Válogatott kajakosok sítábora...
..avagy a lelécelésnél a láb mindig kéznél van
A Salzkammergut-Dachstein-Totes
Gebirge alpesi háromszög ölelésében megbúvó Altausee-ben ritka az olyan
csapadékszegény tél, mint a mostani. A 727 méteres tengerszint feletti
magasságban fekvő falu határában magasodó Loser lejtőin is csak az éjszaka
gőzerővel, ám porlasztott vízzel működő hóágyúknak köszönhetően volt az
elmúlt héten síelésre alkalmas hó - a célnak azonban éppen
megfelelő.
 .Szabó, Bóta és Viski: akkor most merre is induljunk?
A saját szemünkkel
láttuk, amint a kajakválogatottak lécet csatoltak, hogy hagyományőrző
jelleggel elfogadva a helyi Hotel Tyrol (der Oase der Ruhe, und einer
Gemütlicher Gasthof mit Hauserschnaps - aktiv für jeden
Geschmack!)tulajdonosa, Nagy László szíves invitálását egy hétig időzve a
szívet melengetően meghitt településen "feloldják a szárazedzések idegőrlő
monotóniáját." Utóbbi kitétel a válogatott szakmai elöljáróitól származik:
Angyal Zoltán szövetségi kapitány maga is meglehetős előmenetelt
tanúsított e kies napok során lesiklásban, Sári Nándor szakági edző
azonban inkább jótanácsaival ("ne tűrd a cipődbe a nadrágod szárát, mert
nyomni fogja...", "Kamera, csak óvatosan, még számítunk rád a négyes
összeállításánál..." és így tovább) vétette magát észre a sífelvonók
vonzáskörzetében, mintsem tört volna Hermann Maier egyébként is ritkán, és
akkor csak nehezen megtépázható babérjaira.
Tény, a fentebb
említett, a jövő héttől az edzésmunkára ismét jellemző monotónia már csak
azért sem említhető az altausee-i napokkal egy lapon, mert a síelés minden
további nélkül megspékeltetett a reggeli, uszkve hat kilométeres futással,
és a kora estébe hajló, kondícionálótermi erőfejlesztő gyakorlatokkal. Nem
mintha kivétel nélkül mindenkinek ínyére esett volna a reggeltől estig
tartó atletizálás - Sári azonban a körülményekre való tekintettel kitűnő
pedagógia érzékkel terelte versenyzői érdeklődését a kellő és indokolt
fizikai pallérozódás irányába. Hajlott például a kompromisszumra: minden
további nélkül belement abba, hogy ne reggeli előtt, hanem utána lóssanak
tanítványai a bekötőútig, meg vissza. Nem csinált problémát abból sem,
hogy a súlyzózás öt helyett csak hatkor kezdődjön...
Ó, igen, az
osztrák vidék egyik legszebbik fertályán csak a kajakosokról szólott a
fáma. Kammerer Zoltán, Vereckei Ákos és Horváth Gábor olimpiai aranyérmes
minőségében jelent meg Altausee-ben, továbbá a K2 1000 méteren bronzérmes
Bártfai Krisztián, Veréb Krisztián tandem, és a hosszabbik kajak egyesben
érdekelt Kökény Roland alkották a derékhadat. (Storcz Botondot máshová
szólította síelni a kötelesség...) Az üdítően fiatal női hölgyek
válogatottan ízléses, és egyéne válogatja sífelszerelését Kovács Katalin,
Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, továbbá a négyes lehetséges új tagja, Bóta
Kinga öltötte magára. A lányokkal nem tartott edző, ők saját belátásuk
szerint sanyargatták magukat a havas lejtőkön.
Tény továbbá, hogy a Loser hősei
eltérő stílusjegyekkel hívták fel magukra a figyelmet, midőn a
doppelsessebahnnal föllifteztek 1700 méterre, hogy onnan zúduljanak alá a
völgybe: a zöm a hagyományos lécet választotta, mások (Kammerer, Horváth)
a csutkarövidet, Veréb viszont egyenesen snowboardozott. Hogy a
lányokról ne is essék szó...
 Az utolsó simítások a zippzáron, és Vereckei nekivág a Losernek
Arról viszont igen: a sítábor 27-én ér
véget, hogy gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve a szürke hézköznapok
egyhangúságát kvázi egyetlen gondolat színesítse: márciusban melegvízi
edzőtábor szerepel a felkészülési programban, és ugye a kikelettel Olasz-,
vagy Spanyolországban találkozni sokkal lélekemelőbb, mint az akkor még
javában szutykos főváros valamelyik lepattant vízitelepén...
THF, Sportfórum 2001.01.26.
|
FONTOS
