Zala karos, vállas húzásai már péntek reggel eredményre vezettek: a középfutamban érdekelt első magyar versenyző magabiztos kenuzással harmadikként siklott a célba, így kiharcolta a döntős helyezést. A dobogós pozíció elérése Zala György részéről a bárminő körülmények közepette elvárható helyezés -- különösen az ötkarikás játékok évében. A Ferencváros, majd a BSE-ESM színeiben tizenegy esztendeje nemzetközi szinten elismerten teljesítő fejkendős menő még egyetlen világversenyen (olimpián, vb-n, Európa-bajnokságon) sem győzött, ám eredményeit sokan irigylik -- mindenekelőtt barcelonai és atlantai bronzérmét. Amúgy azt tervezi, hogy szombaton szaporítja irigyei számát...

Igaz, egy ellene áskálódó már most is rátalált: a versenyt követően a nemzetközi szövetség egyik ellenőre hajolt kenuja fölé, és méltatlankodva méregetni kezdte. A hajót előző nap hitelesítették, így hasztalan aggályoskodott, ugyanakkor Zalát korántsem nyugtatta meg, hogy távoztakor kijelentette: Sydneyben aligha lesz ilyen engedékeny. Kötözködését persze senki sem érti, tudniillik a kifogásolt, a kenu belső peremén végighúzódó magasítást nem tiltják a szabályok. Természetesen a hajó egyedi kialakítása vitathatatlan, hiszen az egy Plastex versenykenu honi építésű másolata, amelynek tényleg akadnak különleges elemei (az első számú egzotikum az oroszoktól vásárolt tengeralattjáró-szigetelőanyagból vájt térdtámasz).

E közjátéktól eltekintve Zala örvendett a középfutamnak: "Az előfutamon szándékosan taktikáztam úgy, hogy ne jussak az első körben a döntőbe. Hétfőn például még háromszor edzettem, úgyhogy nekem most is szükségem volt a folyamatos terhelésre."

Másik szóló kenusunk, Kozmann György viszont 500 méteren megspórolta volna a túlórázást, ám nem tehette. Ráadásul a Malta-tó légköre altatólag hatott rá délután, s ötödikként búcsút inthetett a finálénak. A fiatal paksi persze a jövőben még hozzászokhat a nagy versenyek légköréhez: ezúttal a válogatón előtte végzett, de a közös páros kipróbálása miatt az egyes indulástól visszalépett Kolonics György és Hoffmann Ervin helyetteseként utazhatott Lengyelországba.

Vereckei Ákos alanyi jogon bizonyította zsenijét a kajakosok ötszázas futamán: ő féltávig még engedte, hogy a "pórnép" együtt lapátoljon vele, aztán elképesztő magabiztossággal -- majd' három másodpercet verve a derékhadra -- spriccelt keresztül hajójával a célvonalon. Várjuk a vasárnapot, mivel úgy tetszik, a kontinens nagyjai akkor is hiába várnának Vereckei megszorítására, ha klasszisunk nem e tavon, hanem a közeli Warta-olyón, árral szemben veselkedne a távnak.

Derűre Borhi

Hiába derült ki az ég az Eb második napjára, az ezres futamok nem adhattak okot igazi derültségre. Borhi Zsombor az egyetlen, aki a magyarok közül nem szerepelhet a szombati finálékban, miután középfutamában két másodperccel lecsúszott a döntős résztvételt érő harmadik helyről. "Sajnos csütörtökön az első előfutamban indultam, ezért nem figyelhettem arra, adott helyezéssel melyik középfutamba kerülök" -- magyarázta Borhi. Indoklását erősíti, hogy balsorsa valóban a legerősebb ágra terelte: a pénteken előtte finiselt izraeli Kolganov, a spanyol Merchan és a bolgár Merkov -- a német Livovski mellett -- egyaránt a döntő esélyese lehet. "Azért nagyon mérges vagyok magamra -- füstölgött Borhi --, mert a múlt héten egy kaposvári edzésen öt-hat másodperccel jobb időt lapátoltam, mint most."

Nemzeti Sport, 2000.07.08.