|
|
| ||||
|
|
Interjú Angyal Zoltánnal, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitányával
A szakmai tudás az erősségünk Angyal Zoltán az atlantai olimpia után vette át a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitányi posztját. A hagyományosan sikeres sportág irányítása alatt is nagyszerű teljesítményt nyújtott. Csak a legfontosabb számokat említjük: 4 olimpiai és 29 világbajnoki aranyérmet nyertek versenyzőink 1997 óta. Az idei év szintén a sikerekről szólt, még akkor is, ha a szűkösebb központi támogatás miatt edzőtáborok maradtak el, és a Világkupa futamok többségét is magyar indulók nélkül rendezték meg. A kapitányt az idei szezonról, az elkövetkezendő évek terveiről és a kajak-kenu sikerének titkairól kérdeztük. A versenyszezon véget ért, jelenleg milyen feladatai vannak? 
A jövő évre vonatkozó felkészülési tervet és versenynaptárt készítjük. Most készül az idei feladatok teljesítését és a versenyszezonban nyújtott teljesítményt értékelő beszámoló is.
Mi fog szerepelni ebben a beszámolóban? Az eredményekkel természetesen elégedett vagyok, a versenyzők minden szakágban kiválóan teljesítettek. Egyaránt nagyszerűen szerepeltek a felnőttek és az ifik, a síkvízi sportolók és a maratonisták. Az eredmények mellett elemezni kell azt is, hogyan sikerült megoldani az egyéb kitűzött feladatokat. Itt már nem beszélhetünk egyértelműen pozitív észrevételekről, hiszen anyagi okok miatt edzőtáborok maradtak el és a sportorvosi háttér fejlesztését sem tudtuk végrehajtani. A jövő évi tervekben mi szerepel? Például a versenyzőknek lesz-e lehetőségük arra, hogy több nemzetközi versenyen vegyenek részt, mint idén? Az elképzelések sajnos nem mindig találkoznak azzal, ami megvalósul. Jelenleg egy szakmai terven dolgozom. Ennek során optimális feltételekben gondolkodom, szeretnék minél több edzőtáborozási és versenyzési lehetőséget adni a sportolóknak. Ezt a tervet novemberben egyeztetjük a költségvetéssel, akkor derül ki, hogy mely javaslatokat tudjuk megvalósítani. Miről szólt a mostani, a sydney-i játékokat követő első év, az újabb olimpiai ciklus kezdete? Az olimpiát követő első két évben nagyon fontos feladat, hogy helyzetbe hozzuk azokat a fiatalokat, akik jelenleg az ifi korosztályban versenyeznek. Őket kell úgy menedzselni, hogy minél gyakorlottabbak legyenek, minél közelebb kerüljenek az élmezőnyhöz. Az idei Európa- és világbajnokságon több ilyen sportoló is részt vett, és ami a legszebb, hogy érmekkel, sőt, néhányan aranyéremmel tértek haza. Ha letelik ez a két év, akkor pedig arra kerül a hangsúly, hogy a kialakult egységekkel dolgozzunk, velük érjünk el minél jobb eredményeket. Könnyíti vagy nehezíti a munkáját az, hogy Magyarországon rengeteg tehetséges kajak-kenu versenyző van? Ez természetesen egyértelmű pozitívum, de bizonyos értelemben problémákat is jelent. Sokan vagyunk, ezért sokba is kerülünk. Azt gondolom azonban, ez legyen a legkisebb gondunk. Mindenképpen örülni kell annak, hogy amíg az utóbbi években, más sportágakban folyamatosan csökkent az utánpótlás, addig nálunk stabilizálódott, sőt még nőtt is. Ön kívül-belül ismeri ezt a sportágat, dolgozott nevelőedzőként, az ifjúsági válogatott vezetőjeként, jelenleg pedig a felnőtt csapatot irányítja. Meg tudja mondani, miért vagyunk ilyen jók kajak-kenuban? Egyrészt azért, mert nagyon sok fiatal űzi ezt a sportot, így könnyen lehet köztük tehetségeket találni. Ahhoz azonban, hogy ők sikeresek legyenek, szakemberekre van szükség. Úgy érzem, ebben vagyunk erősek, hiszen ha körbenézünk a világban, láthatjuk, számos magyar kajak-kenu edző dolgozik más országokban. Hozzá kell tenni, nagyon eredményesen végzik a munkájukat. Mit gondol, visszaüthet a sportágra az, hogy sikereik ellenére korlátozott anyagi körülmények között készülnek a versenyzők? Mint mondta, idén edzőtáborok maradtak el, és a Világkupa versenyeken sem vettek részt magyar kajak-kenusok. Ha ez a tendencia marad, akkor visszaüthet, hiszen a szakmai programok megvalósítása nélkül hosszú távon nehéz lesz sikereket elérni. Nagyon sok múlik az edzőkön, akik az alacsony fizetések ellenére igen kemény munkát végeznek, és a versenyszezon idején minden mást, családot is félretéve, csak a kajak-kenuval foglalkoznak. Ha ők úgy döntenek, hogy az anyagi problémák miatt más megélhetés után néznek, az komoly gondot fog jelenteni a sportágnak. Ugyanakkor, ha visszagondolok a korábbi évekre, mindig azt tapasztaltam, hogy az olimpiai ciklus elején kevesebb, majd egyre több központi támogatásból gazdálkodhattak a különböző szövetségek. Remélem, most sem lesz másképp. Látok egyébként biztató jeleket, például a minisztérium tehetséggondozó Heraklész programját vagy az olimpiai központok létrehozásának tervét, amelyekkel kapcsolatban első helyen a kajak-kenut említik. Fotó: Ábrahámné Ó. Erika Pethő András, MKKSZ 2001.10.16. |
| ||
 Híd-ünnep 2001.06.23 |
||
|
||
|
FONTOS
