Hamisítatlan aranyláz kerítette hatalmába a Kanadai Olimpiai Bizottságot. Igen erős, a messzi múltba visszanyúló hagyományai vannak errefelé a nemes fém kutatásának, ami gyors meggazdagodást ígért, ugyanakkor sok csalódást, és tragédiát is okozott az aranyásóknak Dawson Citytől Chicutimiig a legutóbbi száz esztendő során. Persze itt most nem akármilyenről, hanem olimpiai aranyról van szó, sőt, egészen pontosan arról: vajon átalakítható-e az ezüst arannyá?

A québeci Caroline Brunet neve ismerősen cseng a füleinknek, hiszen a legsikeresebb olimpiai sportágunk, a kajak-kenu kiemelkedő képességű versenyzője, Magyarországon is elismerésnek örvendő sztár. A sydneyi olimpiai játékok 500 méteres női kajak döntőjének ezüstérmese. Miközben az ötkarikás ünnep utolsó napja nekünk, magyaroknak rengeteg örömet szerzett, addig Caroline Brunet-nek éppen ellenkezőleg, csak elégedetlenséget, máig sem csituló dühöt, mélységes csalódást hozott. Vereséget az olaszok korban előrehaladott madonnájától, a harminchat esztendős Josefa Idem Guerrinitől.

Brunet annál is inkább nehéz szívvel viselte el legyőzetését, mert 1999-ben - immár harmadszor - világbajnokságot nyert, s attól kezdve mindig maga mögé utasította az olasz nagyasszonyt. A kanadai olimpiai küldöttség egyöntetűen bízott benne, s jelentős erkölcsi támaszt adott azzal, hogy ő vihette a juharleveles nemzeti lobogót a megnyitón. A döntő sem indult rosszul a kanadai csillag számára, aki remekül elkapta a rajtot, nyomban az élre vágott, sőt még 300 méternél is vezetett. Aztán Idem fokozatosan feljött, és fergeteges hajrában, nyolc tizedmásodperces különbséggel megelőzte tengerentúli vetélytársát. A québeciek büszkeségét lesújtotta a vereség, hiába vigasztalták ott és azóta is.

Aztán októberben a Corriere della Sera, az egyik legrangosabb és legmagasabb példányszámú olasz lap bedobta hírbombáját a köztudatba. "Josefa Idem Guerrini annak a hatvanegy olasz versenyzőnek az egyike - állította az újság -, akinek a doppingtesztje az olimpiai játékok előtt, kétezer májusában-júniusában pozitív eredményt mutatott." A Magyarországon is napvilágot látott értesülések szerint Guerrini vérmintája százhetvenszeresen múlta felül a normálisnak tekinthető 0.2-es értéket, azaz 1 milliliter vérben 34 nanogrammnyi emberi növekedési hormont találtak. "Egy újság teljes erkölcsi felelőtlenségével állunk szemben, amely súlyosan sérti az emberi méltóságot" - hangsúlyozta válaszközleményében a CONI (Olasz Olimpiai Bizottság).

A napokban Montrealban sikerült szót váltanom Caroline Brunet-val. "Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy dönt, hogy Idemet utólag diszkvalifikálja, s nekem ítéli az aranyérmet, természetesen elfogadom - mondta a kajakos hölgy. - Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy én ott, Sydneyben, akartam győzni. Ez az éremcsere azért elég különös lenne, nem? Az olimpiai döntő semmihez sem hasonlítható hangulatát, a természeti elemek bármennyire is beleszóltak a versenybe, nem lehet visszapergetni soha."

Montrealban, az 1976-os olimpiai játékoknak otthont adó québeci metropoliszban működik a Kanadai Sportetikai és Doppingellenes Bizottság. Kíváncsi voltam a szervezet igazgatójának, Victor Lachance-nak a véleményére is. Szerinte, jóllehet aligha férhet kétség az olasz lap állításának valóságtartalmához, az eset nem egyszerű.

"Két el nem hanyagolható körülményre kell felhívnom a figyelmet - fejtegette. - Az egyik, hogy Idem Guerrini kötelező doppingvizsgálaton esett át Sydneyben az utolsó versenynapon, és nem bukott le. A másik, hogy tudnunk kell, az említett emberi növekedési hormont illetően még nem áll a rendelkezésünkre minden tekintetben tudományosan elfogadható, tökéletes doppingellenőrző vizsgálati módszer. Nem jutottunk el addig, hogy egyáltalán meghatározzuk a növekedési hormon már meg nem engedhető szintjét a versenyzők számára. Ehhez további kutatásra van szükség."

Richard Pound, a NOB végrehajtó testületének kanadai tagja (volt alelnöke) az 1999 novemberében a NOB által létrehozott, független Nemzetközi Doppingellenőrző Ügynökség (WADA) elnöke. A neves montreali ügyvéd, bár megértést tanúsított a Kanadai Olimpiai Bizottság eltökélt lépése iránt, miszerint a szervezet határozottan követeli a CONI-tól az olimpia előtt tesztelt sportolók vizsgálati eredményének nyilvánosságra hozatalát, szintén az elővigyázatosságot emlegette.

"Gianni Petrucci, az Olasz Olimpiai Bizottság elnöke egyértelműen visszautasít minden olasz olimpiai bajnokot érintő doppingvádat - magyarázta Pound. - Ami pedig a májusi, júniusi vizsgálatokra vonatkozik, tudomásunkra hozta, hogy azok nem doppingtesztek voltak, hanem egy időigényes tudományos vizsgálat, illetve kutatás részét képezik, amelynek a világon semmi köze a doppinghoz. A WADA természetesen hajlandó részleteiben is megvizsgálni a kérdést, én magam is ezen vagyok, ez azonban a CONI közreműködése nélkül elképzelhetetlen."

A kanadai sportminszter, Denis Coderre a közelmúltban fogadta az ezüstérmes Caroline Brunet-t, s ígérte, lépéseket tesz az ügy tisztázása érdekében. Nemrégiben a Kanadai Olimpiai Bizottság - a Kanadai Kajak-kenu Szövetséggel közösen - levelet intézett Juan Antonio Samaranchhoz, a NOB elnökéhez, s kérte az olimpiai mozgalom első emberének közbenjárását. A válasz egyelőre várat magára.

Az ügy mindenesetre érdekes. Sydney, sajnos, számos példát szolgáltatott arra, miként születhet a modern "olimpiai alkimisták" jóvoltából ezüstből arany. Mindazonáltal joggal ébredhetnek bennünk kétségek, mint ahogyan Richard Poundban és Victor Lachance-ban is.

A vizes homokból aranyat rostálni-lapátolni nehéz, sőt, a kitartó, fáradtságos igyekezet ellenére is hiábavaló. A kanadaiaknak, akiket elkapott az aranyláz lendülete, nem lesz könnyű dolguk, annál is inkább, mert az általuk olyannyira áhított aranynak, ugye, már van gazdája.

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2000.11.04.