|
|
| ||||
|
|
A kajakos szövetségi kapitány a nők sikerei helyett a férfiak gyengélkedését elemzi
Nem védő Angyal, őszinte kritikus Angyal Zoltánt, a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitányát a labdarúgóedzők kényelmes önfelmentésévelszemben — ha nyer a csapat, akkor a nagyszerű taktikának köszönhetően, ha kikap, akkor pedig saját fegyelmezetlenségei miatt — kellemetlen szerepkörbe kényszerítettük. Egyéni sportágról lévén szó ugyanis nézetünk szerint a diadal és az azt övező(inkább csak villanásszerű) dicsfény a versenyzőket illeti, a gyengébb eredmények okát azonban a kapitány dolga feltárni. Ha magyarázkodásra nem is, magyarázatra azért van szükség, mert a hét végén Sevillában lebonyolított világbajnokságon a férfiak — kajakosok és kenusok együttvéve — csupán egy ezüst- és három bronzérmet gyűjtöttek, aranyra nem futotta az erejükből. (Hat 1. és egy 3. helyezéssel a hölgyek szerencsére megmentették a sportág becsületét.) Ez persze nem tragédia, hiszen egyrészt egy kivételével a 18 férfi döntő mindegyikében ott lapátoltak a magyarok, másrészt a legtöbb sportág hazai képviselői legalábbis elfogadnának hasonló eredménylajstromot. Ám férfi kajak-kenusaink az elmúlt esztendőkben elkényeztettek bennünket, hogy mást nem említsünk, a sydneyi olimpia mind a négy bajnoki címe az ő nevükhöz kötődik, s a júliusi, szegedi Európa-bajnokságon is — ahol öt győzelemmel ugyancsak a nők vitték a prímet — összelapátoltak öt aranyat. A sevillai eredmény azonban kevés. Egyetért ezzel Angyal Zoltán is, akivel a megszokottnál halványabb szereplés okait igyekeztünk feltárni. — A magyar lányok teljesítményét, úgy gondoljuk, nem kell különösebben magyarázni — persze ettől a lehetőségtől sem akarjuk megfosztani —, ön szerint a férfiak közül beszélhetünk-e bárkiről is hasonló értelemben? — Magyarázkodni semmiképpen nem akarok, egyszerűen arról van szó, hogy néhány versenyzőnk várakozás alatt teljesített. Aminek okait csak sejtem, hiszen utólag is állítom, nagyszerűen sikerült a felkészülésünk, továbbá a futamok után a fiúkkal beszélgetve mindannyian azt mondták, nem rontottak el semmit, érzésre jól eveztek. — Melyik eset valószínűbb, az, hogy a júliusi Eb óta a mieink formája romlott, vagy hogy az ellenfeleké javult ugrásszerűen? — Mindkettőben lehet igazság, én azonban inkább csak a mieinkkel szeretnék foglalkozni. Megismétlem, fizikálisan nem volt gond a formánkkal, talán pszichésen nem tudtunk kellőképpen ráhangolódni, felpörögni a világbajnokságra. — Bár túl egyszerű lenne mindent erre fogni, tény, hogy az olimpiával szemben a világbajnokságon vérmintából nem végeztek doppingellenőrzést. A magyar versenyzők ugyan nem neveztek meg senkit, de motoszkált a fejükben a gondolat, hogy a vetélytársak közül néhányan nem megengedett eszközökhöz folyamodtak. Önben is él a gyanú? — Ebben a kérdésben a naiv emberek közé tartozom, nem hiszem, hogy tömegesen doppingolnának a sportolók. Egy-két gyanús eset persze Sevillában is akadt, például a kínai női kajak négyes újbóli, hirtelen felbukkanása, második helye a ráadásul sok munkát igénylő ezer méteren, illetve a tavaly még nem jegyzett ausztrál Baggaley győzelme férfi kajak egyes ötszáz méteren. — És a norvég Veras-Larsenről mi a véleménye? Megnyerte a nagyon szoros férfik kajak egyest ezren, majd rá egy órára párosban is második lett. Hasonlóra utoljára 1988-ban az amerikai Barton volt képes, igaz, ő mindkét távon győzött. — Kivételek mindig akadnak. A norvégoknak általában átlag feletti az állóképessége, a Veras-Larsen, Fjeldheim páros tavaly például tavaly a maratoni vb-n is nyert. — Az első kérdést nyitva hagytuk, s talán Kolonics György ötszáz méteren elért második helye felel meg a fent említett kategóriának. Vele kapcsolatban nem is ez a kérdés, hanem az, van-e értelme az ezer egyest erőltetnie? — Egészen röviden válaszolok: nincs. Ám az ezer egyes, sőt lényegében a teljes kenus szakág — Tehát ideértve a kenu kettesben idén is érem nélkül maradt, Sevillában kétszer is nyolcadikként célba érő Hüttner Csaba, Fürdök Gábor párost is — Igen, szóval a kenus szakág problémája összetett. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy a fiatalok — Kozmann György, Iván Gábor, Malomsoki Sándor — a négyesekben elbújnak. Igenis, vállalják az összecsapást Koloniccsal és a Hüttner, Fürdök párossal. Ebben a kérdésben a közeljövőben igyekszem keményen érvényesíteni az álláspontomat. — Akár úgy is, hogy szétrobbantja a Hüttner, Fürdök párost? — Ezt legfeljebb csak tanácsolhatom, ahogy Kolonicsnak is azt, hogy hagyjon fel az ezer méterrel, de mindenképpen kísérletezésre akarom rábírni őket. — Van még egy kenu kettesünk, a Sydneyben győztes, ám azóta világversenyre ki sem jutó Pulai Imre és Novák Ferenc duó. Hisz még a feltámadásukban? — Nem szabad őket leírni. Ôk sem adják fel, az edzőtáborban is keményen gyakoroltak az új hajóban már a 2003-as idényre. Ám az idő nem nekik dolgozik, Pulai betöltötte 35. életévét, Novák is elmúlt 33 — jobban örülnék, ha fiatal tehetségek bukkannának fel. — Ám finoman fogalmazva nem dübörög az utánpótlás. — Ez sajnos így igaz. — A kajakosoknál sem. Ott annyival kedvezőbb a helyzet, hogy a mag keményebb, nagyobb és ideális korú. Náluk, a Sári Nándor vezette csapatnál inkább úgy tűnik, hogy a 2000-ben magas hőfokon izzó társaság mintha kicsit kihűlt volna. Miként lehet őket újrahevíteni? Vagy arról van szó, hogy a két dudás, Vereckei Ákos és Storcz Botond hosszú távon nem fér meg egy csárdában? — Lehet benne valami. Csipes Ferenc és Gyulay Zsolt edzőjeként én is átéltem hasonló helyzetet. Érdekes módon akkoriban akkor jelentkeztek gondok, amikor a két király egymás felségterületét sértette, ezzel szemben Storcz és Vereckei rivalizálásuk idején volt a csúcson, idén viszont, amikor teljesen elkerülték egymást, gyengébbek az eredményeik. Kettejük se tűz, se víz, elvagyunk egymás mellett viszonya lehet, hogy kihat az egész csapat munkájára. — Vereckei a visszaesés lehetséges okaként éppen az edzéseket jellemző túlzott versenyszellemet jelölte meg. Ugyanakkor a lányok ezzel magyarázzák sikereiket. Mi az igazság? — A versenyszellem semmi esetre sem mehet a teljesítmény rovására. Ha kordában tartható. Ám ha például egy tízszer négy perc iramevezésből álló edzésen mindenki egy-két résztávon bevillant, a többit pedig végigvizezi, az a munka rovására mehet. Talán másként kellene a fiúknak megközelíteni a csapatszellemet. Az elmúlt egy évet, a történteket mindenkinek először magában kellene értékelnie, majd megújult lelkülettel javítania saját és a csapat eredményét. Érthető és elfogadható okok miatt a férfi kajokosok idén szétaprózták magukat. Storcz Botondnak és Kammerer Zoltánnak amellett, hogy örvendetes módon gyermeke született, az építkezés is lekötötte az energiáját. Storcz ezenkívül, akárcsak Vereckei, iskolába is járt, Horváth Gábor sérüléssel bajlódott, ez sok volt erre az évre. A világbajnokságnak az a legfőbb tanulsága, hogy a remélt újabb olimpiai bajnoki címek érdekében a családon kívül mindent a kajakozásnak kell alárendelni. Novák Miklós, Népszava 2002.09.03. |
| ||||||
|
FONTOS
