Az esztendő vége általában lehangolja az embereket. Ha borongós, ködös az idő, akkor még inkább.

Hogyha ez idő tájt valakinek nem úgy sikerül valami, ahogy azt eltervezte, az csak rátesz egy lapáttal rosszkedve telére.

Kőbán Ritára, úgy tűnik, hogy mindez nem vonatkozik, pedig az olimpiai szereplésről nem őriz szép emlékeket. Nyerni ment Sydneybe - de nem sikerült. A négyes döntőt követő nyilatkozatáért pedig sokan nehezteltek rá, nem értve, illetve másként értve az akkori szavait. De alakulhatott akárhogy, Rita az Rita, akire nem jellemző, hogy sokáig búslakodna bármi fölött is. Időnként azért ő is elbújik az emberek elől, neki is vannak rossz napjai és periódusai, de feltöltődik, és folytatja tovább. Még akkor is, ha esetleg némelyek mást, egészen pontosan a visszavonulást várták tőle.

a sportoló

A Magyar Rádió épületében találkoztunk, ahol a Korkérdés című vetélkedőt vezette élő adásban a Petőfin. A téma az olimpiák története volt, és Ritának két hölgy "versenyzője" akadt. Mivel a játékosokkal telefonon volt kapcsolatban, a feltett kérdésekre a feleleteket nem mindig lehetett jól hallani. Egyszer össze is keverte a hölgyeket, de kedvesen bevallotta a tévedését, így senki sem haragudhatott rá. A válaszok általában jók voltak, aminek az olimpiai bajnok kajakos szívből örült.

- Mosolygós, vidám, jókedvű, pedig bevallom, számítottam arra is, hogy esetleg rossz passzban találom, hiszen edző nélkül kezdte el a felkészülést a következő szezonra.

- Jól érzem magam a bőrömben, mert mostanában igazán zajlik körülöttem az élet. Éppen ezért szaladok-futok állandóan, bevallom, nem is mindig érek oda pontosan mindenhová, de inkább így legyen, minthogy unatkozzam. Két részre tudnám osztani a mostani életemet. Az egyik egy számomra teljesen új oldal, hiszen most kezdtünk bele egy vállalkozásba. Ez a Hungária Sportmenedzsment, amely sporttal, médiával, szervezéssel foglalkozik. Ami az edzést illeti, már néhány hete komolyan készülök, edző nélkül, ami még nem fordult elő velem. Edzőtársam azért van Laky Éva személyében, de csak mint magánzók dolgozunk mostanában. Megpróbálunk Évának egyesületet találni, hogy a jövőben versenyeken is indulhassunk közösen.

- Csak nem hagyta ott az UTÉ-t ?

- Nem, továbbra is az Újpest sportolója vagyok, de éppen nem ott edzem. Egy másik egyesület fogadott be minket. Hogy melyik, azt egyelőre hagyjuk, ott készülünk mostanában.

- Miért pont Laky Évával "hozta össze a sors", akivel voltak ugyan korábban is sikerei, de most nincs éppen a topon.

- Évával nyertem már világbajnoki címet is 1994-ben, vele mindig jóban voltam. Akkor a négyes és a páros arany is összejött, emellett nem elhanyagolandó az sem, hogy ő az egyetlen partnerem, akivel sikerült a páros győzelem. Belevágtunk, és majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Egyelőre hetente háromszor edzünk, igaz, akkor dupla adagot, és nagyon keményen. Jól megvagyunk együtt, magánzókként dolgozunk. Külön örömet szerez, hogy csak két-három kilóval vagyok elmaradva a súlyzós edzéseken életem eddigi legjobbjaitól. Például fekvő helyzetből való felhúzásban 100 kiló az egyéni csúcsom, most a 95-tel könnyedén elbánok. Sőt, még jól is esik. De ez nem csoda, hiszen most legalább ki tudom pihenni magamat két edzés között.

- Az elmondottakból azt szűröm le, hogy Kőbán Rita, a sokszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok ott tart, hogy fizetnie kell a meleg vízért, azért, hogy edzeni tudjon.

- A hónap végén rendezni kívánom a számlát, mert így jó ez mindenkinek. Lehet, hogy furcsán hangzik a számból, de magánemberként sportolok, és ez most tökéletes nekem.

-Milyen a kapcsolata Fábiánné Rozsnyói Katalinnal, akivel majdŐ tíz évig dolgozott együtt?

- Kati nénivel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy az olimpián, az előfutam előtt beszéltem vele utoljára, azóta nem is találkoztunk, nem is láttuk egymást. Kilenc év, nyolc hónapig volt az edzőm, most tudomásul veszem, hogy elváltak az útjaink.

- Ezt honnan tudja, ha még nem is beszéltek azóta? Valaki közölte ezt önnel, vagy a nők egyszerűen csak megérzik az ilyent, és tudomásul veszik?

az üzletasszony

- Benne volt a levegőben, és én nem firtattam tovább a dolgot. Kész tény volt. Azóta többen felajánlották a segítségüket, amiért hálás is vagyok ezeknek az edzőknek, de most úgy érzem, hogy a saját lábamon kell megállnom. Meg nem is találtam volna magamnak olyan csapatot, amelyben az én igényeim szerint dolgozhattam volna. A versenyzők mindenütt sokkal fiatalabbak nálam, és teljesen másra van szükségük, mint nekem. Kihasználom ezt az alkalmat, hiszen elég jól ismerem már magamat, pontosan tudom, mi kell nekem a jó eredmény eléréséhez. Talán nem bántom meg Balczó Andrást, ha őt említem. Az utolsó öttusázó éveiben szintén "önedző" volt. Egészségesebb, jobb lesz így. Nem kell senkinek sem alkalmazkodnia hozzám, és én sem okozhatok gondot másnak. Ha éppen elkésem tíz percet, hát elkésem, nem dől össze a világ. Egyszerűen jobban érzem magam így.

- Nem fél attól, hogy így magányossá, hogy ne mondjam, kiközösítetté válik?

- Nem, hiszen azért mégis csapatmunkát végzünk Évával, mert elsősorban a 200 méteres párosra fogunk készülni, de az is lehet, hogy az egyest is megpróbálom. De ez csupán jövőre dől el. Egyelőre csak a következő szezonra gondolunk, és a lehető legjobbat akarjuk kihozni magunkból. Ha jól megy, akármi is lehet, bár szégyen lenne a mai fiatalokra nézve, ha még nyerni tudnék. De azért megpróbálom. Volt rá három évük hogy megverjenek. Akkor kellett volna, amikor én is mindennap ott edzettem velük.

- Milyen a hangulat ön körül? Az emberek emlékeznek még a négyes olimpiai döntője után tett nyilatkozatára?

- Azt hallottam, hogy volt, aki félreértette, vagy esetleg rosszul értette azt, amit akkor mondtam. Szeretném újra hansúlyozni, hogy nem volt ártó és bántó a szándékom. A fájdalom, a bánat szólt belőlem, meg az elkeseredettség. Nekem szemtől szembe senki sem tett szemrehányást. De miért kellene nekem rosszul éreznem magamat a véleményem miatt? Talán azért, mert elmondtam a véleményemet, amit azóta is fenntartok? Úgy érzem, nem szokták meg az emberek nálunk, hogy van, aki vállalja azt, amit egyszer kijelentett, és még utólag sem magyarázkodik.

- Most mi az ön titulusa?

- Ha az üzleti életet tekintjük, akkor ügyvezető igazgató vagyok, de azt hiszem, igazából már örökre kajakos olimpiai bajnok maradok.

Lehetett volna öt is.

A kajakkirálynő Kőbán Rita négy olimpián szerepelt, mindegyikről éremmel tért haza, ami már önmagában is gyönyörű teljesítmény. De ez a szám lehetett volna öt is, hiszen már tizenhat éve, Los Angelesbe is esélyesként utazhatott - volna - el. Akkor tizenkilenc éves, mindenre elszánt ifjú tehetség volt, aki mindhárom számban kiharcolta az indulás jogát, de pályafutása első felnőtt világversenyén nem vehetett részt.

Egy teljes magyar sportolói korosztály átkozhatja az 1984-es esztendőt. Akkor a Szovjetunió és keleti "barátainak" a bojkottja miatt számtalan kitűnőség maradt le a pályája csúcsát jelentő olimpiai szereplésről. Az újonc Kőbán a távolmaradást nem fogta fel tragikusan - akkor. Ma már azonban másképpen gondolja.

"Ha már akkor sikerült volna érmet, netán aranyat nyernem, biztosan másként alakul az életem." Az olimpia helyett az akkori világsztárjainknak, és a szocialista táborban élő sport- és sorstársaiknak a lehangoló "A-kategóriás nemzetközi versenyek" maradtak.