcz Botondé. Négy éve az unalomig ismert eperleves-történet miatt maradt le a játékokról, holott a romlott lé - nem mosták meg eléggé a gyümölcsdarabokat a konyhán, magyarán a földet belefőzték az ételbe - bekanalazása előtt csúcsformában kajakozott. Később következett a tippmix-botrány (nagy pénzt lehetett nyerni azzal, hogy Botond nem nyer a szegedi vb-n, és nem nyert), ő meg beledöngöltetett a földbe (alkalmasint a levest megfertőzőbe).

"Elégtétel? Nem, egyáltalán nem gondolom, hogy ez az lenne. Számomra nem az jelentette a motivációt, hogy csak azért is megmutassam bárkinek - jelenti ki határozottan, miközben a csónaktároló felé ballagunk. - Van négy világbajnoki aranyam, három Európa-bajnoki, emellé kellett egy olimpiai is. Kizárólag ez vitt előre."

S hogy a hajót mi vitte előre? "Nem tudom, hogy csináltuk, de ilyen jól még sohasem mentünk. Azt tudtuk, hogy a németeket egy orrhossznyinál többel nem engedhetjük el, és az sem baj, ha esetleg hétötvennél mögöttük vagyunk kicsivel, hiszen a végén mindig mi vagyunk a jobbak. Elsősorban azért, mert technikailag valamelyest képzettebbek vagyunk náluk. Azaz, amikor az utolsó erőtartalékokat dobjuk be, akkor könnyebben megy a hajónk." Botond készséggel felvázolta azt is, miként kapcsol egy négyes egy fokozattal nagyobb sebességre: "Ákos négy- és ötszáz között, valamint hétszázötven környékén egy bal oldali csapásnál bemondja, hogy ČHopp!Ç, ilyenkor még egyet húzunk jobbal, aztán a következő balnál beleerősítünk. Hogy milyen jól mentünk, azt abból lehet lemérni, hogy Ákos először négyhetvennél szólt, nem kellett korábban indítani."

Közben Vereckei tűnik fel a színen, betér a sátorba, majd megjelenik három lapáttal. "Viszem a többiekét is." Mint vízhordó? "Nem, nem én vagyok kijelölve rá. Csak úgy."

Igazi csapat.

Egy (arany)hajóban eveznek.

Nyilatkozatok

Kőbán: "Ilyet nem lehet csinálni!"

Akadt olyan szakember, aki a rossz rajtra fogta a vereséget, mondván, ha nagyobb az előnyünk féltávnál, nem fognak be minket a németek. Kőbán Rita más véleményen volt.

"Ilyet nem lehet csinálni! - kiabált még azon melegében, nedves orcával (nem tudni, könny, avagy tóvíz borította). - Fél hajó előnyt így eladni! Nem is érdemeljük meg. Mentem volna, de nem lehetett. Nem volt meg a csapásszám."

Később, kissé higgadtabban arról beszélt, hogy úgy érezte, Viskiben és benne még van erő, de Kovács és Szabó nem bírta fokozni az iramot. "Ez olyan, mint amikor gázt adunk az autónak. Kicsit megremeg a hajó is, és elindul. De a rázkódás után nem indultunk el. És ebben az a rossz, hogy ha ezt érzed, szétesik a mozgásod is. Hátulról pedig nem lehet rájuk húzni, mert beborulunk." A négyesben 1992-ben aranyat, 1996-ban pedig ezüstöt nyerő bajnoknő ugyan láthatóan nem volt elégedett a második hellyel, érmét elég hamar levette a nyakából, azonban azt is elárulta, szerinte nem volt véletlen mindaz, ami törént. "Be van gyulladva a torkuk. Kati szólt reggel, hogy nem aludt az éjjel, olykor annyira köhögött, hogy ki kellett mennie a vécére, nehogy felébressze a szobatársát. Betegen nem lehet olimpiát nyerni. Még úgy sem, hogy a németek régen mentek ilyen gyengén, mint most."

Kovácsot és Szabót nem lehetett szóra bírni. Egy "nem érzékeltem, hogy mekkora a hátrányunk" megjegyzéstől eltekintve azt kérték, a vasárnapi párost követően faggassuk őket.

Addig maradnak a kételyek.

Az első hely elszalasztásának érzete viszont örökkön kísérteni fogja a hölgykoszorú tagjait.

Két Krisztián, egy bronz

A drusza páros igazán kitett magáért, Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián remekül evezett, a dobogó végig biztosnak tűnt, eggyel talán feljebb is léphettek volna, de Bonomiék megfogására nem volt esélyük. "Kicsit zavart bennünket, hogy az olaszok mellettünk vannak és hogy nagyon elmentek, ennek ellenére az az érzésem, ennél gyorsabban egy ČcentivelÇ sem tudtunk volna evezni" - jelentette ki Bártfai.

Veréb sem röpdösött örömében (elnézést, ez átlátszó volt.), mindazonáltal boldogtalannak sem tűnt: "Videóról majd visszanézzük, lehagyhattuk volna-e a svédeket, ezt most így nem tudom megmondani. Összességében elégedettek lehetünk, hiszen egy-háromra számítottunk, a bronz végül is megvan, még ha az ember állandóan jobbról álmodik."

Közelharc

Sok jó ember kis helyen is elfér - csak hát az interjúra váró tévéstábok tagjai nem igazán jó emberek, legalábbis olyankor, amikor mindenáron a partra szállók megszólaltatására törnek. Az egyes számok végén hovatovább rendszeressé váltak a közelharcok egy talpalatnyi területért, miután hála a szervezők "bölcs" előrelátásának, az összes forgatócsoport két tíz négyzetméteren mozoghat a célvonal mögötti stégnél. A küzdelemben eddig a Magyar Televízió riportere, Egri Viktor igen jól áll - minthogy operatőr társával rendszerint ott szorong az első sorban.

Taktikájuk amúgy rém egyszerű, még a futamok idején sem mozdulnak el onnan.

Színes Sport 2000.10.01.