Poznanban egyelőre nem kapaszkodtak fel a póznákra is a vébére kilátogató szurkolók, ami érthető: a regatta első napján ugyanis minden esélyes kvalifikálta magát a további küzdelmekre. A mieink természetesen mind a 27 számban éremre méltók, jóllehet, az esemény programja kis híján csonkává vált. A női négyesek 200 m-es számában szerda estig csupán kontinensünkről és Amerikából adták nevezésüket az egyes csapathajók, csakhogy a kiírás értelmében minimum három földrészről kell verbuválódni a résztvevőknek. Csütörtök reggelre az érdekelt csapatvezetők, és az ICF elöljárói meggyőzték az ausztrálokat - jelentkezésük után már nem volt akadálya annak, hogy a női K-4-es számban is vb-aranyért folyjon versengés.

Az első napon egyébiránt az 1000 és 500 m-es előfutamokat rendezték, amelyekből valamennyi magyar érdekelt továbbjutott. Délelőtt elsőként a Dékány Kinga, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga összetételű kvartett kvalifikálta magát a döntőre. A hölgyek a mezőny legjobb időeredményét teljesítve siklottak át a célvonalon, délután a Dékány-Kovács Katalin helycserét követően is hasonlóan remekül teljesítettek fél kilométeren.

Ugyancsak egyenes ágon jutott a hét végi finálékba két női párosunk. Az igazán kellemes meglepetés Fazekas Krisztina és Szabó Ágnes magabiztos versenyzése 1000 méteren. Az ötszázas stáb újdonsült Európa-bajnokai, Szabó Szilvia és Bóta Kinga előtt is le a kalappal: ők, rutinos kajakosokként, saját dolgukat könnyítették meg azzal, hogy már a nyitónapon komolyan vették a feladatot. Az említettek tudniillik négy számban küzdenek - lehetőleg éremért - a világbajnokságon, és lám, három futamban nyomban finalista helyet harcoltak ki.

Kenusaink közül az egyaránt Kozmann György, Zala György, Iván Gábor, Belicza Béla alkotta ezres, s ötszázas négyes alkotott nagyot, és regisztrálta az egységet a döntő résztvevőinek sorában.

Azért a többieket is dicsérnünk kell, hisz a vásárok városában egyetlen válogatott versenyzőnk sem árult zsákbamacskát.

"Jómagam, bár a mezőny nagysága miatt nem kerülhettek egyből a döntőbe, Vereczkei Ákos és Kolonics György versenyzésével vagyok teljességgel elégedett - mondta Angyal Zoltán szövetségi kapitány. - Panaszom a többiekre sem lehet, az egyesben indulók mellett remekelt Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián párosa, és az összes női induló. A többség stílusosan lapátolt, bevallom, ezúttal főként ezt figyeltem, minthogy biztos voltam abban, hogy a hölgyek és az urak egyöntetűen veszik az első akadályt. Délelőtt amúgy egy kicsit még éreztem, hogy válogatottjainknak szokniuk kell a pályát, ám ebéd után már magabiztosan, ugyanakkor jóllakottság nélkül versenyeztek."

Amíg a parton lévők kellemes napsütésnek, ideális időjárásnak örvendtek, addig a kajakosok és kenusok szeles légköri viszonyokról számoltak be. A poznani Malta-tó fekvése meglehetősen nyitott: az egyik oldalról ugyan egy domb szegélyezi a regattaközpontot, ám a másik parton sík a terep, fát is csak elvétve találni. Ily módon, ami a sajtóteraszon kellemes szellőnek hat, az a vízen hullámot fodrozó "szélvihar" - mindazonáltal a sydneyi olimpia döntőinek második napja, 2000. október elseje óta tudjuk, ez a csodacsapat áldatlan viszonyok közepette is képes legjobb formáját hozni. Azért ne aggodalmaskodjunk, elvégre a tó, és környéke pápai áldás alatt áll - mint oly sok minden Lengyelországban. Az oltalmat magától értetődően meg is hálálták a sportszerető hívők, és a starthelyhez legközelebb eső utat II. János Pálról nevezték el. A magyaroknak feltétlenül jót tesz az ilyetén, közvetett pápai közelség: júliusban nyolc aranyat nyertek az olaszországi Eb-n, reményeink szerint ezúttal a szentatya szülőföldjén sem adják majd alább.

GG, Nemzeti Sport 2001.08.24.