Kőbán Rita: A bajnoknő

Minden idők legeredményesebb női kajakozója, húszszoros magyar bajnok, hatszoros világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok ... És most újabb verseny: a XXIX. Kajak-Kenu Világbajnokság. Addig még egy hónapot tölt társaival edzőtáborban, kemény munkával, szigorú napirenddel, mindentől és mindenkitől elzárva, csak Roger van vele. Roger, a spániel. Hallom, amint vígan ugat, mikor telefonon beszélek gazdájával. Mert sajnos beszélgetésünk telefonon zajlik, Ritának csak erre van ideje. Sőt, a hangján érzem, hogy erre se nagyon ...
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: Scher Judit, Cosmopolitan 1998.augusztus
--------------------------------------------------------------------------------

- Te vagy a világ legjobb női kajakozója. Mondd, nem veszítetted el azt az örömöt, amit az ember akkor érez, amikor "csak úgy" elmegy evezni, egyedül van a folyóval és a még hűvös nyári reggellel?
- Dehogy is! Én nagyon szeretek evezni! Viszem a magnót, fölteszem a fülhallgatót, aztán gyerünk ...
- És még mit szeretsz?
- A vajas kenyeret paprikával és paradicsommal. Most is éppen azt ettem. (Nevet.) És szeretek fogadásokra is járni, ott sok érdekes emberrel találkozni. Meg fel is lehet öltözni, mert én edzés közben nem érzem nőnek magam, csak ha felöltözöm. A "kis fekete" barátja vagyok, kosztüm, miniszoknya, karcsúsított derék, dekoltázs, azt szeretem. feketében. Van egy-két ruhám, mert igenis fontos a jó megjelenés, fontos, hogy az ember jó benyomást keltsen. Hogy mit szeretek még? Lovagolni, motorozni. Van egy Yamaha Phopperem, narancssárga. Lovam sajnos nincs, azzal törődni kell, az nagy felelősség. De remélem, egyszer majd lesz.
- Felelősség ... Érzel-e felelősséget egy világversenyen, ahol nemcsak önmagadért hajtasz?
- Igen érzek, és sosem lehet megszokni ezt az érzést. Meg az ember mindig gondol arra is, hogy nem sikerül, de ezt egy héttel a verseny előtt már el kell felejteni. (Tanárnősen szigorú lesz a hangja.) Erre tilos gondolni, mert akkor elveszted a versenyt!
- Kabalából nem kérdezlek most erről a versenyről, inkább arról, hogy mit csinálsz majd, ha befejezed a versenyszerű sportolást.
- Pihenni szeretnék. Egy déltengeri medence szélén ülök majd, a Pina Colada koktélomat szopogatva. Erre vágyom. De a vágyak és a valóság más ...
- Pedig megérdemelnéd. Épp elég jó dolgot hagytál már ki életedben ...
- Persze, nagyon sok mindent kihagy az ember. De amikor 12 éves koromban a nővérem először levitt evezni és ez az egész elkezdődött, még minden egyszerűnek tűnt, nem akartam én olimpiai bajnok lenno. Nyaralások, hajnalig olvasni, bulizni, elutazni, ahová akarok, ez mind kimaradt azóta. Cserébe viszont annyi mindent kaptam. El kell dönteni, hogy megéri-e vagy sem. Ja, és férjhez se mentem még, pedig mehettem volna, ezt is kihagytam. De azt hiszem, az a fontos, hogy az ember elégedett legyen. Nem panaszkodom, jól érzem magam a világban. Önmagammal van a legjobb kapcsolatom, és ez a legelső.
- És más kapcsolatok, barátágok?
- Velem nem olyan könnyű barátkozni. Néha napokra, hetekre eltűnök - most például három hónapra -, és nem is jelentkezem, mert edzek. De persze vannak barátaim. A sporttársaimmal iss jóban vagyok, de az más, az munka.
- És gondolsz-e már arra, hogy milyen lesz ilyen igazán nem mindennapi sikerek nélkül élni, ha majd abbahagyod a versenyzést?
- Ráérek ezen gondolkozni, amikor itt lesz az ideje. Ha az ember akar, mindig sikeres lehet. Nem kell feltétlenül, hogy olimpia legyen. Egy gyerekszülés is lehet egy olimpia. Siker kigyógyulni egy halálos betegségből, siker valakit szeretni, és még sorolhatnám. Annyi fontos dolog van a sikeren és a "gyorsan kajakozáson" kívül. Most erről szól az életem - akkor majd másról fog szólni. De nem szabad leragadni, hanem mindig előre kell nézni. A siker annyira viszonylagos, annyira múló dolog. Ha valaki csak a sikereiből él, azt csak sajnálni tudom.
- Azért én mégis sok sikert kívánok most neked!