De hogy mégis megpróbáljuk helyén és értékén kezelni az eredményeket, azt - csakúgy, mint az olimpia előtt - le kell szögezni: mindez nem véletlen, nem arról van szó, hogy egy-egy versenyzőnek mindig nagyon kijön a lépés, hanem roppant kiegyensúlyozott a csapat. Míg korábban, az elmúlt évtizetekben mindig volt egy-egy húzó szakág - a közelmúltat tekintve, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt fémjelezte férfi kajakosok, a kilencvenes évek közepén a Horváth Csaba, Kolonics György köré csoportosuló kenusok -, most lényegében nincs "lyukas" magyar versenyszám. Emlékezzünk csak, Sydneyben például kibírta a csapat, hogy a nagy favoritnak tartott Vereckei Ákos kajak egyes ötszáz méteren csak negyedik lett, s a női négyes is lemaradt az első helyről.

Ehhez szorosan kapcsolódik az a körülmény, hogy ez a generáció ezekben az években van a csúcson, lendülete nagy valószínuséggel kitart az athéni olimpiáig, e téren talán csak a kenusokat van okunk félteni. S bár messze van még, nem árt már most tovább fuzni a gondolatot: a női kajakosokat leszámítva egyelőre nem mutatkozik olyan utánpótlás, amelynek tagjai tartani tudnák a jelenlegi színvonalat. Ezért is szükséges, hogy kimondjuk: világversenyen az 5 aranyérem, ha belőle 2 olimpiai számból való, már siker, ami e fölött jut, az csak a ráadás.

A júliusi Európa-bajnokságon a hölgyek maguk teljesítették a fentebb felvázolt "alapot", így nem csupán illendősségből kezdjük rajtuk a sort az esélylatolgatásnál. Rájuk különösen igaz, hogy "túlnyerték" magukat, ha ismét partra eveznének a Milánóban összelapátolt 5 aranyéremmel, az hatalmas bravúr lenne. Ami mégsem lehetetlen vállalkozás.

Kenuban Kolonics György önmagában biztosíték a jó szereplésre, aki ugyanazzal a feladattal igyekszik megbirkózni, mint két évvel ezelőtt: mindhárom egyes számban ő indul. 1999-ben, végleg szakítva korábbi társával, Horváth Csabával, még érem sem jutott neki, ugyanettől most nem kell tartanunk. A Sydneyben győztes Pulai Imre, Novák Ferenc kettőst itthon felülmúló Hüttner Csaba, Fürdök Gábor duó az Eb-n csalódást okozott, kíváncsian várjuk, a vb-n mire jutnak.

A férfi kajakosokat évek óta az ezer méteren induló négyes szimbolizálja, ezért is érdemel említést, hogy a kvartett kisebb belviszályon ment át. Az Eb után, ahol az olimpiai bajnok egység a kudarcot jelentő 5. helyen végzett, Vereckei Ákos megbírálta társait: edzettségük kívánni valót hagy maga után - mondta. Később ugyan visszakozott (ami nagy kár, mert szókimondására volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán tisztázni lehessen a nézeteltéréseket), ám már külső szemlélőként, hiszen cserélt Kökény Rolanddal: helyette ő indul egyesben, míg Kökény beülhetett a négyesbe. A vb előtt mindenki állítja, az érintettek megelégedését szolgáló, jó döntés született (amit azzal is alátámasztanak, hogy az új összetételű kvartett pályacsúcsot evezett Dunavarsányban), de a kérdés végére csak a vb után tehetünk pontot.

Az ízletes olimpiai tortára elsősorban a férfi kajakos sprinterek tehetik fel a díszítést, ismét eljött a "villámkezű" Fehérvári Vince és társai ideje. Az ő dolguk azért is könnyebb, mert hagyományosan a 200 méteres döntők zárják a világbajnokságot, s olyankor már tényleg csak az a kérdés, hogy sikeres vagy bravúros a magyar csapat szereplése.

Novák Miklós, SZTÁR Sport 2001.08.22.