A magyar kajakkirálynő, Kőbán Rita már tizenhat éve, Los Angelesbe is esélyesként utazhatott volna az olimpiára. Akkor tizenkilenc éves mindenre elszánt ifjú tehetség volt, aki mindhárom számban kiharcolta az indulás jogát, de pályafutása első felnőtt világversenyére nem utazhatott el.

Egy teljes magyar sportolói korosztály átkozhatja az 1984-es esztendőt. Akkor a Szovjetunió és keleti csatlósainak a bojkottja miatt számtalan kitűnőség maradt le a pályája csúcsát jelentő olimpiai szereplésről, az ott elérhető sikerekről. Kézilabda csapatainktól kezdve a birkózókon át Vaskúti Istvánig vagy Sarusi Kis Jánosig jó néhányan pályáztak az első helyre. Az újonc Kőbán Rita a távol maradást nem fogta fel tragikusan. Ma már azonban úgy gondolja:

"Ha már akkor sikerült volna érmet, netán aranyat nyernem, biztosan másként alakul az életem." Az olimpia helyett az akkori világsztárjainknak, és a szocialista táborban élő sport- és sorstársaiknak maradtak a hangulattalan - sőt, lehangoló - "A-kategóriás nemzetközi versenyek".

Sokak szerint Szöul előtt is a levegőben lógott az esetleges távolmaradás veszélye, de mindenki szerencséjére Dél-Korea hosszú idő után végre szinte a teljes olimpiai családot vendégül látta. Rita még akkor is a fiatalabb olimpikonok közé tartozott a maga 23 évével, de már világbajnoki érmekkel - köztük az 1986-os montreali K4 500 méteres arannyal - a tarsolyában állhatott rajthoz Géczi Erikával, Povázsán Katalinnal és Rakusz Évával a négyes tagjaként, és az ötszáz méteren egyesben. Szólóban a negyedik lett, már akkor is Birgit Fischer nyert, és a négyes is az NDK-sok mögött ért célba másodikként.

"Akár nyerhettünk is volna, de a végét nem bírtuk. Ebben szerepe volt annak, hogy a hosszú repülőútra senki sem készített fel. Ez volt az első ilyen nagy utazásom, és a légkondicionáló kikészítette a torkomat, meg a nyálkahártyámat. Torokgyulladással versenyeztem, a futamok alatt is sál volt a nyakamon."

Kőbán Rita Barcelonára is megszerezte a jogot mindhárom egységben az indulásra, és komoly reményeket táplált a jó szereplést illetően. Párosban Dónusz Évával 470 méterig vezetett, de akkor társa - az akkori nyilatkozata szerint - majdnem kiejtette a lapátot a kezéből, úgy elkészült az erejével. Így a K2 500-as hajónk örülhetett a bronznak is. Egyesben szokás szerint ott volt az a "kedves" Birgit, és megelőzte Ritát, úgy néhány centivel. Nyilván hasonlót terveztek a keletnémetek a négyesben is, de ekkor a mieink már áthúzták a számításaikat. Elképesztő csatában, tizenkét századmásodperccel volt gyorsabb a Dónusz, Czigány, Kőbán, Mészáros egység. Győzelmük értékét növelte, hogy a férfiak nem tudták megvédeni a címüket, így a lányok hozták a sportág "kötelező" aranyát.

Rita a saját bevallása szerint 1996-ban volt a legalkalmasabb korban és formában a kimagasló eredmény eléréséhez. Az egyes világbajnoki címvédőjeként érkezett Atlantába. Ismerte, és le is tudta győzni ellenfeleit, volt kellő önbizalma, utazott már eleget repülőgépen is, tehát minden együtt volt. Más ilyenkor szokott hibázni, de Rita nem az a fajta! Ahogy azt kell, meg is nyerte az 500 méter egyest, úgy, hogy Fischer csak a negyedik lett. Utána "kivett" egy év szabadságot. Ez alatt úgy feltöltődött, hogy Sydneyre ismét rajtra kész, s újfent győzelmi esélyekkel száll majd a hajóba.