Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián

A Krisztiánok duójából Bártfai az atlantai olimpiára az egyik leghíresebb és legeredményesebb magyar kajakos, Gyulay Zsolt társaként készült, majd tavaly is "Gyuzsó" partnere volt a sztár balul sikerült visszatérésekor. Egy 1995-ös vb-ezüst és -bronz, valamint egy olimpiai hatodik hely kevés ahhoz, hogy azt mondhassuk, folyamatosan kiemelkedően teljesítettek együtt. Némiképp meglepő, hogy Bártfai az idén Verébbel mutat be vérbőbb, olimpiai éremszerzésre méltó kajakozást. Ennél pedig már csak az a meghökkentőbb, hogy páros menőnk úgy tervezi: néhány év múlva legfeljebb akkor siklik vízen, ha úgy tartja kedve, hogy hidroplánjával valamelyik tavon szálljon le.

-- Nüanszokon múlt, hogy nem voltunk eredményesebbek Gyulayval -- magyarázza kozmetikázásra így sem szoruló bizonyítványát a születésnapját vasárnap ünneplő Bártfai. -- A vb-ezüstünket úgy szereztük, hogy három századdal maradtunk le az olaszoktól. Ha Gyuzsó nem indult volna egy órával korábban egyesben, biztosan elcsípjük az aranyat is. Atlantában aztán már lemondott a szólózásról, a párosra koncentráltunk.

-- A hatodik helynél azért ugyebár mindenképp jobbat várt?

-- Ekkor már igen. Amíg 1992-ben, tizennyolc évesen boldog ember voltam azért, mert Rajnával barcelonai pontszerzők voltunk, addig négy évvel később úgy szálltam ki a döntő után a hajóból, hogy nyomban főbe lövöm magam. Másfél hónapig nem tértem magamhoz, később is csak úgy, hogy a télen három hónapra itthagytam az országot.

-- Önnek legalább sikerült visszatérnie, igaz, a hasonló fegyverténnyel próbálkozó Gyulay sikertelenségét együtt élték meg. Netán neheztel rá ezért?

-- Dehogy. Mondhatnám, hogy kiszúrt velem, de legalább annyira szúrtam ki én is magammal. Ő két év után jött le, és kezdte el újra csapkodni a vizet, hallgatni az edző ordibálását, szerintem már az első ötszáz méteren rájött, milyen idiotizmus megint az élsportban küszködni. Persze nekem még mondogatta, hogy evezzünk csak olyan szépen, lazán, mint régen, és akkor nyerünk. Hiába, az idő törölte a rossz emlékeit, így nem segített, hogy fizikalig remek állapotban volt, a pszichéje nem engedelmeskedett, legbelül már félt a fájdalomtól. Miközben nem akarta belátni, a régi győzelmek is szenvedés árán születtek, vagy még úgy sem...

-- Ezt hogy értsük?

-- Megint csak Atlantát említhetem. Akkor talán még jobban hajtottuk magunkat, mint az idén, ám a végét elszúrtuk. Túlzottan rápihentünk a versenyre, az utolsó néhány héten hibáztunk el mindent.

-- Említette, hogy elbujdosott: melyik országban feledte búját?

-- Épp Ausztráliában. Vettem egy repülőjegyet Brisbane-be, ahol előzetesen csak néhány napra volt szállásom egy ötvenhatos magyar házaspárnál. Aztán úgy megkedveltek, hogy negyedévig náluk laktam. Tőlük jártam odakint edzésekre, de nem tudták, hogy ilyen járatos vagyok ebben a sportban: csak mostanában kérdezgettek a kajakról, amióta edzőtáborba, előolimpiára többször is utaztunk a "környékre".

-- A túrák során kedvelte meg a repülést? Az Eb-döntő után említette nekem, lehet, hogy a következő kontinensbajnokság idején már pilótaként keresi a kenyerét...

-- Nem mintha eddig a kajakozásból éltem volna. Édesanyámékkal közös vállalkozásunkban mostanság is sokat dolgozom, bébiruhákat gyártatunk, forgalmazunk.

-- Ha jól sejtem, nem passzét varr a rugdalózókra.

-- Abba még nem tanultam bele, én terítem az árut. Előfordul, hogy levezetek öt-hatszáz kilométert, aztán megyek le edzésre. A család a főszponzorom, így több fronton dolgozom meg a bevételeimért.

-- És miként lesz majd furgonvezetőből repülőgép-pilóta?

-- Már most is vezetek repülőt: a Cessna három típusát és a Zlin 142-est kormányozhatom. Valóban az utazások során határoztam el, hogy kipróbálom: hátul féltem, és úgy gondoltam, jobb, ha inkább én fogom a botkormányt. Bár itthon remek oktatóim vannak, Ausztráliában vagy Kanadában szeretnék a jövőben repülést tanulni, mert olcsóbban és jobb gépeken gyakorolhatok.

-- A víztől ilyen könnyen elszakadna?

-- Nem, csak a víz--levegő--víz utat szeretném bejárni. Nagy vágyam, hogy egy tóra szállhassak le, és ez teljesülni fog: Észak-Amerikában hidroplánra is engedélyt szerezhetek.

-- Veréb Krisztiánnak nincs ellenjavallata?

-- Most még nincs, egyelőre mindkettőnk számára a kajakozás a legfontosabb. Szerencsére összhangban dolgozunk, szívesen végezzük el a pluszfeladatokat is. A minap egy kis esti hegyi futást is a programunkba iktattunk az edzőnk, Sári Nándor tudta nélkül, noha ő biztosan nem haragszik meg ezért. Nagy szakértelemmel, lelkesen foglalkozik a párosunkkal, holott a velem mint emtékással végzett munkájáért egy fillért sem kap.

-- Sári neve márpedig általában sikert garantál. Nem nyomasztja, vagy épp ellenkezőleg, alkalmasint lelkesíti önöket, hogy az idén a legkiegyensúlyozottabban versenyző magyar egységként bizton olimpiai éremre esélyesek?

-- Egyáltalán nem foglalkozom ezzel. Majd utána sírok vagy nevetek. Elhessegetek minden ezzel kapcsolatos gondolatot: nem törődöm például azzal, hogy az új prémiumrendszer alapján az arannyal akár hatmilliót is lehet "nyerni". Vállalkozó vagyok, én dolgozom, és aztán számlázok.

Dacos Veréb

"Valóban igaz a megállapítás, a mi párosunk két csalódott emberből állt össze, így az idén már csak dacból is bizonyítani akarunk" -- mondta Veréb Krisztián. Persze a csepeli versenyző tavalyi éve gyors film- és hátizom-szakadással kezdődött: az első válogatón sérült meg, és igaz, hogy csupán egy hónapot hagyott ki, a teljes felépülésig nyolc hónap telt el. "Azért akkor sem tétlenkedtem, Vereckei és Kammerer edzőpartnereként kajakoztam a vb-táborban, ám érthetően többre vágytam" -- folytatta Veréb. Kívánalmai teljesültek: az idén a K-2 1000 méteres számban nyújtott teljesítményüknek hála a legkiegyensúlyozottabban lapátoló magyar egységként méltathatók. "Nincs titkunk, ha csak az nem, hogy nincs az a munka, amit ne végeznénk el a sikerért. Én ráadásul csak a kajakozásra koncentrálok, illetve fél éve boldog apa vagyok. Olimpián még nem jártam, de nem tartok a játékoktól: a lehető legerősebb mezőnyben szeretnénk jól szerepelni."

Az NS szakértője: Szíjjártó István

"Nagyon sokat versenyeztem együtt Bártfai Krisztiánnal, így elég jól ismerem őt. Magam is sokszor indultam ezer párosban, de nem csak ezért vagyok tisztában az erőviszonyokkal: feleségem, Dónusz Éva révén a család úgymond hivatalból is követi az eseményeket, hisz ő jelenleg a kajak-kenu-szövetség szakmai titkáraként dolgozik. Tapasztalataim alapján úgy vélem, az itthon idén veretlen Bártfai, Veréb kettős nemzetközi szinten is képes komoly eredmény elérésére. Nagyon erős iramot produkálnak, s a végén még arra is képesek, hogy szép kis hajrát indítsanak. Ebben a számban legutóbb talán a Beé Istvánnal elért világbajnoki bronzérmünk és a Veréb, Ádám kettős 1998-as hasonló sikere az utolsó jelentős magyar eredmény, de bízom abban, hogy idén a K-2 1000 méteres számban a helyzet változik. A poznani Európa-bajnokságon elég erős mezőnyben szereztek második helyet, de az olimpián alighanem még több kiváló egység áll rajthoz. Én a norvégokat és a németeket érzem veszélyesnek, bár azt szeretném, ha a két Krisztiánnak a végén nem kellene az ellenfelekkel foglalkoznia. Merész jóslásra nem vállalkozom, ha azt mondom, Sydneyben biztosan pontszerzők lesznek, tehát az első hatban végeznek majd. Azért reménykedem, hogy ők nem óvatoskodnak, és dobogós helyet harcolnak ki. Mint mondtam, Bártfai erejét pontosan ismerem, Veréb sem újonc már, úgyhogy nem lennék a riválisaik helyében..."

Szíjjártó István, az 1994-es mexikói világbajnokság bronzérmese K-2 1000 méteren

Barcelonától Sydneyig

1992, Barcelona, olimpia: 1. Kay Bluhm, Torsten Gutsche (Németorszá) 3:16.10, 2. Olsson, Sundqvist (Svédország) 3:17.70, 3. Kotowicz, Bialkowski (Lengyelország) 3:18.86, ...6. Bártfai Krisztián, Rajna András 3:20.71

1993, Koppenhága, világbajnokság: 1. Kay Bluhm, Torsten Gutsche (Németország) 3:21.80, 2. Rossi, Scarpa (Olaszország) 3:23.00, 3. Sundqvist, Olsson (Svédország) 3:23.24

1994, Mexikóváros, világbajnokság: 1. Jesper Staal, Thor Nielsen (Dánia) 3:21.26, 2. Rossi, Scarpa (Olaszország) 3.22.77, 3. Beé István, Szíjjártó István (Magyarország) 3:25.90

1995: Duisburg, világbajnokság: 1. Antonio Rossi, Daniele Scarpa (Olaszország) 3:18.11, 2. Bluhm, Gutsche (Németország) 3:18.67, 3. Kotowicz, Bialkowski (Lengyelország) 3:19.99

1996, Atlanta, olimpia: 1. Antonio Rossi, Daniele Scarpa (Olaszország) 3:09.19, 2. Bluhm, Gutsche (Németország) 3:10.51, 3. Kazanov, Dusev (Bulgária) 3:11.20, ...9. Heged?s Róbert, Almási Péter (Magyarország) 3:14.28

1997, Dartmouth, világbajnokság: 1. Antonio Rossi, Luca Negri (Olaszország) 3:12:51, 2. Staal, Jakobsen (Dánia) 3:14:51, 3. Kotowicz, Bialkowski (Lengyelország), ...9. Bártfai Krisztián, Horváth Gábor (Magyarország) 3:20:03

1998, Szeged, világbajnokság: 1. Antonio Rossi, Luca Negri (Olaszország) 3:28.72, 2. N. Janics, Sz. Janics (Jugoszlávia) 3:28.96, 3. Ádám Attila, Veréb Krisztián 3:29.72

1999, Milánó, világbajnokság: 1. Michal Riszdorfer, Juraj Baca (Szlovákia) 3:14.24, 2. Twardowski, Wysocki (Lengyelország) 3:14.43, 3. Schäfer, Winter (Németország) 3:14.54, ...6. Almási Péter, Bauer Márton (Magyarország) 3:15.27

Akikkel jó lesz vigyázni+++

Bonomiék mindig veszélyesek

A kajak kettesek 1000 méteres távján igencsak kiegyensúlyozott a nemzetközi élmezőny. Öt ország is jó eséllyel pályázik arra, hogy a sydneyi Regatta Centre-ben dobogós helyet érőn lapátoljon. A múlt hét végén befejeződött, poznani Európa-bajnokság tökéletes erőfelmérés volt a Bártfai, Veréb duó számára, tudniillik majdnem mindegyik, az olimpián induló riválisuk rajthoz állt. Sőt, alkalmasint egy olyan páros is, amely talán nem is jut ki Ausztráliába... Ez főként azért érdekes, mert nem holmi farvizen sikló kettesről van szó, hanem az újdonsült Eb-aranyérmesről. A Fjeldheim, Larsen norvég "tandem" ugyanis még nem szerezte meg az ötkarikás kvótát, és saját jogon már nem is kaparinthatja meg. Knut Holmann ugyan két helyet szerzett Norvégiának, ám a plusz egy kvóta kevés, ugyebár a párosnak kellene még egy árva startjog. A norvégok edzője mindazonáltal úgy búcsúzott Poznanban a magyaroktól: Sydneyben találkozunk -- tehát alighanem biztosak abban, hogy végül kapnak egy "szabadkártyát".

A harmadik párjával csúcsra törő olasz Antonio Rossi neve jelenthetne garanciát az aranyszerzésre. Rossi Daniele Scarpával győzött Atlantában, majd a következő két vb-t már Luca Negrivel nyert. A rutinos Beniamino Bonomi a harmadik "csendestárs", ám egyelőre nem az ő nevüktől hangos Európa: a kontinensbajnokságon a negyedik, a tavalyi milánói vb-n az ötödik helyen végeztek. Ők azonban mindig veszélyesek, hiszen ne feledjük, az olasz csapat -- legális -- orvosi háttérmunkája (nem csak) kajak-kenuban legendás.

Jó barátok is Bártfaiék ellen fordulhatnak: a vb-címvédő szlovák -- és magyarul kiválóan beszélő -- Riszdorfer, Baca kettőssel sokszor készültek együtt a mieink. Reméljük, a gyengéiket is ismerik.

GG, Nemzeti Sport 2000.07.16.