Miután négy aranyérmet nyertek kajakosaink az olimpián, az állami sportvezetők majdhogynem úgy fogalmaztak, a jövőben nemesfémből öntik ki az elmúlt évek legeredményesebb sportágának versenyeszközeit. A központi pénzek ez évi elosztására várva kiderült, nemhogy arany-, még ezüsthajóra sem lesz pénz. Tavaly 90 millió jutott a központi kasszából, és a MOB-on keresztül további 37 millióval támogatták az olimpiai felkészülést. Ily módon 127 millió forintot használhatott fel a Magyar Kajak-kenu-szövetség, amelynek költségvetése természetesen összességében ennél jóval tekintélyesebb - legutóbb 314 milliónál állapodtak meg.

Ez évben Baráth Etele elnök és Füleky András szövetségi igazgató számításai alapján csupán 80 millióhoz jutnak - tudtuk meg az MKKSZ-ben tartott csütörtök esti háttérbeszélgetés során. A mínusz 47 millió tehát korántsem jelzi azt, hogy nagyobb megbecsülésnek örvendene a sydneyi játékok utolsó két napján a magyar csapat mérlegét jelentősen feljavító kajak-kenu. Efféle számadatok mögé aligha csoportosíthatók magasztos állami célok, jóllehet, az ISM korifeusai is tudják, a labdarúgás mellett pontosan e sportág "hajózhatná be" viszonylag kis költségráfordítással a szabadidejükben mozogni vágyók tömegeit. A vízitelepek vonzó hellyé tehetők, ám mostanság valószínűleg elszörnyednének a kedélyes Duna-parti csónakházak idilljét őrzők, ha a meglátnák, hol, s milyen körülmények közepette készül Kőbán Rita, Kolonics György vagy Kammerer Zoltán.

Az állami tulajdonú, fővárosi kajakos-sportlétesítmények ügyében egyébiránt kölcsönösen kedvező megállapodást köthet az ISM és az MKKSZ. A központi akarat egyetlen, csepeli centrumba terelte volna a legjobbakat, ám a szövetség inkább a decentralizálásra törekszik, s képletes összegért hosszú távra átvenné a vízitelepek kezelését, amelyhez az állam egyszeri, 200 milliós felújítási támogatással járulna hozzá. Elmondható, a kajakosföderáció aranytermelés mellett ingatlankezelésben sem utolsó: ennek köszönhetően tavaly némi vagyont is sikerült felhalmoznia. Az 1998-as szegedi világbajnokságnak - még félkész állapotában - otthont adó, s a jövő évi Európa-bajnokság mezőnyét is vendégül látó Maty-éri pálya fejlesztésével ellenben gondok vannak: az elmúlt három évben legfeljebb az állagmegóvásra leltek forrást.

Baráth Etele hangsúlyozta: nem kizárólag saját gondjaikra kívánják felhívni a figyelmet, hanem az egész magyar sport finanszírozási anomáliáira. Számításai szerint idén harmincöt sportág kénytelen akkora összegből gazdálkodni, amennyi 2000-ben a kiemelt sportágaknak jutott. A kajak-kenusok elnöke szerint - hiába minősül ez a jelenlegi rendszerben szentségtörésnek - rövid távú megoldást jelentene, hogyha a labdarúgás stadionrekonstrukciós alapjának milliárdjaiból, aligha megkövezendő átcsoportosítással kompenzálnák a "futballon túli" magyar sport 400 milliós hiányát.

GG, Nemzeti Sport 2001.02.17.