Ha valakinek vannak elképzelései, gondolatai, még nem jelenti azt, hogy azok meg is valósulnak. Olyan helyzetbe kell kerülnie az illetőnek, hogy a hangját meg is hallják. Vaskuti István, a moszkvai olimpia aranyérmes kenusa, a magyar szövetség szakmai alelnöke számára most adatott meg a lehetőség, hogy a világ színe elé tárja az ötleteit, hogy beleszóljon a sportág jövőjében. Ugyanis beválasztották a nemzetközi szövetség technikai bizottságába. Abba a testületbe, amelyben az elmúlt esztendőkben nem volt magyar szakember. Talán már az ő színre lépésének köszönhető, hogy Magyarországnak, pontosabban Szegednek ítélték oda a 2005-ös ifjúsági, és a 2006-os felnőtt világbajnokság rendezési jogát.

- Még kik pályáztak az említett világeseményekre?

- Túl nagy tülekedés nem volt - mondja Vaskuti István -, de ennek egyik oka az volt, hogy előzetesen egyeztettünk a vetélytársakkal. A másik ok pedig az, hogy amikor tudomást szereztek a szándékunkról, inkább elálltak a rendezés gondolatától, elkerülve a kudarcot. Élénken él még mindenki emlékezetében a szegedi világbajnokság, amelyet azóta is etalonként emlegetnek. Ausztráliával és Portugáliával kellett egyeztetnünk, de minden simán ment.

Vaskuti István, a reformer

- Mi lehet az oka annak, hogy a magyarországi világversenyek - és most nem csak a kajak-kenura gondolunk - szinte tökéletesen sikerülnek, pedig a mi rendezőinknek valószínűleg kevesebb pénz áll a rendelkezésükre, mint más országoknak.

- Mi alaposan felkészülünk egy-egy ilyen eseményre, és már az előkészítés során megalapozzuk a későbbi sikert. Ha jelentkezünk egy versenyért, biztosan kiváló helyszíre tudjuk vinni, de mindez együtt is kevés lenne a sportszerető közönség jelenléte nélkül. A tavalyi, milánói világbajnokság például érdektelenségbe fulladt. Éppen ezért a nemzetközi szövetség a jövőben szerződést fog kötni a rendezőkkel, amelyben pontosan leírják az elvárásokat, s azt is, hogy mit kell teljesíteniük a házigazdáknak. A jó időt ugyan nem lehet garantálni, de minden más körülmény tervezhető. Szerepelni fog ezekben a megállapodásokban a televíziós közvetítések garantálása is, ami az eladhatóság miatt fontos.

- Világszerte egyre nagyobb az érdeklődés a sportág iránt, hiszen éppen a hét végén, a varsói kongresszuson lépett be hét újabb ország a nemzetközi szövetségbe.

- Már száztizenegy a tagországok száma! A versenyeken is rengeteg nemzet szerepel, éppen ezért is kellene felgyorsítani, látványosabbá tenni a programot. Ez a technikai bizottság feladata is, amelyben már nekem is lesz szerepem.

- Ezt megelőzően négy évig nem volt magyar tagja ennek a testületnek. Könnyen jutott be a bizottságba?

- Nem mondhatom. A szövetség német elnöke, Uli Feldhoff mellettem állt ugyan, de a bizottság vezetője, a belga Leukemans úrról ez nem mondható el. Ennek megfelelően az első körben nem is kaptam meg a megfelelő támogatást. A második fordulóban már sikerült nyernem.

- Mi lehet az oka annak, hogy valaki egy olimpiai bajnokot nem lát szívesen a bizottságában?

Látványosabbá kell tenni a sportágat!

- Leukemans bácsi, nevezhetem így, hiszen már hetven felé jár, csak egy lelkes amatőr, nem pedig profi sportvezető. Emellett túl konzervatív ahhoz, hogy szeresse a hozzám hasonló embereket, akik állandóan a változtatások, az előrelépés lehetőségét keresik. Ennek ellenére a munkámmal majd megpróbálom elnyerni az ő, s a kollégáim jóindulatát.

- Mit jelent ez a megbizatás?

- Évente legalább négyszer ülésezik a technikai bizottság, ezenkívül a nagy nemzetközi versenyek alkalmával is találkozunk. Ennél többet nem is tudnék most vállalni, ezért sem pályáztam a vezetői tisztségre, talán majd a négyéves periódus után.

- Vannak-e olyan tervei, amelyektől akár még félnie is kell a "belga bácsinak?"

- Látványosabbá kell tenni a sportágat. A mostani forma már nem elég szórakoztató. Kétszáz, ötszáz vagy ezer méter, mindegy, hiszen úgyis ugyanazt a rövid szakaszt látja csupán a néző, amelyik pályarészen ül. Azért ennél több van a kajak-kenuban! Érdemes lenne esetleg egy belátható körpályán versenyezni, fordulókkal, ahol akár még össze is érhetnének a hajók. Lehetnének nagyobb létszámú egységek indiánkenuban, és be lehetne vezetni a váltókat is. Tudom, hogy ez nem foci, kosárlabda vagy atlétika, de amit lehet, azt érdemes kihozni belőle. A kajak eredetileg vadászeszköz volt . Felvételeken láttam, ahogy régen Grönlandon űzték, elejtették, majd szállították kajakkal a fókákat. Most a legunalmasabb változatot játsszuk, ezt így nem hagyhatjuk, mert a sportág elveszítheti a népszerűségét.

gadácsi, A Színes Sport 2000.11.29.