Hat arany-, egy ezüst- és négy bronzérem, nemcsak a kabalamalac rózsaszín a világbajnokságon
Ragyogó kollekció a hölgyek nyakában
Vasárnap reggel eltűnt Viski Erzsébet Andris nevű rózsaszín kabalamalaca.
Szabó, Bóta: micsoda
gyűjtemény! (kép: Reuters - Marcelo del Pozo) |
Drámai hír az ilyesmi egy kajakos nőnek, hát még négynek. Lett is
nagy pánik az ötszázas kvartett tagjainak körében, tudniillik olyan
még nem volt, hogy a játékállat ne legyen velük. Móni Katalin
„versenyen kívüli" kolléga kapta a feladatot, hogy - visszarohanva a
szállodába - átkutassa Viski szobáját, ám a friss vb-bronzérmes üres
kézzel tért vissza. Viszont „Bözsike" sikerrel járt: rálelt a
plüssre - táskája mélyén. Hogy milyen a női lélek, abba most ne
menjünk bele, ellenben rögzítsük: Andris most is segítette a
Fábiánné Rozsnyói Katalin edzette női különítményt, ugyanis a
„lényeges" távokon - 1000, 500 - öt arany- és egy bronzérmet
szereztek honfitársaink, természetszerűleg hat kategóriában.
Példa nélküli produkció.
A futam előtt „sokkot" kapott, később első helyezett csapatból
Kovács Katalin, Szabó Szilvia, valamint Bóta Kinga
egészen kivételesen teljesített. Kovács - aki a júliusi szegedi Eb-n
hajóelőnnyel utasította maga mögé a mezőnyt - lazán nyerte első két
egyéni világbajnoki címét, hogy aztán csöndesen megjegyezze: „Az
idén már stabilabban megyek, s még sokat fejlődhetek". Az MTK
kétszeres olimpiai második, huszonhat éves sportolója egyéb
konklúziók levonásakor közhelyekre hagyatkozott, de mit is lehet
akkor mondani, amikor az ember mögött olyan nagyságok küzdenek, mint
Idem, Brunet vagy Wagner, s az utolsó száz
méter annyira álmosító - Kovács interpretálásában: „biztonságos" -,
hogy az érdeklődő elmegy kávét inni? Egyébként Katalin körmeit a
viadalok előtt Viski festi nemzeti színűre; Andris meg közben ott
figyel a sarokban.
A Szabó, Bóta kettősre szintén nem az „evezett még" kategória a
jellemző, ezzel együtt - ezres sikere után - az 500 méterre „tiszta
izomból" ment neki, mivel a Maty-éren, ilyen is van, véletlenül
második lett. A duó tehát rátett néhány lapáttal, és a kérdésre,
hogy lehet-e még ennél is többet edzeni, kapásból jött a válasz:
„Nem!!!"
Sevillában Szabóék olyan stabilan mentek, hogy a mögöttük befutó
Wagnerék tanuló vezetőknek tetszettek. Amúgy a két szőke nőnek két
okból is nyernie kellett; részint, mert trénerük sokáig tart hangos
előadást egy-egy „csak második hely" után - ezt tette Szegeden is -,
részint pedig, mert Kati néni férje, az olimpiai bajnok, jelenleg
kajaktrénerként ténykedő Fábián László „megmondta"
feleségének, hogy a páros „nem szerzi meg az aranyat". A többit már
nyilván kitalálták; a kemény edzőnő, mivel a vb előtt természetesen
azt felelte férjének, hogy „dehogyisnem, megszerzi", kaján mosollyal
kapcsolta be mobilját a verseny után...
A nők tehát megtették a magukét a Guadalquivir folyón, ezzel
szemben a férfiak annyiban feltétlenül alulteljesítettek, hogy a
kétszázas „látványversenyeket" megelőzően nem akadt első pozíciójuk.
(A „sprintek" előtt így 5 - női - arany-, illetve 1 ezüst- és 3
bronzérmet regisztrálhattunk, s „olimpiai" szempontból 3, 1, 2 volt
a megoszlás.)
Kolonics György ezüstje ötszázon azért mindenképpen tapsot
érdemel, tekintve azt is, hogy az olimpiai bajnok kenus Szegeden
„visszafelé lapátolt", és itt, Sevillában is nyolcadik lett 1000
méteren; a Sydneyben első Kammerer, Storcz duó, illetve a
Vereckei, Veréb egység bronza sem drámai esemény, ellenben a
kajak és kenu négyesek... S akkor még nem szóltunk az 1000 és az 500
egyéniről, amelyben Borhi, illetőleg Vereckei konkrétan
leégett. Utóbbi esetében ne nélkülözzük az analízist, lévén, hogy
1997 óta első olyan világversenyét tudta le, amelyen nem nyert
aranyat. „Nem az én napom volt - említette Vereckei. - Felőrölt,
hogy nálunk minden tréning egy verseny. Sok feszültség halmozódott
föl bennem ebben az évben, és egyéniben ahhoz az atlétához
hasonlítottam, aki belép."
A kétszázas futamokban megint csak a női részleg ért el elsőséget
- egyet, mégpedig a kvartett -, úgyhogy a magyar válogatott 6, 1,
4-es, amúgy az előzetes terv minimumának megfelelő
medálkollekciójáért a hölgyek előtt emelhetünk kalapot. Azonkívül:
Fábiánné Rozsnyói Katalin a vetélkedőn közölte lányaival, hogy
négyhetes pihenőjükhöz annyiszor egy hetet kapnak, ahány aranyérmet
szereznek, s miután Szabó, valamint Bóta egyformán négyet mutatott
fel, a két grácia egy darabig nem lát tanmedencét.
S még egy hír, amely erősen foglalkoztatta a vb közönségét:
Ronaldo vasárnap megérkezett a Real Madridhoz.
A magyar nők ellenállhatatlanok
Ellenállhatatlanok voltak a magyar hölgyek a
Sevillában megrendezett kajak-kenu világbajnokságon: a magyar csapat
hat aranyérmet nyert, s ebből éppen hatot a nők érdemeltek ki.
Kovács Katalin, a kajakkirálynő |
A legtöbbször Szabó Szilvia és Bóta Kinga állt a
dobogó tetején: e páros megnyerte az 500-as és az 1000-es kajak
kettest, valamint tagja volt az 500-on, illetve 200-on győztes
négyesnek. (Az előbbiben Kovács Katalin és Viski
Erzsébet, az utóbbiban Paksy Tímea és Janics Natasa
társaként.) Kovácsnak „mindössze" három arannyal kellett
beérnie: a „középtávú" négyesen kívül az 500 és az 1000 méteres
egyéni elsőséget hódította el K. K., azaz a kajakkirálynő.
A magyarok a hat aranyon kívül egy ezüstöt és négy bronzot
nyertek, s nyilvánvaló: ezúttal a férfiak képviselték a gyengébb
nemet. A kollekció azonban messzemenően elég volt ahhoz, hogy az
éremtáblázaton, valamint a Nemzetek Nagydíjáért zajló pontversenyben
Magyarország válogatottja szerezze meg az elsőséget. Összesen
egyébként tizenkét ország legjobbjai nyertek világbajnoki címet, ami
jelzi, hogy erős volt a konkurencia. Még ha távolról sem
maximálisan...
Murányi András, Népszabadság 2002.09.02.