Ausztrália, Ausztria - csupán néhány betű eltérés, sokezer kilométernyi távolság és télvíz idején majd' harminc celsius fok különbség. Angyal Zoltán, a kajak-kenu-válogatott szövetségi kapitánya az elmúlt időszakot e két országban töltötte. Az ötödik kontinensen úgy pihent, hogy dolgozott; a szomszédban pedig úgy munkálkodott, hogy közben kikapcsolódott. Tavaly minden idők legeredményesebb olimpiai szereplésével zárult a versenyidény, a 2000 végi ünneplések után pedig kellemesebb évkezdetet kívánni sem lehetett. Angyal eszményi folytatásra vágyik: a júliusi, milánói Európa-bajnokságon és az augusztusi poznani vb-n reális cél, hogy - a fent nevezett két ország legvonzóbb sajátosságait ötvözve - a napos oldalon haladjanak, miközben a havas lejtőkön gyakorolt sebes célba siklás vízen, hajóval se okozzon majd gondot .

- A közelmúltban érkezett haza a szeptember végi, október eleji diadal helyszínéről, Sydnyeből: netán a válogatott tagjait is visszaviszi a Föld túlfelére?

- Úgy hiszem, a sydneyi sikerekhez legfeljebb lélekben térünk meg, ha újra győzünk, máskülönben túlontúl drága mulatság lenne - mondja Angyal Zoltán. - Egyféleképp képzelhető el, hogy újra ott versenyezzünk: ha a késlekedő Athéntól elveszik a rendezés jogát, és a történelemben először előfordul, hogy az előző vendéglátóra hárul a játékok lebonyolítása. Amúgy Sydneyben sem lehettem meg kajak nélkül: kint élő barátommal, Hotorán Györggyel kimentünk a Penrith-tóhoz egy ausztrál ifiválogatóra.

- Az olimpia előtt azért igen sokszor jártak odakint a magyar lapátforgatók is.

- Igen, s ennek talán nem láttuk kárát. Már kapitányi pályázatomban is fontos elem volt az ausztráliai edzőtáborozások programba iktatása. Szerencsémre a vezetők elfogadták e koncepciót, és a legjobbaknak már az ötödik sydneyi útjuk volt, amikor az olimpiára mentek. Biztos vagyok abban, hogy ezzel előnybe kerültünk a riválisokkal szemben: gyorsabban szoktunk hozzá az időjárási viszonyokhoz, a kilencórás időeltolódáshoz, hisz a környezet már-már olyan volt, mintha nem a világ végére, hanem hazaérkeztünk volna. Az akklimatizációról a TF-n tartottam is egy előadást, s azt tapasztaltam, a kérdéssel tudományos szinten foglalkozók alátámasztották módszereink helyességét.

- Sydney kapcsán immár csak a pozitívumokra emlékszünk, mégis felvetem: utóbb másként csinálna valamit?

- Ragaszkodnék a bevált taktikához. Ezzel a csapattal amúgy sem nehéz boldogulni: ezt mutatja, hogy nem feltétlenül a legesélyesebbek nyertek, azok mentek jól, akik a technikai tudásuk révén az időjáráshoz remekül alkalmazkodtak. Cudar és ideális körülmények közepette is esélyünk volt három-négy arany megszerzésére.

- Idén is a maximum a cél?

- Természetesen. Az Eb-n és a vb-n jóval több versenyszámban nyerhetünk érmeket, ám én úgy gondolkodom, a közbenső világversenyek részben már a következő olimpiára való felkészülést, a csapat alakítgatását szolgálják.

- Nocsak, tudna új neveket említeni?

- Csupán szakáganként mondhatom el, mit hozhat a jövő. Női kajakban Kőbán Ritát - valamennyi eredményét figyelembe véve - egyelőre nem lehet pótolni, de van, kit a helyére ültetni. Számomra az a kérdés, hogy a kellőképp tapasztalt fiatalok közül kiemelkedik-e olyan egyéniség, aki egyesben is képes megközelíteni az olimpiai dobogót.

- Férfi kajakban volt, van egy favoritunk szólóhajóban, ám ő az olimpián negyedikként zárt.

- A múlt heti altausee-i közös síelésen is kiderült, Vereckei Ákos már túltette magát a megrázkódtatáson, a négyesbéli arany - noha azt előbb szerezte - utóbb kárpótolta. Tudását ismerve biztosan nyer még egyesben Eb-t, vb-t, és remélem, olimpiát is. Ákos ehhez elég keményfejű, edzett lelkű srác. A férfi kajakosaink a hölgyekhez hasonlóan jó korban vannak, az ifjú Kammerer és Storcz máris kétszeres bajnok.

- A kenusok ellenben későn érő típusok...

- Nem a korukkal van gond, hiszen Pulaiék alázatos munkája még négy év múlva is szép eredményt hozhat. A viszonylag szűk mezőny okoz fejtörést: az olimpián mindössze négy versenyző indult, úgyhogy a közvetlen utánpótlás motiválása, beépítése fontos feladat. Kozmannak, Ivánnak, Malomsokinak és Joóbnak érdemes iparkodnia.

- A válogatókon kaphat bárki is kedvezményeket?

- Kizárólag az olimpiai aranyérmesek: nekik, abban a számban, amelyikben győztek, elég egy válogatót nyerniük.

- Továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy egy napon csak egyetlen számban álljanak rajthoz a versenyzői?

- Ehhez csak négyévente ragaszkodom... Szeretném, ha lenne egy kis mozgás, ezért két döntőt engedélyezek egy napon, versenyzőnként összesen három számot egy-egy viadalon. A tavalyi korlátozás miatt az ezer méteren győztes négyes tagjai azonos távon egyesben nem állhattak rajthoz, így az a szám kissé kiürült. Jó lenne, ha a kvartettben ülők között újra egészséges rivalizálás kezdődne: szívesen látnék egy Vereckei-Storcz ütközetet az egyesbéli indulásért.

- Mikor szállnak vízre legközelebb?

- A márciusi meleg vízi edzőtáborokban. Az utánpótlás Horvátországba megy, a felnőttek egy csoportja Sevillában, a másik az olasz Sabaudiában készülhet tizennyolc napig.

- Miként fogadta, hogy Kőbán Ritát választották olvasóink a huszadik század második legjobb női sportolójává?

- Nagyszerű siker, úgy tetszik, nem csak a versenyeket, a szurkolók szimpátiáját is sikerült megnyernie.

- Kőbán kétszáz párosban folytatná. Ő sem kap "szabadkártyát"?

- Érdemeire való tekintettel senki sem juthat ki egy világversenyre, amiként a fiatalok menedzselését sem elvtelenül képzelem el: a bajnok hajóján keresztül vezet az út a világversenyek starthelyéig.

GG, Nemzeti Sport 2001.02.01.