Nem túloztunk, amikor a síkvízi Európa-bajnokság gyorsértékelésében azt írtuk, a kajak-kenu-válogatott - ha csak a számadatokat nézzük - felülmúlta sydneyi teljesítményét. A 20 éremből kilencet olimpiai számban szereztünk, ráadásul az ötkarikás medáldömpingből öt arany. Füleky András főtitkár már a hazatérés előtt elkészítette statisztikáit, e szerint 59 olimpiai pontot gyűjtöttünk a minden idők legsikeresebb részvételének mondott ausztráliai 46 után. A sportág speciális ponttáblázatán - a Waxholm-rendszerben - mind a 27 Eb-számot figyelembe véve 208 a kalkulusunk, ami annyit tesz, hogy összességében - minden áldott döntőben - ezüst- és bronzérem közötti a mutatónk. Az átlagot ugyebár összesen nyolc - a milánói Idroparkban szerzett - arany javítja, s leginkább a múlt év szeptemberében a New South West-i Penrith-tónál bajnokká avatott férfi négyes ötödik helyezése rontja. A kontinensbajnokság után iziben kiderült: nemcsak a számokból, hanem szóból ért az ember - Vereckei Ákos hétfői kritikájára ezúttal az egyetlen érmet sem szerző kétszeres olimpiai bajnok páros, Storcz Botond és Kammerer Zoltán reagál.

Persze legelébb szóljunk a sikerekről. A kenusok közül egyedül Kolonics György remekelt - persze mi tagadás, tőle ezt is vártuk."Egyedül a négyessel nem ment nekem - ismerte el Kolo -, ám úgy hiszem, az egyesmezőnyben minden kétkedőnek bizonyítottam. Ezer méteren ma még Dittmer jobb, ötszázon viszont fordított a helyzet. Kíváncsian várom, mire leszek képes kétszázon szólókenuban, minthogy a világbajnokságon ez lesz a harmadik számom."

A Hüttner Csaba, Fürdök Gábor páros debütálása - hiába verték otthon Pulaiékat, Sydney bajnokait - mérsékelten sikerült: hatodik helyüknél, valamint négyesbéli negyedik pozíciójuknál többet reméltek. A vb-n mindkét C-2-es szám az övék: kíváncsian várjuk, a milánói együttes tapasztalatszerzés után mire megy majd Poznanban. A Zala György-féle másik kenuskvartett legalább egy ezüsttel távozhatott Olaszországból - jóllehet címvédőként érkezett. Kozmann György és Feil Imre bronzérme a kenu párosok villámregattáján, 200 méteren nem rossz ajánlólevél, habár úgy sejtjük, a közeljövő még a Pulai, Hüttner, Novák fémjelezte korosztályé s a harmincat jövőre betöltő Kolonicsé.

Férfi kajakosaink szereplése igazán remek volt, panaszszavak legfeljebb az ő szájukból hangoztak, hangzanak el - egymást minősítve. Egyelőre maradjunk az objektív értékelésnél: az olimpiai számokban Vereckei Ákos által szerzett egyetlen arany korántsem meglepetés. A Honvéd-Westel kajakosa Európa-bajnoki címének megvédését önigazolásra használhatja: lám, érdemes Athénig, Pekingig küzdenie, elvégre tehetsége nem csupán pislákoló a K-1 500 méteres mezőnyben, s - a sydneyi szélverés ellenére - bőven maradt még spiritusz lámpásában.

Bártfai Krisztián és Veréb Krisztán irdatlan munkával áhítozik hasonló diadalokra - egyáltalán nem reménytelenül. K-2 1000 méteren elért második helyezésük legalább oly kiváló, mint az 500-on belapátolt ezüst, ők - egészséges maximalizmussal - mégis csak az utóbbival elégedettek. A vb-n ugyanezen futamok résztvevői: Angyal Zoltán kapitány szerint ezúttal nem voltak csúcsformában, így majd ott figyeljük meg, mire képesek a világ elitje ellen.

Férfi négyesünk ötödik helye az Eb egyetlen - komfortérzetünket tartósan rontó - kellemetlen emléke. Vereckei hétfői számunkban, ötszázas győzelme után úgy nyilatkozott: a dunavarsányi edzőtábort megelőző héten a kvartettből Storcznak és Kammerernek nem nyaralásra lenne szüksége, hanem cudar kemény edzésekre...

Storcz Botond hajópakolás közben csörgette meg telefonunkat: "Kár, hogy nem videotelefonon hívom, mert úgy láthatná, hogy éppen a kocsim tetejére erősítek két kajakot - mondta a Démász-Szeged klasszisa. - Edzői engedéllyel megyek üdülni, de Horvátországban is készülni fogok. Sári Nándor kérése az volt, hogy úgy érkezzünk vissza az edzőtáborba, hogy egy-két alkalommal már tréningeztünk. Nos, én eleve így indulok el."

Storcz mindazonáltal elismeri, némi visszaesés tapasztalható nála tavaly óta: "Egyértelműen gyengébb vagyok, de az vesse rám az első követ, aki kritizálna azért, hogy nem az Eb-re, hanem az olimpiára kerültem csúcsközelbe. Egy éve tényleg többet tettem a siker érdekében, ám a motiváció is nagyobb volt. Sportolói pályafutásomban amúgy törvényszer?en el kell jönnie egy-egy hullámvölgynek, hogy újult erővel kezdhessek dolgozni."

Kétszeres olimpiai bajnokunk eztán emlékeztetett a kölcsönös segítség megadására: "Sydneyben Ákossal együtt lettünk olimpiai bajnokok, s nekünk a másik számunkban, párosban is sikerült győznünk. Ezek szerint akkor Kammererrel mi voltunk jobb formában, mégsem volt gondunk a többiekkel. Idén ez a négyes nélkülünk sem tud többet: az első válogatón, amikor párosbéli kötelezettségünk miatt Siebel és Kökény került be Vereckeiék elé, attól az ifjú kvartettől kaptak ki, amelyik most Milánóban csupán a nyolcadik helyen végzett."

Kisvártatva Kammerer Zoltán jelentekezett, és ismertette az ő verzióját: "Engem is meghökkentett Vereckei kirohanása - fejtegette. - Storczcal minden délelőtt együtt edzünk majd az Adriánál. Ő Pulába ment, én Koperbe megyek, hogy eleget tegyek egy régi kajakedző, Horgos Lajos meghívásának. Vele már megbeszéltük, hogy edzéslehetőséget is biztosít." Kammerer nem kívánt szakmai vitát nyitni a négyes teljesítménye kapcsán, csupán a következőket jegyezte meg: "Úgy vélem, helyrehozhatók a hibáink. Végezetül még annyit: tudom, hogy versenyzőként sokat köszönhetek Vereckeinek, ugyanakkor nem szeretném, ha elfeledné, ő is tartozik nekem annyival, hogy megértse, közösek az érdekeink."

Remélhetően ezzel lezárult a bajnokok vitája, s a rövid - edzésekkel tarkított - pihenő után Dunavarsány ismét harsány jókedvtől lesz hangos. Végtére is másmilyen nem lehet a miliő a milánói diadalok után...

(Mindhárom olimpiai számban győztes női válogatottunk tagjaival külön is beszélgettünk; lásd "Három aranyhajú hölgy" című cikkünket)

Hegedűs: menő kétszázon

Hegedűs Róbertnél és Fehérvári Vincénél gyorsabb kajakos aligha akad e hazában. A 200 méteres távok sprintmenői két ezüstérem után - Beé István és Horváth Gábor társaságában - megszerezték az Eb-n várva várt aranyérmüket.

"Nem vagyunk maradéktalanul elégedettek - mondta Hegedűs -, minthogy párosban már nem először győz le minket a Rauhe, Wieskötter páros négy századmásodperccel. A vébéig megpróbálunk felgyorsulni: mint látható, nagy különbség így sincs közöttünk. Persze elismerem, korábban előfordult, hogy nekünk volt szerencsénk, s mi győztünk ennyivel, pontosabban még kisebb különbséggel, három századdal."

Fehérvári szólóban hozta össze a másik ezüstöt - alighanem kitalálják, Rauhe mögött finiselve (ezúttal négytizedes hátránnyal). A kvartett futamára minden erejüket összeszedték, ráadásul hajójukban két másik, felettébb elszánt ember ült - az e számra készülő Beé István s az olimpiai bajnok kvartettel csalódást okozó Horváth Gábor.

"Az első válogató utá, Bártfai Krisztián ellenében döntöttünk Gábor személye mellett - ecsetelte Hegedűs. - Nehéz voksolás volt, hiszen mi mindig is vigyáztunk arra, hogy egyik versenyzőtársunkat se sértsük meg. Az Európa-bajnokság végül minket igazolt: meggyőző fölénnyel hódítottuk vissza címünket, s a vébén is erre törünk."

Összesített éremtáblázat (27 szám)

	A	E	B
Magyarország	8	9	3
Németország	6	3	5
Oroszország	3	3	2
Románia	3	2	1
Ukrajna	2	-	-
Spanyolország	1	3	3
Olaszország	1	1	-
Szlovákia	1	1	-
Csehország	1	-	2
Norvégia	1	-	1
Lengyelország	-	3	7
Fehéroroszország	-	1	3
Izrael	-	1	-

Az olimpiai számok éremtáblázata (12 szám)

	A	E	B
Magyarország	5	4	-
Németország	3	3	2
Románia	2	-	-
Norvégia	1	-	1
Szlovákia	1	-	-
Spanyolország	-	2	3
Oroszország	-	1	2
Izrael	-	1	-
Olaszország	-	1	-
Fehéroroszország	-	1	3
Csehország	-	-	1
Lengyelország	-	-	1

GG, Nemzeti Sport 2001.07.24.