Olykor az ember föl sem méri, milyen csodára volt képes. A vasárnap véget ért poznani kajak-kenu-világbajnokság legeredményesebb kajakosa három-három arany- és egy-egy bronzéremmel Szabó Szilvia és Viski Erzsébet volt. A két barátnő - és elválaszthatatlan, szezonközi szobatárs - a sűrű vb-program miatt szinte szót sem váltott egymással a holtversenyben elért bravúrról. Utóbbi például lapunktól értesült a hírről: "Tényleg én volnék az első az éremhalmozók között?! - csodálkozott Viski. - Ebbe még bele sem mertem gondolni. Pedig nem csináltam semmi különöset ezen a világbajnokságon, csupán, mint máskor is, igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból. Azt mondogattam valamennyi rajt után: Erzsi, úgy küzdj, hogy a célban semmiért se tudj szemrehányást tenni magadnak. Örülök, hogy ebből ez sült ki, de a sikerhez vezető utat nem egyedül találtam meg: edzőnk, Fábiánné Rozsnyói Katalin és csapattársaim: Bóta Kinga, Dékány Kinga, Fazekas Krisztina, Kovács Katalin és Szabó Szilvia mind-mind sokat tettek azért, hogy ilyen eredményesek legyünk."

Négyesbéli és tiszaújvárosi klubtársa, Bóta Kinga csöppet fásultan köszönte meg neki az udvariasságot, majd a víz felé révedve saját gondolataiba temetkezett:

"Elnézést kérek, én is érzékelem, hogy csak bambulok magam elé, s nem körmondatokban fogalmazom meg a gondolataimat - mondta Bóta, miután megszólítottuk utolsó fináléját követően és a sajtószobába invitáltuk -, de egyelőre le kell ülepednie a sok élménynek. Ebben a pillanatban nehezen tudom felfogni, milyen csoda történt velem az elmúlt hetekben. Tavaly még tartalékként utaztam az olimpiára, s bár tudtam, hogy a kétezresnél talán valamivel jobb év vár rám, hasonló diadalmenetre gondolni sem mertem."

Hogy értsük Bóta rácsodálkozását, rögzítsük: társaival - négyesben és párosban - sem a milánói Eb-n, sem a poznani vb-n nem talált legyőzőre. Amikor a tiszaújvárosi kajakos beült valamelyik csapathajóba, az garantáltan elsőként siklott át a célvonalon.

"Bizony, verhetetlenek voltunk - ízlelgette a szavakat Bóta. - Összesen hat döntőben vettem részt az idén: három aranyat hoztam haza az Európa-bajnokságról, és most újabb hármat szereztem, immár a vb-n. Különösen klassz, hogy ebből kettőt-kettőt az olimpiai programban is szereplő számban nyertünk. Remélem, nem bűn, hogy most, az idény végén egy kis elégedettséget érzek no meg iszonyatos, ólmos fáradtságot. Azt hiszem, egy pihenős, városnézős prágai úttal lepem meg magam szeptemberben, aztán újra jöhet a kajakozás."

Hogyha úgy fogalmazunk, Bóta helyzete nem volt túl rózsás egy évvel ezelőtt, mit mondjunk Dékány Kingáról. Az utoljára az 1998-as szegedi vb-n versenyző hölgy pályafutása lezárását fontolgatta, ám utószor még erőtt vett magán, nekibátorodott, s megkérte Fábiánné Rozsnyói Katalint, hogy adjon neki egy végső lehetőséget.

"Kati néni először, összességében érthetően, nemet mondott - emlékezett vissza Dékány. - Hogy korábban miért mentem el tőle? Magánéleti problémáim voltak, s úgy gondoltam, ezeket csak akkor tudom megoldani, ha csökkentem az edzésadagomat. Nem személyes konfliktus miatt jöttem hát el Kati nénitől, egyszerűen ezzel a hozzállással akkor nem maradhattam a világ legjobb kajakos műhelyében... Tavaly decemberben aztán férje, Fábián Laci bácsi közbenjárásával kerülhettem újra a csapat közelébe. Igaz, már a visszatérés első feltételét sem volt könnyű teljesíteni: le kellett fogynom."

E ponton idézzük Angyal Zoltán szövetségi kapitányt, aki tanúja volt az újrakezdésnek: "Jómagam lementem a női csapat első uszodai edzésére, s láttam, Kingának nagy lemaradása van még az olimpiáról hazatért, így a munkát a szokottnál később kezdő csapattársaihoz képest is. Az idény során aztán örömmel tapasztaltam, miként kap újra erőre. Remek mentalitású versenyző, aki mára vezéregyéniséggé nőtte ki magát: mind a parton, mind vezérevezősként kiválóan összefogja a gondjaira bízott csapathajót."

Dékány fenntartással fogadja a dicséretet, amondó, ő tartozik hálával a többieknek: "Igenis a társaim és Kati néni érdeme, hogy újra ilyen eredményes lehetek. A szezon kezdetén még az Eb-részvétel is elérhetetlennek tűnt, s így utólag is hihetetlen, hogy ott lehettem Milánóban, ahol ismét aranyat nyertem. A poznani érmeimet még szoknom kell, folyvást megfogom a nyakamban lógó aranyakat és a bronzot, hogy a három medália tényleg ott van-e még... Az örömünk közös, s tudom, a teljesítményemmel még csak részben törlesztettem azt a megelőlegezett bizalmat, amivel visszafogadtak az edzőim és a társaim."

A férfi kajakosok között akadt egy réges-régi éremhalmozó, aki sikerre ítéltetett, mégis úgy érezte, a sors éppen a lengyelországi regattán óhajt kibabrálni vele. "Egyesben nem ment úgy, ahogy szerettem volna - mondta a kétszáz méteres számok specialistája, Fehérvári Vince -, aztán párosban egy méterrel a cél előtt, vezető helyen haladva megbillentünk, s beborultunk Hegedűs Róberttel. Most sem tudom, hogy mi történt, de ne is foglalkozzunk ezzel: rémálmaimban úgyis előjön majd még e kép. Szomorúan veszem tudomásul, hogy három vb-arany után nem hoztuk el egyvégtében a negyediket is ebben a számban. Kárpótlás, hogy a négyessel most összejött a triplázás. Utólag elárulom, a K-4 döntőjében szintúgy kacsázni kezdett a hajó, de helyrehoztuk a hibát. Beé Istvánnal és Horváth Gáborral végtére is stabil helyünk van - a dobogó tetején."

Valakinek viszont egyelőre szokatlan e magasság. Ha meg nem bántjuk őket: a kenus Malomsoki Sándort és Vasali Lászlót említjük. A kenu négyesek győzelméből Zala György, Iván Gábor, Belicza Béla és Kozmann György is kivette a részét. A régi (oldal)motorosok mellett azonban az ifjú Malomsokinak a legnehezebb a helyzete: "Dunaújvárosban edzek, ahol kézilabdázóként, jégkorongozóként, röplabdázóként és futballistaként is jó csapatban készülhetnék, kenus létemre viszont majdhogynem egyedül kell edzenem Vizi Gábor irányításával. A tapasztalt ezer és ötszáz méteren is remeklő klasszisokból álló kenuválogatott azért gyorsan befogadott. A sebes összerázódás eredménye esetemben a 200 méteres villámtávon szerzett arany" - emlékezett meg az újdonsült világbajnok Malomsoki a Malta-tavon szerzett elsőségéről.

Kajakosaink és kenusaink az e helyen zárt tavalyi Eb és az idei vb után alighanem pályázhatnak a Máltai Szeretetszolgálat állandó tagságára. A nyolc arany önmagában is kellő bizonysága annak, hogy a legeredményesebb sportág lapátforgatóira minden helyzetben bizton számíthatunk.

Angyal és vizes nyolcas

Angyal Zoltánt csak Angyal Zoltán és Vajda Vilmos múlta felül. A magyar kajak-kenu-válogatott szövetségi kapitánya Poznanban minden idők harmadik legeredményesebb vb-jén vezette világverő csapatát. Elődje 1995-ben Duisburgban produkált felülmúlhatatlan éremmérleget - kilenc arannyal, három ezüsttel és három bronzzal. Angyal - edzői stábja segítségével - 1997-ben Duisburgban már beállította nyolc aranyérmes csúcsát, amelyet akkor is további nyolc medália egészített ki: az akkori hat második és két harmadik helyet ezúttal a testvéries négy-négyes megoszlás váltotta.

Kapitányunk természetesen nem érzi úgy, hogy egyedül az övé volna e siker. Kajakosai és kenusai mellett Fábiánné Rozsnyói Katalin, Sziklenka László, Sári Nándor, Ludasi Róbert és Oláh Tamás nevét említette, ám - kötelességtudó vezetőként - kész volt megosztani velünk gondolatait. Avagy, ahogy a főnök látja:

- Erőn felül, önmagát túllicitálva dolgozott, versenyzett mindenki. Nem szeretnék közhelyeket mondani, de számomra ugyanolyan értékes egy-egy arany, mint a hatalmas küzdelemben elért ötödik helyezés.

- Diplomatikus válasz, mert a pontszerző helyeken csak ötödik helyezésünk nem volt, minden más igen.

- Tekintsük általános érvényűnek az előbbieket.

- Ha szabad, nézzük a konkrétumokat. Miként vélekedik egyesmenőink teljesítményéről?

- Kovács Katalin mindent megtett, s jelezte, hogy kész az őrségváltásra. Az Eb-n már megtépázta az olimpiai bajnok Josefa Idem tekintélyét. Az olasz azért a vb-n megmutatta, ideig-óráig képes még tartani jó pozícióját, de hamarosan inkább Katitól kell tartani. Egy-két éven belül ő lesz a bajnok. Vereckei Ákos immár harmadik vb-jét nyerte, tehát nem először igazolta klasszisát ötszáz méteren. A világbajnokság záróünnepsége után néhány órával odajött hozzám, s jövőbeli ezres szereplésének esélyeiről akart velem beszélni. Mondtam, egyelőre nem alkalmas a pillanat arra, hogy mélyebb szakmai elemzésbe bocsátkozzunk, de annyi látható: többet kell e távon gyakorolni, ha a következő szezonban is komolyan akar foglalkozni a számmal... Számomra amúgy Poznan legnagyobb vesztese a csapat legjobbja, a kenus Kolonics György volt. Kolo egyébiránt egyetlen hibát sem követett el. Nagyon erős mezőnyben versenyez, amelyben hajszálon múlik, melyik érmet vághatja végül zsebre. Világklasszisról van szó, úgyhogy nincs kétségem afelől: megszerzi még tizenharmadik és tizennegyedik világbajnoki aranyát is.

- A kenusoknál maradva két végletet említhetünk még. Hüttner Csaba és Fürdök Gábor reményteljes párosa nem szerzett érmet, míg a pótválogatón összeállt négyesek taroltak a két első és egy második helyezést tekintve.

- Hütiéknek ezer méteren lehetett volna esélyük a dobogóra, de cudar nehéz odaférkőzni az orosz, lengyel, román és kubai kenu kettesek közé. Jövőre már rutinosabbak, jobbak lesznek, bár Pulaiék újra ott tornyosulnak majd mellettük. A kenu négyeseknél igazolva látom a válogatási elvet, miszerint az egyesek és a párosok kialakítása után állítottuk össze a csapathajókat. A Zala György, Iván Gábor, Belicza Béla, Kozmann György fémjelezte, kétszázon - helycserék árán - Malomsoki Sándorral és Vasali Lászlóval kiegészülő kvartettek egysége az edzői kar odaadó, közös munkájának is köszönhető. A mi sportágunkban is ritkaság ez az összhang, ily módon különösen hálás vagyok Sziklenka, Ludasi és Oláh uraknak.

- Az átalakított olimpiai bajnok kajak négyes visszakapaszkodásának mi lehet a záloga?

- A versenyzői nagyság és az, hogy a nagy egyéniségek ismét csak a közös célra koncentráltak. Azért még Poznanban is ijesztő volt, hogy csúfos előfutamot hagytak maguk mögött, s élethalálharcra kényszerültek a középdöntőben. Persze utóbb állítom, jó, hogy így alakult, mert ekkor kovácsolódott újra csapattá a gárda. Kökény Rolandot befogadták a társak, cserébe ő is hozzátette azt a pluszt, ami a négyes Eb-ötödik helyét vb-ezüstre korrigálta. A kajakosoknál maradva: kiválóan versenyzett a Bártfai Krisztián, Veréb Krisztián alkotta páros: a két világversenyen szerzett három ezüst mutatja, ők is a helyes úton járnak.

- A női csapat maradt, ami volt: a legeredményesebb szakág. Szabó Szilvia és Viski Erzsébet ráadásul a vb magyar aranybányájának legtermelékenyebbje...

- Az aranylapátolás részükről már-már rutinmunka, bár a látszólagos könnyedség mögött kemény, szenvedésekkel teli felkészülés rejtezik. Szabó Szilvi megbízhatósága egyedülálló: álmából felkeltve, fáradtan is tud magas színvonalon kajakozni. Ráadásul univerzális: indul egyesben, párosban és négyesben, s mindenütt arat. Viski Erzsébet fiatal kora ellenére nélkülözhetetlenné vált a csapathajókban. Nagyon érti a dolgát, szinte helyettesíthetetlen része az egésznek. Bóta Kingára is ez vonatkozik, miként Dékány Kinga sem maradhat ki a sorból. Megjárta a maga kálváriáját, s most ott tart, hogy a nyolcból két arany az övé. Hangsúlyozom, nekem továbbra sem a számtan, az érmek lajstromozása a fontos, hanem az, hogy minden szempontból erős, támadhatatlan csapatunk legyen.

Éremtáblázat

Magyarország	8	4	4
Németország	5	3	3
Lengyelország	2	5	2
Oroszország	2	2	3
Olaszország	2	-	-
Spanyolország	1	2	3
Románia	1	2	2
Ukrajna	1	1	3
Litvánia	1	1	-
Kuba	1	-	2
Franciaország	1	-	-
Kanada	1	-	-
Norvégia	1	-	-
Ausztrália	-	2	1
Csehország	-	2	-
Argentína	-	1	1
Üzbegisztán	-	1	1
Fehéroroszország	-	1	-
Svédország	-	-	1
Szlovákia	-	-	1

GG, Nemzeti Sport 2001.08.28.