A Nemzeti Sport -- folytatva a hagyományokat -- az esztendő végéhez közeledve igyekszik csokorba szedni és megmutatni, milyen évet zártak 2001-ben a különböző sportágak. Sorozatunkban a kajakosok és kenusok következnek, lapunk az ez évben három-három Eb- és vb-aranyat szerző Szabó Szilviát választotta az esztendő legjobbjának. A tiszaújvárosi kajakos csupán nagyszerűbb Eb-szereplésével került Viski Erzsébet elé, kiváló párostársát, Bóta Kingát pedig egy egyéni vb-bronzéremmel múlta felül. Korántsem mellékes: mindhárman Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai.

-- Elöljáróban hadd mondjam el: nagyon örülök a Nemzeti Sport kitüntető címének, tudniillik engem még soha, sehol nem választottak az év kajakosának -- szögezi le Szabó Szilvia. -- Hogy mi a helyzet "Az év sportolója választással"?! Ezen még helyezettek sem tudtunk lenni két olimpiai ezüsttel, illetve egy évvel korábban a két vb-arannyal. Most sem várom, hogy hívjanak, ám talán a női csapat megérdemelné: a válogatottak között e szakág szinte mindent megnyert. Csapathajókban, ami az együttes teljesítmény legszebb példája, a szinte kitétel elfelejthető: négyesben valóban nem találtunk legyőzőre a világbajnokságon.

-- Ráadásul Poznanban Viski Erzsébettel -- minden magyart és külföldit lefőzve -- a világbajnokság legeredményesebb versenyzői voltak, bár tudtommal ezt sem hirdették ki hivatalosan.

-- Valóban nem volt ilyen díjkategória, ám nem is az egyéni teljesítmény a fontos.

-- Az ön esetében valóban nehéz eldönteni, melyik kasztba soroljuk. A világ élvonalába tartozó magyar csapaton belül is egyedülálló, hogy mindhárom hajóosztályban, egyesben, párosban és négyesben egyaránt kiharcolta a válogatottságot, mi több, mindhárom számban nyert is idén világversenyt. Vajon melyik hajóba ül be a legszívesebben?

-- Az elmúlt egy esztendőben olyan remek közösséggé formálódott a női válogatott, hogy nincs olyan összetétel, amely ellen tiltakoznék. A parton kötött barátság azonban nem vihető ki a vízre: Viski Bözskével elválaszthatatlan barátnők, állandó szobatársak vagyunk, de a tréningelken, válogatókon egyesben és párosban egymás életét keserítő ellenfelekké válunk... Az egyes számok közül a szóló kajakban szerzett Eb-győzelmet egyébként nem az egyéni teljesítmény miatt tartom különösen értékesnek. A milánói kétszázas döntőben korántsem kezdtem jól, a végén mégis én értem be elsőnek, elmondhatatlanul kis különbséggel, tizennyolc ezrednyi előnnyel. Akkor úgy éreztem, hogy valamit visszaadott nekem a sors kárpótlásul a korábban hajszálnyival elvesztett finálékért.

-- A németekkel szemben oly tekintélyes volt a reváns, hogy az aligha a szerencsén múlt.

-- Bevallom, minden döntőnknek volt valamilyen mögöttes, dafke célja. A legfontosabb talán, hogy két olimpiai számban, K--2 500-on és K--4 500-on az Eb-n és a vb-n is magabiztosan utasítottuk magunk mögé a németeket, akik Sydneyben mindkétszer elénk furakodtak.

-- Bóta Kingával az idén verhetetlenek voltak: az olyan hajó, amelybe mindketten beültek, egyszer sem talált legyőzőre. Edzőjükön, Fábiánnén kívül akadt olyan, aki hasonló eredményeket várt volna el az újonnan kialakított duótól?

-- Itthon már korábban is próbálkoztunk együtt, de a nemzetközi mezőnyben valóban most debütáltunk. Nagyon hamar összecsiszolódtunk, ám különösebb titokról nem tudok beszámolni. Jó hatással vagyunk egymásra: még az edzéseken is úgy felpörgetjük magunkat, mintha versenyhelyzetben lennénk. Negatívum nincs, nem csak magamban, Kangában is olyannyira bízom, hogy még sosem tettem fel a futamok előtt azt a -- kajakosoknál egyszer-másszor felvetődő -- kérdést: úristen, miben hibázik majd mögöttem?!

-- Harmóniájuk bizonyítéka, hogy a párosok vébé-döntőjében lehetetlen szituációban, hajójuk végzetesnek t?nő megbillenése után is az élen maradtak.

--Még most is gyakran beszélünk erről a rémálomba illő esetről. Száz méterrel a cél előtt a hullámverésben olyan rumbázásba kezdett alattunk a hajó, hogy máig keressük a pontos magyarázatát annak, hogy miként hoztuk egyenesbe. Egy tizedmásodperc alatt átfutott az agyamon, hogy egy év munkája veszhet most oda, ám nem volt idő az elmélkedésre: kiszúrtam az utolsó bóját, s megfogadtam, történjék bármi, annak eléréséig a kajakban maradunk. Édesanyám utóbb azt mesélte, kis híján elájult a lelátón, amikor meglátta, hogy mi történik. Közös erővel javítottunk, elvégre nem vettük volna a lelkünkre, ha szüleinket rosszullétbe kergetjük.

-- Az idei győzelmekkel hosszútávra is tekintélyt szereztek maguknak a már említett, mostanság fiatalító fő riválisokkal, a németekkel szemben?

-- Tőlük mindig tartani kell, miként ők sem mehetnek soha biztosra ellenünk. Jövőre azért sokminden eldől.

-- Értsem úgy, hogy az erőviszonyok átmentésével már az athéni pályát "készítenék elő"?

-- Ezt nem merném állítani. Én egyelőre legtávolabbi célként a 2002-es szegedi Európa-bajnokságra gondolok. Milánóban és Poznanban is csodás volt a magyar szurkolótábor, ám már most várom, hogy több ezer, avagy, az 1998-as vb-hez hasonlóan, néhány tízezer ember előtt, hazai pályán versenyezhessek.

-- Egyelőre az edzőtáborok szürkesége jut a csapatnak, mivel oldják fel a monotóniát?

-- Azért nem oly szörny? az életünk, Tiszaújvárosban Farkas Zoltán polgármester minden kívánságunkat lesi. Az edzőtáborba invitált például két mesterszakácsot, akiket öt órán át faggattunk a receptjeikről. Engem különösen a somlói érdekelt, ugyanis nagyon édesszájú vagyok; ha úgy tartja kedvem egymagam fogyasztok el egy vödrös kiszerelés? csokis-mogyorós családi fagylaltot.

-- Ennyi edzés mellett gondolom azt ehet, és annyit, amennyit akar...

-- Sajnos még így is képes vagyok annyit energiát bevinni, hogy emelkedjen a súlyom. Kati néni változatos edzésein azonban tényleg hamar ledolgozza az ember a fölösleget. Mostanság felváltva erősítünk, futunk és úszunk. Az utóbbi két sport, finoman szólva, nem az erősségem. Tizenegy fős a keretünkben nincsenek kiváltságok, hiába vagyok ötszörös világbajnok, a rangsorban pillanatnyilag hátul kullogok.

-- Ez azért nem tragédia: lám, az elmúlt idény alapján legutóbb is elsőként zárt.

-- Én is azzal biztatom magam, hogy hála az edzőmnek és a csapattársaimnak, továbbá a jelek szerint magamnak, a kajakozás elég jól megy.

A legjobb külföldi: Makszim Opaljev

Az orosz óriás

Kellemes, de nem csekély a gondunk: hogyha a nemzetközi mezőny legjobbját kellene meghatároznunk, magyarra illenék voksolnunk. A külföldiekre szűkítve a kört, kevés olyan rivális akadt, aki borsot tört volna a magyarok orra alá. Ha mégis undok legyőzönket keressük, mindenekelőtt a Kolonics György skalpját begyűjtő kenust kell keresnünk. A párossikerek után immár egyesben is a világ legjobbjai közé tartozó Koló évek óta a német Andreas Dittmerrel vív nagy csatát, ám két évenként felbukkan egy harmadik trónkövetelő, Makszim Opaljev. Termetét, habitusát tekintve ő az oroszok Pulai Imréje. Legutóbb az 1999-es vb-n okozott meglepetést: mindhárom szólószámban diadalmaskdott, aztán az olimpián nem tudott maradandót alkotni.

Az idény elején úgy tetszett, fellángolása után immár nem csiholódik benne újra harci t?z. A 2001-es Eb-n 200 méteren az ukrán Dimitro Sablin, 500-on Kolonics, 1000-en pedig Dittmer nyert -- miként az jósolható volt. A világbajnokságon hasonló leosztásra számítottunk, csakhogy Opaljev pontosan azon a távon erősített bele, amelyen nem vártuk előretörését. Csepeli kenusunk így kénytelen volt beérni a második hellyel, miként ezer méteren is eggyel hátrébb csúszott a kontinensbajnoksághoz képest, vagyis harmadik lett.

Az erőviszonyokat nehéz pontosan felmérni: a magyar válogatott legeredményesebb tagjának igencsak meg kell küzdenie azért, hogy megszerezze tizenharmadik világbajnoki aranyérmét. Kolonics és edzője, Ludasi Róbert mindazonáltal már dolgozik az Opaljev elleni nyerő taktikán, ám azt már nem vitathatjuk el az orosz óriástól, hogy ez évben ő volt legkiválóbb külhoni ellenfelünk.

Györe, Csabai -- triplázás hosszú távon

Maratoni szakágunk képviselői ez évben főként hazai vizen remekeltek. A Vivendi 4. felnőtt maratoni Európa-bajnokságon párosaink páratlan produkcióra voltak képesek -- mindhárom egységünk aranyérmet szerzett júliusban.

A csepeli Györe Attila, Csabai Edvin duó rutinból teljesíthette volna küldetését (az arany belapátolását), csakhogy a hajó meghibásodása váratlan nehézségek elé állította őket. Györe lábtámasza ment tönkre, s egy teljes körön át lavíroztak végig a pályán úgy, hogy egyensúlyt vesztve bármikor beborulhattak volna. Aztán az egyik futószakaszon kiékelték a "trepnit", majd meg sem álltak az Eb-győzelemig; mi több, kiváló formájukat a stocktoni világbajnokságra is átmentették (válogatottaink közül kizárólag ők nyertek Angliában a szeptemberben rendezett, és az idény legrangosabbjának mondható regattán).

Győrött tehát nem Györéék győzelme okozta az igazi kellemes meglepetést, hanem Csay Renátáék sikere. A hazaiak menője a korábban rendre csak ezüst- és bronzérmeket gy?jtő Szonda Kornéliával siklott elsőként a célba. "Nyolc évig hiába küzdöttem az aranyért, ám az idén végre megszereztem. A vébén aztán újra csak második hely jutott, sebaj folytatom, hiszen Renáta közrem?ködésével a magam számára is bizonyítottam: képes vagyok a győzelemre" -- mondta a tiszaújvárosi Szonda Kornélia.

A férfi kajakosoknál is egy új páros debütált meggyőzően, igaz, Salga István és Jámbor Attila egyesbéli szereplése már nem tetszett makulátlannak. Jámbor újoncként szerzett szóló ezüstje az Eb-n és világbajnoki bronza azért a nemzetközi mezőnyben nem rossz ajánlólevél. Borsodi Géza szakágvezető amondó, kiegyensúlyozottan szereplő, s majd minden számban legalább két éremesélyes indulót felvonultató csapata jövőre a csehországi Tynben t?nhet majd felettébb acélosnak a 36.6 kilométeres versenytávokon.

GG, Nemzeti Sport 2001.12.08.