Baráth a barátságtalan német konstruktőrök ellen
Közgyűlés előtt állnak
"A tiszai vízszennyezés, majd az áradás egyaránt katasztrófahelyzetet
teremtett, ám amennyiben pozitívumokat keresünk, elmondható: a kajak-kenu
számára kedvező utóhatásokkal számolhatunk" -- állítja dr. Baráth Etele, a
sportági szakszövetség elnöke, aki beszámolójában -- a pénteki közgyűlésen --
még elsősorban a szövetség tavalyi eseményfolyamát igyekszik mederbe terelni.
Parttalan vitára amúgy sem lehet számítani: két világbajnokság sikeres
megrendezését követően 1999-ben már nullszaldós költségvetéssel zárt a
Magyar Kajak-kenu-szövetség, amely a néhány éve el
elt harmincmillió
forintos hiány után mára 260 millió forintos vagyont halmozott fel.
Természetesen a kisegyesületek segítése jelenleg is nehéz feladat, ugyanis az
-- ingatlanvagyona miatt gazdag föderációnak tetsző -- MKKSZ az olimpia évében
semmiképp sem hanyagolhatja az élsportot (a Gerevich-alapítvány mellett
létrehozott edzői- és sportolói ösztöndíj egyedülálló kezdeménezés). A
Tisza-mentés mentén lelt előny főként az infrastruktúra javulását jelenti majd. A
legkiválóbb magyar kajakpályaként jegyzett szolnoki meder ugyanis
kiszélesítésre vár, e munkálat pedig kettős előnnyel jár: a beruházás révén a
város tekintélyes szükségvíztározóhoz, a sportág újabb, nemzetközi méretű
versenyhelyszínhez juthat.
Védekezés címén "csupán" sportdiplomáiai versenyképességének megőrzésére
törekszik a honi kajak-kenu szövetség. Miután dr. Bonn Ottó az év végén
visszavonul a nemzetközi szövetség főtitkári posztjáról, a közelmúltban,
Japánban az ICF igazgatótanácsának ülésén Baráth egyértelműen jelezte,
november végén alelnöknek jelölteti magát. Az érdekérvényesítés fontosságának
példázata: magyar javaslatra máris munkabizottság vizsgálja, miként lehetne
viszaverni a -- németek által már-már F--1-es tempóban diktált, elsősorban
mérnöki versengésként méltatható -- konstruktőri rivalizálást, s az egyes
hajóosztályokban bevezetni a tipizált kajakok és kenuk használatát.
Nem csupán a klasszikus síkvízi számok "élvezeti értékének" megőrzése a cél:
a tömegkommunikáció és a "látványsport" ezredvégi egymásra találását
kiszolgálandó a jövőben szlalompálya építését és a -- dobpergés kíséretében --
húsz fős csapatok hajtotta ázsiai dragon hajók beszerzését tervezi az MKKSZ.
Persze Baráth Etele azonosul mindnyájunk maradi magyarságával, s számára is
Kőbánék olimpiai érmei érnének a legtöbbet: "A kajak döntők Sydneyben az
utolsó két napra esnek, s abban bízom, hogy nekünk csak a ráadást kell
hoznunk. Én nem vagyok olyan borulátó, mint több kollégám: azt várom, hogy
akár az atlantai eredményeket is túlszárnyaljuk, illetve legalább megismételjük.
Nincs miért kertelni, ez esetünkben két aranyéremet jelentene."
Nemzeti Sport, 2000.04.28.
Egyesületek veszélyben
Csipes--Tatai csere
A Magyar Kajak-kenu-szövetség pénteki, évi rendes közgyűlésén nyilvánvalóvá
vált: immár nem csupán a kisegyesületek fenntartására, a nagyobb klubok
működtetésére is megoldást kell keresni. A tagság elfogadta az elnökség
beszámolóját, jóváhagyta a mérleget, s a számvizsgáló bizottság jelentését, ám
a jövőt illető tájékoztató már némi vitára adott okot. A klasszikus budapesti
nevelőegyesületek szakosztályainak ellehetetlenülése fenyeget. Kétségeket
ébresztett, hogy a jövőben a Bp. Honvéd, az MTK, az Újpest és a KSI
ingatlanjait egyaránt a Sportminisztérium kezeli majd. A sportág számára
vészterhes következményekkel járhat, hogy május elejétől a Honvéd ingatlanjai
is átkerülnek az ISM-hez, ráadásul a különleges helyzetben lévő csepeli
szakosztály sorsa is bizonytalan. Az MKKSZ saját forrásaiból szívesen áldoz a
fenntartásra, amennyiben az önkormányzatok és az állam kész a közös
szerepvállalásra. Szerepekről, feladatokról is döntöttek a közgyűlésen: Csipes
Ferenc helyett egy másik olimpiai bajnok, Tatai Tibor került be az elnökségbe. A
tavalyi maratoni vb sikeréért méltatott Kadler Gusztáv újabb nagy feladat előtt áll,
ugyanis Győr városa kapta meg a 2001-es maratoni Eb rendezési jogát.
Nemzeti Sport, 2000.04.29.
| |
FONTOS
