Nagyon elkapattak minket, ezért nehezen fogadjuk el, ha nem a szokásosat kapjuk. Persze nem nehéz megemészteni az olaszországi kajak-kenu Eb 1000 méteres döntőin történteket, pusztán úgy érezzük magunkat, mint a helyi konyhát kedvelő utazó, amikor paradicsomszósz nélkül tálalják neki a milánói spagettit. Öt ezüstérmet és két bronzot szereztünk, ám a múltban oly sokszor begyűjtött arany kissé hiányzik a kínálatból. Természetesen mesebéli hét krajcárunk is jókedvet ajz (elvégre a medálok java részét nem tisztes helytállásunk jutalmául kaptuk meg, hanem nagy versenyben nyertük el), ráadásul a számunkra kedvesebb távokon - 200 és 500 méteren - vasárnap rendezik a finálékat.

Az Idropark regattapályájának korán kelő népe szombat reggel sporttörténeti esemény tanúja lehetett. A kontinensbajnokság döntői ugyanis a női négyesek egy kilomléteres futamával kezdődtek, s a világversenyek történetében először kiírt számban kisvártatva magyar érmeseket ünnepelhettünk. Dékány Kinga vezérletével fiatal hölgyekből álló kvartett végzett a harmadik helyen. A Rasztótzky Eszter, Móni Katalin és Szabó Ágnes sikeres debütálását köszöntő tapsot egy disszonáns csattanás törte meg. Nem tenyerek verődtek össze, hanem két férfikerékpár: a mezőnyt a parton tekerve követő kenus, Hoffman Ervin gurult hátulról a célvonalnál leblokkoló ukrán bringásba. A befutó stimmelt: elvégre a vízen is Ukrajna csapathajója zárt elsőként - még szerencse, hogy az őket még kisebb követési távolságban üldöző fehéroroszokat nem kísérte senki...

Szabó Ágnest máskülönben hajóval is nehéz volt követni. A tavaly még a juniorok között kajakozó MTK-s lány két órán belül két bronzérmet szerzett. Fazekas Krisztina társaságában elindult a K-2-esek között: párosuk a negyedik helyről zárkózott fel a német olimpiai bajnok Mucke és új társa, Opgen-Rhein vezette élmezőnyhöz, mígnem csupán célfotóval bizonyítható különbséggel maradt alul az ezüstérmes lengyelekkel szemben. "Titkon legfeljebb egy éremben reménykedtem, úgyhogy ez a kettő életem első felnőtt világversenyén minden képzeletet felülmúl" - mondta Szabó Ágnes. - "Tudom, hogy a mi korosztályunk előtt még legalább öt nagyszerű versenyzőt jegyeznek Magyarországon, ám a mi fejlődésünket pontosan az garantálja, hogy nap nap után velük készülhetünk."

Ifjú nyilatkozónk többek között Kovács Katalinra gondolt, aki egyesben szorongatta meg a hazaiak kedvencét, Josefa Idemet. Kovács bírta egyedül a - már az 1984-es játékokon is bronzérmet nyert - olasz tempóját, s csupán fél hajóval maradt el tőle a befutónál: "Az egyesmezőny olimpiai bajnoki címvédőjét szorongattam meg, vagyis elégedett vagyok - mondta Kovács. - Nagyon jól lapátoltam, végig versenyben voltam, ezért úgy érzem, hamarosan eljön az az idő, amikor megtöröm Idem sorozatát. Talán már ezen az Eb-n, elvégre találkozunk még egy-két számban."

A németnek született, de Olaszországban férjhez ment Idem nagyságától egyelőre elaléltak helybéli kollégáink. A műsorközlő által vele készített interjú például oly hosszúra sikeredett, hogy a kijelzőn nem mutatták meg a következő finálé, a C-2-esek csatájának részvevőit, sőt a csevely közben a futam is lement csendesen. Mégsem lelt okot a hangoskodásra a magyar tábor, tudniillik, Hüttner Csaba és Fürdök Gábor jobbnak vélt távján - szinte végig a vert mezőnyben haladva - a hatodik helyen végzett.

Szólókenuban bezzeg Kolonics György és a német Andreas Dittmer hagyta faképnél a C-1-ben térdelők táborát. Illetve eleinte csak Kolonics lódult meg, s utasította maga mögé a behemót orosz Opaljevet és a fifikás cseh Doktort, mígnem Dittmer a második ötszázon előreevickélt, majd az utolsó ötvenen le is gyűrte a magyar világklasszist. "Ne feledjük, ez Dittmer száma, nem véletlenül nyert majdnem egy hajóval az olimpiai döntőben - fejtegette Kolonics. - Nincs miért magyarázkodnom, gond nélkül mentem el a többiektől, csupán a némettel szemben, a hajrában hiányzott az az erő, amit a többség leszakítása felemésztett. Ha ötszázon is ebben a sorrendben futnánk be, az már kellemetlenebbül érintene. Ott persze aligha hagyom felzárkózni" - zárta mondandóját a csepeli kenus, majd ebédelni s biztos, ami biztos, délutáni szieszta helyett, edzésre indult.

A tavalyi Eb szombati versenynapján kizárólag C-4-esünk győzött - most nekik sem sikerült a bravúr. Avagy: dehogynem. A kenus kavertettben ketten is betegen vállalták az indulást, ily módon remeklés az ezüstszerzés. "Látom, rám pillantott, pedig kivételesen nem nekem volt bajom" - mondta a legtapasztaltabb, s az elmúlt egy-két évben asztmával küzdő Zala György. - "Bár az oroszok a táv negyedétől vezetve, úgyszólván a mi taktikánkkal győztek, egyáltalán nem bánkódom a második hely miatt, most ennyire futotta." A homlokát tapogató Iván Gáborban hamarost ráismertünk az egyik betegeskedőre: "A hosszú buszúton hűlhettem meg a légkondicionálótól" - kezdett hangos elmélkedésbe. - "Kozmann Gyuri is hasonló problémával küzd, míg a két öregnek, Zalának és Belicza Bélának kutya baja. Ebben az állapotban is kiadtuk magunkból a maximumot, tehát nem vesztettük el az aranyat, hanem megnyertük az ezüstérmet."

Férfi kajakosaink között dupla tehertételre vállakozott Vereckei Ákos, aki egyesben s négyesben szerepelt - felemásan. Az adott hozzávalókból (hátulról indulás, kivárás, csodás véghajrá) válogatva ezer méterre is megkísérelte átírni ötszázon szabadalmaztatott sikerreceptjét. A terv e számban némiképp tovább forralandó, a produktum azonban máris fogyasztható. Vereckei a 750 méteres táblánál utolsó volt (eddig rendben), ötszáznál harmadik (alakul), kétszázötvennél viszont hatodik (hogy is van ezű), majd négy tizedes különbséggel másodikként siklott célba Lutz Liwowski mögött (na ugye!).

Ennél mélyrehatóbb elemzésre nem maradt idő, minthogy Vereckei kevesebb mint két óra múlva a négyes tagjaként jelentkezett a startnál. Olimpiai bajnok K-4-esünkben a régi társak feszítettek: a kizárólag e számra készülő Kammerer Zoltán és Storcz Botond, valamint a főként e futamra koncentráló Horváth Gábor. Elszántságuk valóban a réginek tetszett, úgy hittük, akár a vizet is kimerik maguk elől, csak címükhöz, rangjukhoz méltó helyen robogjanak a célba - aztán valami mégsem klappolt.

A táv háromnegyedét úgy tették meg, hogy a dobogóért küzdöttek. Magunk éreztük, a szakértők tudták, hogy sydneyi parádé most nem várható, ám ezzel együtt is éremszagot orrontottak. Ehhez képest rémes végjáték következett. A féltávot odahagyva csak a hetedik legjobb időt teljesítették, a záró szakaszon pedig a legrosszabbat. Már-már el