|
|
| ||||
|
|
Kolonics György
-------------------------------------------------------------------------------- forrás: Bérces Judit, Sportweb 2001.05.21 -------------------------------------------------------------------------------- Kolonics Györgyöt, azaz Kolót, bizonyára nem kell senkinek sem bemutatnunk. Világversenyeken elért sikerei alapján méltán nevezhetjük őt az aktív magyar élsport egyik legnagyobb alakjának. A májusban kezdődő kajak-kenu szezon kapcsán beszélgettünk vele. Sportweb: Azzal, hogy egyéni olimpiai bajnok lettél, mi a következő célkitűzésed? A vb egyéni arany még hiányzik. Kolonics György: Hiányzik, de az olimpiát más dolog megnyerni, mint egy vb-t, pont azért, mert a vb sűrűbben van, úgyhogy ha nem nyerek, az nem fog földhöz vágni.  SW: Szóval nem ez a célkitűzés? KGy: Jó lenne nyerni, de azért azt érzem magamon, hogy már nehezebb áldozatokat vállalni. Nem arról van szó, hogy nem tudok mindent feladni érte, de például a tavalyi évben vizsgákat halasztottam, stb., tehát most már nem adok fel mindent a "mellette levő" életben. Most már kevesebb edzőtáborunk van, de ettől függetlenül az edzéseket ugyanúgy megcsinálom, csak ami a pihenő időmben van, az egy kicsit más. Nem annyira csak a sport, hanem azért a hétköznapi élet is számít. SW: Azonkívül, hogy egyéniben szeretnél versenyezni idén, összetérdelsz valakivel? KGy: 500 méteren egyesben szeretnék indulni a vb-n, ugye akkor ezt párosban már nem is lehet, mert túl kevés a kettő közötti pihenő. 1000 méteren nem tudom. Most úgy néz ki, hogy 200 méteren megpróbálkozom egy társsal. Tavaly már mentünk 200-on, és nem is voltunk annyira rosszak. SW: Ki lenne ?? KGy: Őt úgy hívják, hogy Buzál Miklós. 97, 98, 99-ben ők voltak a párjával a legjobbak Magyarországon, 200 méteren. Tehát ez most nem olyan, hogy én kitaláltam valamit, hogy valakivel szeretnék menni, és akkor most felkarolom, hanem ő keresett meg. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. SW: Esetleg egy négyesben is részt vennél? KGy: Kajakban ugye van négyes az olimpián, kenuban csak egyes és páros, ezért az olimpia évében háttérbe szorul a négyes. Most annyira nem fog. Hozzá kell tenni azonban, hogy presztízs értéke az egyesnek és a párosnak van, ott is 500 és 1000 méteren, de úgy néz ki, hogy 500 méteren megyek majd négyest. SW: Azt, hogy a négyesbe ki kerül, az hogyan dől el? KGy: Először is, mi Csepelen egy csapatként készülünk. Vannak olyan társak, akikkel már nyertem négyesben világbajnokságot. Hüttner Csaba lesz benne a párjával, Fürdök Gáborral, a negyedik ember még kérdéses! Lehetne még válogatni... Lesz egy verseny május 18-án, amit Magyar Bajnokságnak tituláltak - még soha nem volt ilyen, hogy Magyar Bajnoksággal kezdődik a szezon, de most így lesz -, és utána már többet lehet tudni, mert mindenki látja, hogy hogyan mennek az ellenfelek. SW: Az összeállításnál az a legfontosabb szempont, hogy a legjobbak kerüljenek be, vagy, hogy olyan emberek, akik jól megértik egymást? KGy: Azt, hogy ki a legjobb négyesben, azt az egyes alapján nem lehet kimondani. Élő példa rá Horváth Csaba. Sok olyan emberrel mentem párost, aki sokkal jobb volt nála egyesben, mégis Csabával mentünk a legjobban párosban. Ezt tehát így nem lehet megmondani. A kenuzó technika számít. Ők a második számú páros most 500 méteren, tehát már hárman megvagyunk. Az első számú páros nem mehet négyest a vb-n, úgy hogy akkor evidens, hogy velük próbálkozunk, és mellette még bejön egy másik srác. Konkrétan majd csak az első verseny után lehet erről beszélni. SW: A csapatszellem mennyire számít egy négyesnél? KGy: Ez azért nem olyan, hogy én a haveromnak passzolom a labdát foci közben. Itt annyira nem számítanak a barátságok, és persze ez egy kisebb csapat is. SW: De együtt edzetek? KGy: Úgy edzünk együtt, hogy mi egyesben készülünk végig. Csapathajóban heti egy-két edzés lenne, legalábbis jó esetben. Ha megy a dolog, akkor heti egyszer-kétszer mennénk együtt, ha nem megy, akkor lehet többször, úgysem fog menni. Számít azért a csapatszellem, mert egy antipatikus emberrel nem szívesen ülök egy hajóban, de még ez is elképzelhető, de nem kell barátnak lenni. Elég egy enyhe kis szimpátia. Hozzá kell tenni, akikkel fogok menni azokkal nem csak enyhe kis szimpátia van, szerencsére. SW: Tehát töltetek el edzésen kívül is valamennyi id?t együtt? KGy: Persze, egy klubban edzünk hárman, pontosabban ?k szegediek, de egy helyen készülünk, itt nálunk. De sok id?t töltünk együtt. SW: Az új szabályok szerint megszűntek a hajók szélesség korlátjai. Ez neked előnyt jelenthet? KGy: Eddig is már áthágták különböző fülekkel és szarvakkal. Nekem, ha generációkban kellene beszélni a hajókról, akkor a második generációs hajók, amilyennel az olimpián is versenyeztem, feküdtek a legjobban. Nekem az első nagyon rossz volt, a második szerencsére jó volt. A legújabbat tegnap hozták meg nekem Lengyelországból, ebben fogok versenyezni idén. Még nem próbáltam, hiszen ezt át kell alakítani, be kell lőni magamnak, hogy a lábtámasz, párna olyan legyen, ami nekem tetszik. Jövő héttől fogok benne evezni, kíváncsian várom. Annyit tudok, hogy egy srác, aki Atlantában két olimpiai aranyat nyert, borult ebben a hajóban. Valószínűleg tehát nem olyan könnyű megszokni, de hát van még rá a Magyar Bajnokságig egy durva hónap, és utána lesznek a válogatók. SW: Milyen kapcsolatod van külföldi versenytársakkal? KGy: Ez érdekes, mert nem biztos, hogy pont azokkal vagyok jóban, akikkel egymást gyilkoljuk az aranyéremért. Nagyon jó viszonyom van egyrészt a kanadai versenyzőkkel pont azért, mert ott vannak magyar emberek, magyar edző is van kint, vannak honosított magyarok, akik kanadai színekben indulnak, hiszen velük jobban megértjük egymást. Másrészt pedig a német csapat is ott volt edzőtáborban Olaszországban, ahol mi, és velük néha elmentünk sörözni. Van egy régi páros, velük szoktam sokat beszélgetni. Ők is pont annyira tudnak angolul, mint én, úgy hogy egy sör mellett megértetjük egymást. SW: Barátaid tehát a szó szoros értelmében nincsenek köztük? KGy: Ez annyira barátság, hogy e-mailezgetünk, tehát nem arról van szó, hogy akkor most én náluk fogok nyaralni, ők meg nálam, de amikor itt van verseny, akkor itt is együtt megyünk el sörözni. Versenyeken azért találkozunk sokat, 2-3-4 órákat szoktunk dumálni.  SW: Miről mondasz le az edzési időszakban? KGy: Lemondani miről szoktam, miről kéne, ez most egy jó kérdés. Nekem ez nem a munkám, nincs választási lehetőségem, ezt szeretem csinálni, ezért vannak áldozatok. De össze sem lehet hasonlítani, sokkal kisebb áldozattal jár, mint amekkora örömet ez nekem jelent. Tehát nem úgy fogom fel, hogy nekem itt most bármiről le kell mondanom. Nem a megszokott életet élem az biztos, de hát ez van. SW: Szerinted hány szezon fér még bele a karrieredbe? KGy: Sok mindentől függ. 18 éves koromban azt hittem, hogy egy sem, kétszer műtötték a kezemet. Bármikor jöhet egy ilyen sérülés. Ha azt nézzük, hogy Kőbán Rita mennyit csinált végig - bár azért a nők más kategóriába tartoznak. Ők úgymond elnyűhetetlenebbek, ezt azért el kell ismerni. A nyáron leszek 29 éves, szerintem 34-35 éves korig lehet ezt csinálni, ha az embernek sikerélménye van. Persze ez függ a versenytársaktól is. Ha most jön egy 25 éves, aki engem megver, akkor lehet, hogy ezt másképp fogom látni, sajnos. De ettől függetlenül, szerintem 34-35 éves korig simán lehet csinálni. SW: Ha sikerülne egy egyéni vb-aranyat beszerezni, akkor is folytatnád, vagy akkor hátradőlnél? KGy. Olimpiászokban kell gondolkodni, engem nem a vb érdekel. Megmondom őszintén, jó lenne még egy olimpián részt venni. Hogy addig nyerek-e vb-aranyat, vagy sem... Persze jó lenne, mindent megteszek érte természetesen, de ha nem sikerül, nem fogom levágni a fejemet. Senki nem fogja levágni a fejemet. Benne van a pakliban, hogy nem nyerek. Olimpiai ciklusokban lehet gondolkodni, ha az ember még nem annyira öreg, és az még bennem bőven bennem van, ha az égiek is úgy akarják. SW: Van arról elképzelésed, hogy amikor befejezed a karriered, mivel fogsz foglalkozni? KGy: Van egy TF diplomám, és remélhetőleg lesz addigra egy Külker diplomám is. Ehhez még kell egy nyelvvizsga. A vizsgáim már megvannak, csak nem adtam le még a szakdolgozatot, ami nagyon nem halad. Persze akkor adhatom csak le a szakdolgozatot, amikor megvan a nyelvvizsgám. Járok angolra, a szakdolgozat témája már megvan, és azok az emberek is, akik tudnak ebben segíteni. Mármint nem a megírásban, hanem a kellő információk beszerzésében. Utána ennek a papírnak a segítségével szeretnék valami olyan dolgot csinálni, ami sport közeli, de nem edzősködés. SW: Itthon elsősorban a sportágadból kerülnek a barátaid, vagy más élsportolókból, esetleg teljesen más szférából? KGy: Főleg azért sportolók, azt kell mondanom. Nagyon jó viszonyban vagyok például Sárfalvi Peti öttusázóval, vele a Külkert és a TF-et is együtt végeztük, ő is ugyanabban a cipőben jár, még neki sincs szakdolgozata. Nem feltétlenül élsportolókkal, csak inkább sportolókkal, hiszen valamennyire azonos az érdeklődési körünk, beállítottságunk. Nekem az a szerencsétlen helyzetem volt, hogy az iskolám nem sporttagozatos iskola volt. Míg tehát a többiek sörözni mentek, vagy valahova máshova, addig nekem edzésre kellett mennem. Az iskolából így csak egy valakivel tartom azóta is a kapcsolatot, de vele sem hetente találkozom, csak úgy félévente. SW: Az olimpiai döntő viharos feltételei láttán, azt gondoltad, hogy most vagy soha, eljött a Te időd, vagy azért aggódtál, hogy mi lesz a pályán? KGy: Ha olyan valakit kérdeznél, aki jól ismer engem, azt mondta volna, hogy én ebben katasztrofálisan fogok szerepelni, mert túl nagyok voltak a hullámok. A sima vízen jó vagyok, de ha jön egy hullám, akkor már nagyon béna vagyok. Hozzá kell tenni, ez igaz is. Szemből jöttek a hullámok, tehát nem billegtette úgy a hajót. Az előfutam után azon gondolkodtam, amikor azzal az úriemberrel mentem, aki 98-99-ben nyerte a vb-t, tavaly pedig az eb-t, hogy végül is nem adtam ki mindent magamból, és nem voltam messze tőle, 3-4 tizedmásodperccel voltam lemaradva. Ha tehát ő mindent kiadott magából, akkor én úgy tartottam, hogy majd meg tudom őt verni. Most ez vagy igaz, vagy nem, mert ugye hosszabb volt a táv. Úgy volt beállítva, hogy azért nyertem, mert a nagydarab emberekbe belekapott a szél, belém meg nem. Ez hülyeség, mert nálam négy kisebb ember volt a döntőben. Az volt a szerencsém, és ez tényleg szerencse volt, hogy hosszabb volt a pálya, nem 500 méternek, hanem mondjuk 600-650 méternek felelt meg. Tehát, ha mondjuk egy 650 méteres verseny lenne, akkor azt valószínűleg sima vízen is megnyerném. Egy kicsit hosszabb volt a táv, ez most nekem kedvezett, de ezt senki sem kérdezi. Nagyon sokszor okozott gondot az egy versenyen, hogy ugye nálunk számít, hogy melyik oldalról fúj a szél. 98-ban, itthon volt a vb és hetedik lettem egyesben. Ötödik lettem volna mondjuk, ha rendesen végigmegyek a pályán, de olyan irdatlan balos szél volt, hogy a külsű pályákon elmentek azok, akik ott eveztek. Plusz még, hogy balos szél volt, nekem jobbosnak kormányoznom kellett, nekik meg pont előnyükre szolgált. Akkor ezt senki sem kérdezte meg, akkor nem értem, hogy miért firtatják sokan most, hogy a szél miatt nyertem. Akkor kellett volna megkérdezni, miért lettem hetedik. Ez egy szabadtéri sportág, tehát benne van. SW: Tehát azért számítottál rá, hogy előnyödre válhat? KGy: Persze voltak ilyen tapasztalataim edzésen, hogy szélben jobb vagyok. Erre építettem fel a taktikámat, amikor kiderült, hogy nem indulok csak 500 egyesben. Nagyon sokat néztem Vereczkei Ákos versenyzését és ő sem olyan nagyon robbanékony, viszont rendkívül gyorsan tud menni a végén. Beszélgettem az edzőjével és a saját edzőmmel is természetesen, és két egyforma 250 métert akartam menni. Erre készültünk éjjel-nappal, amikor kiderült, hogy "csak" ebben a számban fogok indulni. Ehhez még az is kapóra jött, hogy hosszabb volt a pálya. De mondjuk azt nagyon nehéz megcsinálni, hogy két egyforma 250 méter legyen, nekem is csak néha sikerült. Az olimpián mondjuk nem volt olyan rossz. SW: Gondolom neked is van táltosi bőrkeményedésed. KGy: Van igen. SW: Gátol téged ez bármiben? A lányok például mit szólnak hozzá? KGy: Én szoktam mindig mondani, hogy ma egy kicsit érdes a kezem, de hát ők azt mondják, hogy "... ez olyan dolog, hogy ez is velejár". Nekem ilyenkor, amikor dolgozni kell, akkor van, egyébként, ha nem dolgozom vele, ugyanolyan a kezem, mint bárki másnak. Az a rossz, hogy amikor kialakul, akkor nagyon fáj. Ez itt például mind bőrkeményedés lesz felül, és ez is vérzett itt nagyon, és ömlött belőle a vér, amikor kialakult. Ez fáj, elmúlik, majd jövő ilyenkor el kezd újra fájni. Tizenegynéhány év alatt meg lehet szokni. SW: Köszönjük szépen a beszélgetést! |
| ||
|
||
Kolonics György |
||
|
FONTOS
