Kétszeres olimpiai bajnokunk, Storcz Botond a felkészülés idején sem szeret félmunkát végezni, ezért úgy döntött, lefut egy félmaratont. Október 23-án a Bécs-Budapest szupermaratoni utolsó szakaszát teljesíti majd, miután megunta, hogy az elmúlt években - meghívottként - csak az Oktogontól kocogott el a célig a résztvevőkkel. A 21 kilométeres futásra egyik csapattársát sem tudta rávenni, ám meggyőzőkészségét amúgy is másra tartogatta. A napokban állandó partnerét Kammerer Zoltánt kezdte el győzködni közös kajakos repertoárjuk bővítéséről.

"Próbaképpen az elmúlt hétvégén futottam tizenhét kilométert, és nem mondom, hogy túlontúl jólesett - mondja Storcz Botond, aki egyszersmind várható szárazföldi nehézségeit is előrevetíti. - Sebaj, én szeretek futni, és kihívásnak érzem a versenyzést. Egyszer talán a negyvenkét kilométeres távnak is nekivágok."

Hosszabb távú célokat természetesen egyelőre lapátforgatóként tűz ki, és ami a legfontosabb: ehhez újra kellő elszántságot érez. "Tavaly egyszerűen nem tudtam kipihenni magam az olimpiai után, és ez később visszavetett" - magyarázza, és e tekintetben Kammerer is osztja álláspontját: "Elég, ha annyit mondok, hogy tavaly januárban kilencvennégy kilósan láttam hozzá a komolyabb munkához, most, októberben nyolcvannégy vagyok, s immár majd egy hónapja edzem."

Véleménykülönbség a jövőbeli szereplés kapcsán sem mutatkozik, ám Storcz már most határozottabb elképzelésekkel áll elő. Sydneyi győztes számukban, 500 párosban szeretnének a szegedi Európa-bajnokságon is bizonyítani, de ehhez edzőjük hozzájárulása, s mi tagadás, némi formajavulás is szükségeltetik. "Trénerünk, Sári Nándor azt mondta, hogy a kétezer-egyes szezonban a kudarcok közepette mi ketten dacszövetséget alkottunk, és ezt akár dicséretnek is vehetjük, hiszen valóban egységesek vagyunk - állítja Kammerer. - Ugyanakkor mostantól keményebben fogja a gyeplőt, így az ő hozzájárulása, támogatása is kell ahhoz, hogy változatlan összetételben versenyezzen az egységünk."

Storcz olyannyira biztos a folytatásban, hogy a kooprodukciót az ezer méteres futamokra is kiterjesztené: "Négyesben mind sűrűbb a mezőny, párosban viszont talán több esély kínálkozik - elemez a Démász-Szeged kajakosa. - Az idei tapasztalatunk azt mutatja, hogy csapathajóban egy hiba után nem a második helyre esik vissza a kvartett, hanem akár a dobogóról is könnyen lecsúszik."

Kammerer szakmai eszmefuttatása hasonló, noha a győri versenyző óvatosabb duhaj: "Párosban tényleg könnyebb lenne felzárkózni, ugyanakkor én nem szívesen osztom meg a figyelmemet a négyes kárára. Jómagam rendületlenül bízom egy ütőképes K-4-es kiállásában. Ülhet négy sztár, vagy négy, az átlagosnál jobb képességű kajakos a hajóban, a lényeg, hogy aki odakerül, áhítsa, akarja a sikert."

Nézeteik ütköztetésére még jut elég idő, mi több, akár a vizen is eldönthetik a vitás kérdéseket. A Csepelen készülő válogatottak ezekben a napokban minden délelőtt időmérő edzéseken vesznek részt szólókajakban. A "kivagyiság" kérdéskörében tavasszal is garantáltan sportszerű keretek között születik döntés, az idénynyitó regattán ugyanis borítékolhatóan Storcz és Kammerer egyaránt rajthoz áll majd egyesben. Storcz kettejük apasági "viadalában" azonban hamarosan előnyre tesz szert: Kammererék a jövő év elejére várják a gyermekáldást, míg Mednyánszky Szilvia előre láthatóan már november 5-én világra hozza Storcz Dorkát.

GG, Nemzeti Sport 2001.10.17.