Akár a slágerben: rohan az idő. A közelmúltban múlt ötvenéves Deme József, Szolnok városának egyetlen felnőtt világbajnoka. Nemrégiben még izgultunk érte a tévé képernyője előtt, hiszen számtalan világbajnokságon és három olimpián vett részt. Szinte pillanatok alatt elrohant számunkra az elmúlt fél évszázad.

Ma is ugyanolyan stramm ember, mint egykoron párjával, Rátkai Jánossal volt, akivel mi is elválaszthatatlan jó barátok. Nem csak az ő hibája, hogy távol került a sporttól és az általa ma is imádott kajaktól.

Vajon hogyan kezdődött a pályafutása?

-- Világéletemben a mozgás volt a lételemem, utólag hálás is vagyok a sorsnak, hogy idáig jutottam. Magam sem gondoltam, mikor 1964 őszén egy toborzóra jelentkeztem, hogy valaha is kajakos leszek. Pláne, hogy nevelőedzőmnek, Várkonyi Gézának nem tetszett a stílusom, bizony nagyon sokat gyakoroltam szárazon, mire megkaptam a lehetőséget, és vízre szállhattam. Mindig roppant szorgalmas gyerek voltam, és megküzdöttem minden egyes részsikerért. 1971-ben már felnőtt bajnoka voltam az akkori Szolnoki Vízügy Dózsának.

-- A következő esztendőben kis híján olimpiai bajnoki címet szereztek párjával, Rátkai Jánossal.

-- Tényleg nem sok hiányzott a sikerhez, hiszen ezer méteren mindössze másfél méterrel kaptunk ki a Gorbacsev, Kratasszjuk orosz párostól. Igaz, a következő esztendőben a hetvenhármas tamperei világbajnokságon visszavágtunk nekik, ők akkor csak a hetedik helyen végeztek, rebesgették is abban az időben, hogy nem "tisztán" érték el eredményeiket a szovjetek. Dehát ez már a múlt...

-- München után mindenki arra számított, hogy a páros számok egyeduralkodói lesznek, és legalább egy olimpiai bajnoki címet szereznek. Miért nem sikerült?

-- Montreálra nem igazán sikerült a felkészülésünk, párosban ötszáz méteren ötödikek lettünk, négyes hajóban pedig rossz rajt miatt csak a nyolcadik helyen végeztünk. Moszkvában nem indulhattunk párosban, egyszerűen elvették tőlünk ezt a számot, pedig mi nyertük az összes hivatalos válogatót. Így maradt a négyes, amelyben ötödikek lettünk, ami reálisnak számított abban a mezőnyben. Egy darabig bántott, hogy nem nyertem olimpiát, ám később rájöttem, hogyha edző leszek, majd kinevelem az utódokat. Elvégeztem az összes létező edzői iskolát, bezárva a TF szakedzőivel. Óriási akarattal vetettem magam a munkába, és szinte reggeltől estig oktattam a fiatalságot. Egy biztos, sokak szemében nem voltam kedvenc, mert maximalista vagyok, és keményen követeltem mindenkitől, akárcsak annak idején magamtól.

-- Visszatérve versenyzői pályafutására, abban az időben még léteztek mamutegyesületek, ön mégis maradt Szolnokon. Talán nem kapott ajánlatokat?

-- Dehogynem! Nagyon sokszor, sőt egyszer aláírtam a Honvédhoz, ám a szolnoki vezetők megfűztek, hogy maradjak, erre föl visszavontam az átigazolásomat. Másnap már magas lóról beszéltek velem, azért szúrtak le, hogy mertem egyáltalán aláírni egy fővárosi klubhoz.

-- Miért vált meg szeretett sportágától?

-- Kilencvenháromban kiszállt a Vízügy a sportágból, voltak ígéretek, hogy életben marad Szolnokon a kajak-kenu, de ezek az ígéret szintjén maradtak, szinte értelmetlenné vált a munka. Ezt követően tanítottam, mellette tehertaxiztam, végül az APEH-hoz kerültem, ma is náluk dolgozom. Követelnek, de megbecsülnek.

-- Mire vágyik még?

-- Arra, hogy családommal jól éljünk, csendre és nyugalomra. De azt nem tagadom, hogy hiányzik a kajak az életemből.

Névjegy

DEME JÓZSEF

Született: 1951. december 11., Szolnok

Sportága: kajak-kenu

Végzettsége: TF-szakedzői

Klubja: Szolnoki Vízügy Dózsa

Edzői: Várkonyi Géza, Nagy György

Kiemelkedő eredményei: olimpiai ezüstérmes (K-2, 1000 méter, 1972, München), kétszeres világbajnok (K-2, 1000 m, K-4, 1000 méter, 1973, Tampere), kétszeres világbajnoki ezütérmes (K-2, 500 méter, 1973 és 1974), világbajnoki bronzérmes (K-4, 1000 méter, 1974, Mexikóváros), nyolcszoros magyar bajnok

GG, Nemzeti Sport 2001.12.29.