FONTOS


 

Hegyre fut a Mátra bátra
Teljesítettem a penzumot, de felkészültem arra, hogy ott maradok

--------------------------------------------------------------------------------
forrás: GG, Nemzeti Sport 2000.02.13
--------------------------------------------------------------------------------

Ehhez képest akár meglepő is lehet, hogy címvédési ambíciói (Horváth Csabával párosban, 500 méteren) mellett Sydneyt illetően az "ezer egyest" favorizálja. Elképzelését pedig korántsem az ezeregy éjszaka meséiből merítette, alább elmagyarázza, miként döntött így.

- Az olimpiai esélyek boncolgatása előtt más is indoklásra szorul: mit keresnek önök, síkvizi kenusok télvíz idején a zord Mátraházán? Ez az edzőtábor-választás olyan abszurd, mint egy bobcsapat jamaicai felkészülése...

- Nem is azért jöttünk ide, hogy a latyakban lapátoljunk. Erősítünk, futunk, úszunk, ez a fizikai inkvizíció időszaka. Egyébiránt hamarosan végetérnek gyötrelmes napjaink. Már nagyon várjuk, hiszen november 25-től gyakorlatilag nem ültünk hajóban. Az edzőnk, Ludasi Róbert nem erőlteti a tanmedencés szenvedést, s ezt azért díjazzuk.

- Feltételezem, azért az állóképességet fejlesztő pótgyakorlatok sem terápiás jellegűek.

- Épp ellenkezőleg, némelyikről még beszélni is fárasztó. A minap Gyöngyösről futottunk vissza Mátraházára, a táv mindössze tizenhárom kilométer, ám végig emelkedőn küzdünk... a vége felé alkalmasint az életünkért. Mátrafüredig még lankás az út, de utána, amúgy is elcsigázva kell teljesíteni a legkeményebb, meredek szakaszt. Nekem pocsék idővel, nyolcvan perc alatt sikerült teljesítenem a penzumot, a végére azonban így is felkészültem arra, hogy ott maradok.

- Jól gondolom, hogy a kenuzással töltött napok sem telnek majd másként. Bármilyen távról legyen szó, a befutó előtt ugyebár rendre "meghal" az ember?

- Igen, sajnos ez általánosságban jellemző erre a sportágra, a célba mindenki önkívületi állapotban érkezik. Valójában ezért sem bánom, hogy ilyen gyötrelmesen telnek Sydneyig a napjaink: kegyetlenül hangzik, mégis kifejezetten ideális, ha valamelyest a felkészülés minden szakaszát jellemzi az a bizonyos hajszál híján "beledöglés"...

- Mikor következik a kellemesebb etap?

- Lazább már aligha lesz a tempó, mindenesetre március 8-án dél-afrikai edzőtáborozásra utazunk. Ott egy kellemes vízű tavon ülhetünk végre kenuba. A helyi válogatott magyar kapitánya, Almási Nándor választotta ki számunkra a helyet, egy csendes kis farmon fogunk lakni, s ideálisan készülhetünk. Az elkövetkezendő hónapokban a nyugodt koncentrálásra nagy szükségünk lesz, jómagam is igyekeztem szinte minden mást kiiktatni az életemből. Ez évben diplomáznék a Külkeren marketingkommunikáció szakon, de csak az abszolutóriumig teszem le a vizsgáimat. A diplomamunkámat az olimpia utánra hagyom, bízva abban, hogy megéri majd halasztani.

- Kellemetlenkedéssel folytatva: miként fogadta Horváth Csaba, hogy idén, e fontos esztendőben nem kizárólag a kettesben indulás mindenekfelettiségét hangoztatja, amely korábban két olimpiai és kilenc világbajnoki érmet ért páratlan párosuknak?

- Tulajdonképpen rám bízta a döntést, s végül is elfogadta az érveimet. Kisebb összezördülések előfordulnak köztünk, de valójában, ily hosszú idő után jól megférő, kompromisszumkész "házastársaknak" is nyilváníthatom magunkat. Világos magyarázatot adva elmondhatom, ha valamiben, természetesen ötszáz párosban lehetünk esélyesek, ám miután már 1999-ben is kikaptunk itthon a röviebb és a hosszabb olimpiai távon, tőlem sem várható el, hogy mindent egy lapra tegyek fel. Persze nincs vész, az 1995-ös vb-re is csak pótselejtező árán jutottunk ki, majd öt aranyémet hoztunk haza.

- Viszonylagos visszaesésük okait azért részletezhetné...

- A fő gond egyelőre technikai jellegű. Míg az atlantai olimpián egy 1987-es hajóval is nyerni tudtunk, addig mára szinte követhetetlenné vált az új kenuk kifejlesztése. Én 1998-ban kaptam egy új egyes hajót, s bevallom, a tavalyi versenyeken az is hibádzott, hogy a kettes kenuba átülve képtelen voltam összeegyeztetni a két hajó kialakítását, stílusát. A helyzetet bonyolítja, hogy jelenleg mindkét esetben arra számítunk, hogy új hajót kapunk, amelyekkel aligha lesz majd problémánk.

- Tudtommal a szövetségbe hamarosan megérkezik egy nagyobb "hajóvonta", ezzel megoldódnak a gondjaik?

- Remélem, igen. Csakhogy komplikált a beszerzés: az a francia műhely, ahol a mi páros hajónkat gyártották, porig égett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a nekünk tetsző kenu épp alattunk volt a tűzvész idjén egy duisburgi tesztelésen, illetve kárörvendés nélkül mondom: időközben a hasonló hajót használó francia egység nem szerzett olimpiai kvótát. Ily módon, maradt a világon két, a vágyainkban szereplő "vízijárgány". Tehát immár ritkaságszámba megy, gyűjtők előnyben! A reménybeli egyes hajómra is érdekesen találtam rá. A milánói vb-n először nem hitelesítették a saját kenumat, ezért egy norvég sráctól kölcsönkapott hajóval indultam el másnap. Annyira megtetszett, hogy elhatároztam, szerzek egyet. Ez utóbbi hat-hétszázezer forintba kerülne, a másikat meg cirka egymillióért kapnánk meg Csabával. A szövetség és mi is mindent megteszünk azért, hogy megkapjuk mindkettőt, a pénzen ez hála az égnek már nem múlhat.

- Nálunk vajon miért nem építenek profi hajókat?

- Elsősorban azért, mert a fejlesztésbe százmilliókat ölő németekkel nem lehet versenyezni. Talán szerződtetnünk kellene Sztanko Poklepovicsot, a Fradi labdarúgóinak trénerét, úgy tudom, hajóépítő mérnöki diplomája van!

- Ha nem is kenuépítésben, "csupán" tréneri végzettséggel Csepelen is remek szakember foglalkozik önökkel...

- Ludasi Róbertnek nagyon sokat köszönhetek, tizennégy éves korom óta foglalkozik velem. Mi tagadás, nem lennék a helyében, például, ha arra gondolok, hogy egy magamfajta sráctól függ a munkája, máris frászban lennék.

- Pályafutása azért azt bizonyítja, eddig nemigen csinált őrültségeket.

- Tényleg igyekszem mindenre odafigyelni, idén még teniszezni sem járok el, nehogy megsérüljek.

- Ez azért hipochondriába hajló félelem, nemde?

- Szerintem nem, csupán úgy vélem, egy rossz mozdulattal nem tehetem tönkre hosszú évek munkáját.
Kőbán Rita
KAJAK-KENU

KÉPEK

  

 
LINKEK

  férfi kenu páros