|
|
| ||||
|
|
"Jó, hogy az edzéseken Kőbán is köztünk van, mert ha legyőzzük, tudjuk, hogy a legjobbat verjük meg" Kovács Katalin: kérdéses szólókarrier -------------------------------------------------------------------------------- forrás: GG, Nemzeti Sport 2000.02.20 -------------------------------------------------------------------------------- Gondolták volna, hogy Kovács Katalain világbajnok kajakosunk olykor szeret a "menetiránynak" háttal ülni?! Természetesen mindez nem derül ki idejekorán, különösen úgy, hogy bemutatkozásképpen mindkét névjegyet a riporter nyomja a kezébe. A szerkesztőségben összeállított, a cikkhez e helyt mellékelt "Névjegyet" persze, csak ellenőriznie kell. Tüzetesen átvizsgálja, majd mosolyogva kérdőre von: - Biztosan jó ez, csak két vb-ezüstöm volna?!? - Ha kevesli, cserélhetünk, nekem például egy sincs. - Nem,nem, megfelel így, ahogy van. Idén úgysem akarok túl sok ezüstöt. - Nocsak, ez évben nem is lesz világbajnokság! Csak nem arról beszél máris, amiről óvatosan faggatni akartam? - A kezemen jobban szeretem az ezüstöt - nyújtóztatja ujjait, rajta míves gyűrűkkel, majd kertelés nélkül folytatja: - Éremből a nemesebb fémet kedvelem. - A tavalyi világbajnokságon aranyérmet szerzett női kajaknégyes tagjaként alighanem értelmetlen is lenne másról beszélnie. Vagy nem csak ebben a számban ambíciózus aranyügyben? - A női szakágban elég kevés érmet osztanak ki az olimpián, úgyhogy nekem elég lenne egy is az említett minőségből. Tavaly kezdtem el egyesben próbálkozni, legalábbis úgy, hogy az eredményekkel sem lehettem elégedetlen. Ötszáz méteren egyszer első, másszor második lettem a válogatón, ezren mindkét hazai kvalifikációs versenyen győztem. A vb-n végül a hosszabb távon indultam, és egy bronzot hoztam haza. - Az olimpián a hölgyeknél nincs ezer méteres verseny. Megpróbálkozik azzal, hogy ötszázon elhódítsa a trónt? - Egyelőre csak azt tudom, hogy szeretnék két számban rajthoz állni. A négyes, az biztos... Illetve semmi sem biztos, de azért bízunk magunkban annyira, hogy a Szabó, Viski, Kőbán és jómagam alkotta négyes itthon nem talál legyőzőre, és Sydneybe is hasonló elszántsággal utazik. Az összeállításról persze, Rózsnyói Katalin határoz. A másik indulási lehetőségért mindent megteszek, de arról, hogy végül melyik számban indulok, elsősorban megint csak az edzőm és Angyal Zoltán szövetségi kapitány dönt. - Kőbán Ritával óriási csatát kellene vívnia az egyes indulásért, igaz? - Idén még vízre sem szálltunk, egyelőre fölösleges erről beszélni. Nem fogadkozom, ugyan szép egyedül kiharcolni a sikert, ám belátom, a párosra nagyobb eséllyel pályázom. - Kőbánt említettem, az ő jelenléte valószínűleg jótékonyan hat az új korosztályra. - Rita rutinjára óriási szükségünk van. Ha a versenyek előtt mond egy-két szót, arra érdemes nagyon odafigyelni, mert valóban sokat segíthet. A felkészülési időszakban pusztán az is óriási előnyt jelent a többiekkel szemben, hogy vele edzhetünk. Nálunk minden edzés vérre megy, nem csupán a napi távot igyekszünk teljesíteni, nyerni akarunk. Kőbán is köztünk van, és tisztában vagyunk azzal, ha győztünk, aznap a legjobbat vertük meg. Nekem már akkor hevesebben ver a szívem, amikor tizenketten felsorakozunk egymás mellett a folyón és nekiindulunk. - Te jó ég, ilyenkor melyik Duna-szakaszt zárják le? - Erre általában nem itt kerül sor, hanem Szolnokon, a holt Tiszán... Milyen félelmetesen is hangzik, a holt Tisza. A kajak négyessel a közelmúltban kötöttünk szerződést a TVK-val, és Tiszaújvárosban meggyőződhettünk arról, hogy egy vegyi üzem miként tudja az európai normáknak megfelelő, környezetbarát módszerekkel megőrizni a víz tisztaságát. Erre külföldről hömpölyög ide a pusztító anyag! Emiatt a kajakosok mérge sem kisebb, mint az ott élőké, nekünk is fontos a folyó. A sydneyi edzőtábor után Szolnokon folytatódik a felkészülés, előre félek attól, hogy szembesülni fogok a pusztulással. - Mindettől függetlenül, előfordul, hogy élvezi az edzőtáborokat? - Valószínűleg nincs olyan sportoló, aki erre őszinte igennel felelne. Becsülettel teljesítem a kirótt feladatokat, de az otthontól távol, kőkemény munkával töltött napok nem tartoznak a legszebb pillnatok közé. Szerencsés vagyok, a barátom, Hoffmann Ervin kenus, aki szakmabeliként megérti a problémáimat, elfogadja ezt az életstílust. Sokszor közösen készülünk, így legalább eleget találkozunk. Máskülönben az együttlétre sem jutna idő. Ezúttal az interjú befejezésére sincs. Kovács Kati elnézést kér, majd haladéktalanul felpattan a padról. Beszélgetésünk eddigi helyszínéről, a tanmedence mellől az öltözőbe tart, öt perc múva pedig már a konditeremben kell edzésre jelentkeznie, hiszen addigra érkezik edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki nem kedveli a későket. Kati néni előre összeállított edzéstervet nyom Kovács Katalin kezébe ( a súlyzózásra kárhoztatott kacsókról már lekerült a sok ezüst - jelképes momentum: Kati most azért dolgozik, hogy az aranyat kapaintsa meg). Az olimpiai és világbajnokokat nevelő edzőnő nyugodtan hagyja magára tanítványait, amíg a szomszédos tanmedencénél ki nem osztja a penzumokat a serdülőknek és az ifistáknak. Kati néni figyelmét semmi sem kerülheti el, miközben a faggatódzó újságírónak is képes fél évtizedet átölelő történettel szolgálni az általa ismét világelsőségig vezetett női kajak négyesről: "Szinte minden olimpiára új négyest kell építeni, miközben a világbajnokságokon sem tehetjük meg, hogy kísérleti csapatokkal versenyezzünk. A lányoknál ráadásul nehezebb a feladat, jó egyes menőkből még nem feltétlenül áll össze egy győzelemre esélyes csapat. Náluk az is nagyon fontos, hogy együtt készüljenek, mindeközben az edzőnek óvatosan, a gyenge pontokra ráérezve kell kialakítania a nyerő formációt. Minthogy én csakis a saját versenyzőimre számítok, mással nem foglalkozom, Dékány és Mednyánszky átigazolása után kellett új embereket beillesztenem. Szabó már kilencvenhét óta tagja volt a csapatnak, Kőbán helye is egyértelmű volt visszatérése után. Rá nagy szüksége van a fiataloknak, ideális csapattag és maximalista, ráadásul jót tesz neki, hogy hozzá képest tinikkel került össze, ugyanis ő is hozzájuk fiatalodik. A kajak kettesben előre ültetett Kovács a négyesben is bizonyított stroke-ként. Úgy éreztem, hogy Barócsinak kevésbé megy, így Viski beültetésével vált véglegessé a kvartett, amely a vb-n is bizonyított. Persze, oly sok jó versenyzőm van, hogy még az UTE második és harmadik csapata is verheti a hazai derékhadat." Végszóra betoppan egy énekes. A másik Kovács Kati felbukkanása lenne stílszerű - egyúttal túlontúl meglepő -, ám nem ő, hanem az e helyt és a színpadon is otthonosan mozgó Géczi Erika kukkant be a tanmedenceterem ajtaján. Erika hajdan a kajakosok közül is "kiénekelt", ezüstérmet szerzett négyesben a szöuli olimpián. Persze, oly fiatalos, hogy a laikus azt hihetné, még a legutóbbi világbajnokságon is indult. A vízitelepre természetesen már jó ideje csak műkedvelő kajakosként érkezik. Jól ki kell eresztenie a hangját, hogy megértesse magát, minthogy időközben hat-nyolc utánpótlás-versenyző kezdi el a tanmedencében irtóztató elánnal, együltő helyében "merni" a vizet. Kati néni már megszokta, egy fokozattal magasabb hangerőn konzultál az egykori tanítvánnyal (aki immár kolléga is, hisz az éneklés mellett edzősködik a KSI-nél), majd kérésünkre jelenkori élversenyzőjéről, Kovács Katalinról beszél: "Atlantában annak idején igencsak megharagudtam Katira, mert tartalékként utazott ki, és elfogadhatatlanul viselkedett. Megmondtam neki, soha többé nem támogatom, hogy kiegészítő emberként a kerettel tartson. Vagy kiharcolja az indulási jogot, vagy marad otthon! Becsületére legyen mondva, nagyon összeszedte magát, a lányok közül talán ő fejlődött a legtöbbet. A hozzáállása és az eredményei miatt már megbocsátottam neki a korábbi hibázást. Ráadásul még sok tartalék van benne, ha így folytatja, sok örömet szerezhet nekünk." Lassan ideje visszatérnie a lányokhoz, noha biztos abban, nem lazsálnak. "Nézzen csak be, hogyan küszködnek odabent, anélkül, hogy ugráltatnám őket" - mondja, miközben átlépdelünk a konditeremhez. Épp tiltakoznék, amikor már rájuk is nyitja az ajtót. Nehéz vasak alól mosolyognak ki a hölgyek a hivatlan (uram bocsá': küszöbre tessékelt) vendégre. Természetesen nem illő dolog csinos nők szenvedését bámulni, a tréning végéig odakint maradok. Néhány mázsa megmozgatása után kissé fáradtan huppan vissza a tanmedencénél kijelölt beszélgetsarok padjára Kovács Katalin. - Nem válik az ember idejekorán fásulttá a sok monoton edzéstől? - Rám ez nem jellemző. Nincs különösebb kabalám, nekem inkább az módszerem, hogy tréning közben cukkolom magam. Ha elbizonytalandom, ha kétségek gyötörnek, vagy egyszerűen fáradt vagyok, azt mondom magamnak, hogyha ezt a gyakorlatot nem csinálod meg, biztosan nem sikerül az, amire vágysz. Tehát én nem napról napra próbálok közelebb jutni a sikerhez, hanem percről percre, mondjuk súlyemelgetésről súlyemelgetésre. Úgy hiszem, a többiek hasonlóképp gondolkodnak. Ezért célszerű, hogy együtt készülünk, látjuk, mennyit hajt a másik, így később nem tehetünk egymásnak szemrehányást. - Mi az, ami a hétköznapok során az izmok és vasak mozgatásán túl, a szó átvitt értelmében is felemelő lehet? - Például az, amikor hosszú idő után vízre szállhatok. Néhány hete nekem már megadatott idén is ez az élmény. Az újpesti öbölben próbáltam ki egy új portugál egyes hajót. Csodálatos volt újra a folyón evezni. Imádom a vízszelés minden formáját: a jet-skizést is élvezem, és ezzel a hobbival szerencsém van, mivel a motorok gyártásában verhetetlen Yamaha az egyik támogatóm. A vízre szállásra legközelebb a márciusi, sydneyi edzőtáborban lesz lehetőségem, bár ott legkevésbé sem a szórakozás dominál majd. - Azért ehhez a rémisztően ingerszegény környezethez képest az ausztráliai edzőtábor felüdülést jelent... - Nekem mondja? Most is csak úgy tudok viszonylag felszabadultan beszélgetni, hogy háttal támaszkodom ennek a bordásfalnak. A tanmedencében, "menetiránnyal szemben" ülve ugyanis egész télen ezt a barátságtalan, kopott falat néztem. Éppenséggel ezt viselem a legnehezebben, hisz nekem lételemem a természetes környezet. Nem terveztem még el, mit csinálok az olimpia után, de abban biztos vagyok, hogy olyan bográcspartikat rendezünk majd a barátainkkal a Duna-parton, hogy az autósok is leállnak a rakparton, ha megérzik a szabadban főzött gulyásleves illatát. |
| ||
| ||
női kajak négyes Kovács Katalin |
||
|
FONTOS
