Búcsú Oravecz Bélától
A közelmúltban, pontosan április 11-én hunyt el, hatvanhat éves
korában, Oravecz Béla. Az a szív nem bírta tovább a strapát, amely
mindig szeretett sportágáért, a kajak-kenuért dobogott.
Oravecz Béla 1936. február 7-én
született Mezőhegyesen, de iskoláit már Szegeden végezte. A
gépipari technikumra 1951-55 között járt, majd a budapesti
Testnevelési Főiskola hallgatója lett, ahol kajak-kenu edzői
(olyan tanítványai voltak, mint Zombori Ilona, Tihanyi László
és Flórián Imre) és szakoktatói képesítést szerzett. A Szegedi
Kenderfonóban és a Mahart helyi üzemében dolgozott.
A
sporttal már nagyon fiatalon eljegyezte magát, s legjobb
eredménye, amit kajakosként elért egy bajnoki ezüstérem K2 10
000 méteren. Amiért viszont aranyat érdemelt, az az életműve,
vagyis a szegedi kajak-kenu sport létrehozása, megteremtése.
Ma már természetes számunkra, hogy az ország legeredményesebb
egyesülete (világbajnokokat tud a soraiban) a Démász-Szegedi
VE, de az alapokat, amelyre ez a palota felépülhetett Oravecz
Béla és barátai rakták le a Kender SE-ben. Tevékeny szerepet
vállalt az 1998-as Maty-éri világbajnokság idején is, ekkor
hozta tető alá az "Ötvenéves a szegedi sport" című kiállítást.
Versenybíróként is tevékenykedett. Edzői pályafutása
befejeztével sem szakadt el szeretett sportágától, vízi
túrákat szervezett, s Szegedtől Tokajig járta rendszeresen a
Tiszát. A gyerekekről sem feledkezett meg, sportnapközi
keretében oktatott úszást és kajakot. A három évvel ezelőtti
infarktus jelezte először: baj van.
A családtagok, a
pálya- és sporttársak pénteken, 14 órakor a Belvárosi
temetőben vehetnek végső búcsút Oravecz Bélától.
Mádi József, Délmagyarország 2002.04.25.
|
FONTOS
