|
|
| ||||
|
|
Fantasztikus, felejthetetlen Eb-hétvége
Csak felsőfokokban beszélt mindenki a Mol 5. kajak-kenu Európa-bajnokságról. A közönség, a hangulat, az eredmények egyaránt arról tanúskodtak, hogy egyáltalán nem volt túlzás az áradozás. A szurkoló és az újságíró egészen másként éli meg a világeseményeket. Amíg a nézők - hála istennek, voltak bőven, közel 30 ezren - kifestve, zászlókkal, dobokkal, fúvós hangszerekkel felszerelkezve érkeztek ki a Maty- érre, és egész nap eufórikus hangulatot teremtettek, addig a tudósítónak a bádogtető alatti árnyékos, cseppet sem hűvös, ám széles látókört biztosító hely, a kollégák moraja, valamint a kiváló magyar eredmények után a csendes öröm jutott. Egyéni élmények Megvan ennek a munkának az előnye és a hátránya is, előbbihez tartozhat például, hogy a kétes esetekben, a monitornak köszönhetően egy kicsivel hamarabb tudhattuk a végeredményt. Bár ez a kenunégyesek kétszázas számában - szinte mindenki elsőnek látta a Malomsoki, Iván, Vasali, Kolonics egységet - nem volt igaz, a képernyőn a célvonal alaposan becsapott mindenkit. Szóval ez előny volt, ám azért sokszor előfordult, hogy a tudósító legszívesebben a víz mellett ugrált, drukkolt, őrjöngött volna. 
Hogy ezt miért írtam le? Mert
hazaérkezve és a televízióban látva a nap ismétlését, az
egyórás műsor alatt szinte végig borzongtam, felállt a szőr a
hátamon. Ekkor döbbentem rá igazán, hogy mit is csináltak a
magyar kajak-kenusok, mit tettek az Európa-bajnokság négy
napján, milyen élményeket szereztek nekünk, a nézőknek,
önmaguknak. Vereckei Ákos kiugrása a hajóból -
hátraszaltónak hívni ezt a mozdulatot egy kicsit talán túlzás
volt ebben az esetben -; Kozmann Gyuri kétszeri
talpraállása az instabil kenuban; Buzál Miklós és
Végh Attila tanácstalan tekintete az egyébként
megnyert finálé után; Kovács Kati kinyújtott nyelve a
harmadik aranyérmét követően; a szegedi Fehérvári
Vince és Hegedűs Róbert oroszlánüvöltése a
célban; ez ugyan csak a java, egy szubjektív válogatás, de az
egész Eb minden pillanata felejthetetlen élmény volt, és
biztos az is marad. Angyali vallomás Ugyanígy érzett Angyal Zoltán, a magyarok szövetségi kapitánya is, aki a szokásához híven szerényen, elsősorban a kollégákat, a versenyzőket, valamint a közönséget dicsérte. - Ilyen eredményes Eb-nk (tíz arany-, hét ezüst-, két bronzérem, - a szerk.) még sosem volt, Szeged egyszerűen félelmetesnek bizonyult - értékelt a szakember. - Sokan azt hittük, hogy az 1998-as világbajnokság egyszeri, utánozhatatlan dolog volt, ám mégis megismétlődött az akkori esemény hangulata. A külföldiek is áradoztak, felsőfokban beszéltek róla, nem mellékesen pedig remekül érezték magukat a városban, az Eb-n. Az edzőkollégáim kiváló munkájának a gyümölcse ez a siker. Angyal az esemény előtt öt-hét aranyérmet remélt, ezt azonban alaposan felülmúlták a magyarok. - Piciken múltak a medálok színei, éppen ezért nem mertem előzetesen többet mondani - ismerte be a kapitány. - Egyébként több számban is beigazolódott ez a várakozásom, hiszen volt olyan szám, amelyben először még a tévé is mást mutatott, mint ami a végeredmény lett. Az olimpiai számokban három arannyal és három ezüsttel zártunk, ez kifejezetten jó. Az egész csapat kiemelkedő volt, de két embert azért megemlítek: Kovács Kati háromból hármat nyert, ráadásul kettőt egyesben, míg Vereckei a 2000-es olimpiát kivéve 1998 óta címvédő K1 ötszázon. Közönségcentrikus Eb 
A csapat egy hét pihenő után
újra a dunavarsányi edzőtáborba vonul, és ott készül a
sevillai vb-re (aug. 29.-szept. 1.). A válogatottban ezen az
eseményen is hat Démász-Szeged VE versenyző kap szerepet. A
házigazda klub Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert, Janics
Natasa, Fürdök Gábor, Hüttner Csaba és Storcz
Botond révén egy arany-, öt ezüst- és egy bronzérmet
szerzett. - Huszonnégy éve a part mellett kísérem figyelemmel
a sportág eseményeit, és meglepődve tapasztaltam, óriásit
fejlődött a mezőny - vallotta be Vass György, a
Démász elnöke. - Az általam irányított egyesület képviselői
minden érdekelt számban a spiccen, illetve annak közelében
voltak. Büszkék vagyunk rájuk, és ha kicsit szerencsésebbek,
akkor az egy helyett akár három elsőség is születhetett volna.
A szervezőket elismerés illeti az Eb közönség-centrikussága
miatt. A magyar együttes néhány tagjának nem csak az érmeket akasztották a nyakába, hanem különjutalomban is részesültek. A lehető legjobb helyre került például a közönség által a legszimpatikusabb versenyzőnek ítélt Citroën C3-as. Az olimpiai bajnok Kammerer Zoltán most ugyan nem nyert aranyat, ám a viselkedésével, a hozzáállásával ő érdemelte ki az autót. Ráadásul friss édesapa, a néhány hónapos kisfia, Gergő pedig az apjáért szorítva még a korlátrágástól sem riadt vissza. Huszonhét számból 19-ben szerzett a válogatott érmet. Ez több, mint az egész Eb fináléinak kétharmada! Fantasztikus hétvége volt, nézzük bárhonnan is az Európa-bajnokságot. A magyarok, a szervezők, a szurkolók, letették a névjegyüket. Bár még nem lehet ilyen naptárt kapni, érdemes meg-, illetve feljegyezni: 2006-ban újra vb lesz Szegeden. Mádi József, Délmagyarország 2002.07.23. |
| ||||||
|
FONTOS
