Kolonics György kétszeres olimpiai bajnokként is képes újabb - a munka elvégzése közben persze korántsem örömteli - kihívásokat találni a kínkeserves alapozás során. Csütörtökön, a Ludasi Róbert irányításával készülő csepeli és szegedi válogatott kenusokkal huszonöt kilométert futott le úgy, hogy a táv második felében a festői Kékestetőre vezetett az út. A szenvedésben társa volt Hudy Bernadett, a háromszoros világbajnok Györe Attila, Csabai Edvin - a vízen maratoni, a parton, ha úgy tetszik, félmaratoni - páros, a mindkét felületen az ezer méter specialistájának mondott Hüttner Csaba és Fürdök Gábor alkotta duó, valamint ifjabb Foltán László.

A csapat hétfőn költözött be a mátraházi edzőtáborba és december 7-én tér vissza Budapestre. "Kezdetben nem tudtunk arról, milyen merénylet készül ellenünk - mondta Kolonics György. - Ludasi Robi tavaly csupán Gyöngyösről kergetett vissza minket a hegytetőre, ám kedden kibökte, ezúttal bemelegítésként lefelé is kocogva tesszük meg az utat. Soha nem futottam még ennyit egyvégtében, különösen ilyen nehéz terepen. Az utolsó kilométereken eszeveszett szenvedést éltem át, végül két óra négy perces idővel a középmezőnyben végeztem. Most alig bírok járni, de nekem legalább csak az izmaim fájnak, míg mások nehezen tudnak lábraállni a vérhólyagjaik miatt."

Persze Kolo is megfontoltan járt, este az étkezőig is nehezen ment le, ám legjobban azt bánta, hogy egy másik vacsorameghívásnak nem tudott eleget tenni. Senk Ferenc vendéglőtulajdonos és egykori kajakos ugyanis épp csütörtökön látta vendégül a válogatottakat - immár hagyományos - év végi fogadásán a Három szív étteremben. A kétszeres olimpiai bajnok amondó, a jövőben inkább az efféle, kellemes időtöltéseket részesíti előnyben, ám edzője a következő héten szeretné megismételtetni a hosszútávú terepgyakorlatot. "Utólag jó visszagondolni a küzdelemre, de az ilyen gyötrődés végén azért jóval kisebb a sikerélményem, mint akkor, amikor kenuval érek célba. A repetáról megpróbáljuk lebeszélni a trénerünket, bár a lazítás valójában elképzelhetetlen: pénteken ötven kilométer kerékpározás, majd súlyzózás a penzum. A legfontosabb, hogy a közelben nincs uszoda, mert én csak a víz fölött érzem igazán jól magam."

Ludasi Róbert gárdája egyébiránt január végén újra a hegyekbe költözik. A tavaszelő pedig már egy másik bevált edzőtáborban, az olaszországi Sabaudiában érheti őket, ahol talán újra kézbe vehetik november elején letett lapátjukat.

GG, Nemzeti Sport 2001.11.30.