|
|
| ||||
|
|
A két olimpiai számban is világbajnoki aranyat nyerő Kovács Katalin nőiessége megőrzésére is figyel
Ugye, milyen aranyos Katica? -------------------------------------------------------------------------------- forrás: GG, PT, Nemzeti Sport 2002.09.05 -------------------------------------------------------------------------------- Kovács Katalin kétszeres olimpiai ezüstérmes, nyolcszoros világbajnok kajakos szerdán szerkesztőségünkben járt. Az MTK versenyzője egy órán át valós idejű interjút adott a Nemzeti Sport Online (www.nemzetisport.hu) olvasóinak, majd - határtalan kíváncsiságunkat kielégítve - a mi kérdéseinkre is válaszolt. Alább a sokszereplős interjú legérdekesebb részeit közöljük.
- Most nyaralni, pontosabban "őszölni" megyek, és legközelebb másfél hónap múlva leszek elérhető - valószínűleg az MTK vízitelepén. - A világhálón addig is találkozhatunk, szívesen készítenénk önnek egy önálló weblapot. - Saját honlapot egyelőre nem szeretnék. A már meglévőkről édesanyám így is egyfolytában kinyomtatja a fent lévő cikkeket... - Tudjuk, mennyi munkával és lemondással járnak az aranyak, ám Szegeden, Dónusz Évával beszélgetve megállapítottuk, hogy sikersorozata még igen sokáig folytatódhat ... - Én sosem érzem, hogy lemondással járna a kajakozás, ugyanúgy eljárok szórakozni, mint mások. Amúgy én is hoszszú sorozatra készülök ... - Gondolja, hogy az olimpiáig felbukkanhat valaki a nemzetközi mezőnyben az olyan nagy öregek helyett, mint Brunet és Idem? - A nagy öregek és a felbukkanás kapcsán csak azt mondhatom: az ördög nem alszik ... - Anyagilag mennyire jövedelmező a kajakozás? Konkrét összeget nyilván nem akar mondani, de az átlaghoz képest hogyan keres? - Vannak komoly szponzoraim - például a Yamaha, a Nissan és a Verofit -, segít a szövetség és az egyesületem, az MTK, úgyhogy nem máról holnapra élek. Ugyanakkor tudniuk kell, hogy én most, ebben az öt-hat évben alapozom meg a jövőmet. Szóval, megéri kajakozni, de csak akkor, ha a legjobbak közé tartozol, az elit után jövők már nehezen élnek meg az élsportból. Én amúgy csakis a pénz miatt nem kajakoznék: ha jól fizetne, de utálnám, nyomban abbahagynám. - A tévéből a kajakos lányok nőiesnek tűnnek, pedig az ember azt gondolná, hogy ilyen edzések mellett nehéz annak maradni. Figyelnek külön arra, hogy ne legyenek túl férfiasak? - Az izmok növekedésével nincs mit tenni - az kell a kajakozáshoz. Már megszoktam, hogy erős vagyok, ráadásul valakinek ez tetszik is. Persze az öltözködésben, viselkedésben megpróbálunk nőiesek maradni, s úgy tetszik, ez sikerül is. - Hány évesen célszerű elkezdeni a kajak-kenut? Öntől mennyi időt vett el a sport gyermekkorában? - Én tizenegy évesen kezdtem kajakozni, de most már egyre korábban fognak először lapátot a kezükbe a gyerekek. A javaslatom a kilenc-tíz éves kor. Amikor én lementem a vízitelepre, egyszerűen a jó társaság vonzott, nem az eredmények lebegtek a szemem előtt. - Az Eb után mennyiben változott a felkészülése a világbajnokságra? Emelni kellett-e az edzésadagot a korábbihoz képest? - Sevilla előtt már csakis csökkent az edzésadag: a minőségi munka került előtérbe. - Igaz, Athén még messze van, de látva az eredményeit, megfordult-e már a fejében, hogy a 2004-es játékokon a magyar csapat - vagy talán az egész olimpia - legeredményesebb versenyzője is lehet? - Athén kapcsán előzetesen nem foglalkozom a statisztikával ... Én csak a felkészülésre és a versenyzésre koncentrálok. Két év múlva meglátjuk, mi sül ki ebből. Az athéni sikerekért persze mindent megteszek, csakhogy momentán még a jövő évi, atlantai vébé izgat. - Néhány hete azt mesélte, hogy van egy vitrin a lakásában, ahová a versenyeken szerzett érmeit elhelyezi. A sevillai medálok vajon felkerültek már a megfelelő polcra? - Nem, minthogy most is itt van velem mindhárom a táskámban. Egyelőre csak mutogatom őket, sokan kíváncsiak az érmekre és rám. - Vigyázzon, el ne lopják a táskáját. - Azt senkinek sem ajánlom ... - Mit szól a kínaiak előretöréséhez? Négyesben a második helyük elég meglepő volt ... - A kínaiak olykor-olykor valóban feltűnnek. Aztán meg eltűnnek ... - Nagyon szép, harmonikus a kajakozása. Mennyi idő kellett a technika elsajátításához? - Szerintem tökéletes kajakozás nincs, mindig van min javítani. Én 15 éve próbálom tökéletesíteni a lapátkezelést és ebben Kati néni rengeteget segít nekem. - Feltételezhető, hogy minden versenyre kidolgoz egy taktikát. Mostanában azt látjuk, hogy az elején élre áll, és tartja az előnyét a végéig. Mit tenne, ha más is ilyen gyorsan startolna? - Lehet, hogy kiábrándítom önöket, de nincs különösebb taktikám. Maximális erőbedobással igyekszem végigmenni a pályán. Nem egy hatalmas rajtolással indulok el, hanem próbálok végig olyan tempóban menni, ami a tűréshatáromat feszegeti. - A kajak a magyar sport egyik, ha nem a legeredményesebb sportága. Ennek ellenére mégsem olyan népszerű, mint például a labdarúgás: ez nem zavarja? - Szerintem nincs gond a népszerűségünkkel. Ebben az évben nagyon sokan szorítottak értünk. Persze azzal tisztában vagyok, hogy egy labdarúgó más díjazásban részesül, ám ezt ne vegye panaszkodásnak. - Önt idézzük: "Számomra az a legfontosabb, hogy azzal az érzéssel szálljak ki a hajóból, ami tőlem tellett, azt megtettem". Fogadni mernénk, Sevillában így szállt ki. - Hááát ... nem egészen. Bosszant, hogy csak negyedikek lettünk a kétszáz párosban. Holott a bemelegítésnél úgy hittem, minden rendben lesz, mégis lecsúsztunk a dobogóról. - Csak azt ne mondja, hogy szomorkásan csekkolt be a repülőtéren. - Jaj, félre ne értsenek, iszonyú boldog vagyok. Régen éreztem ilyen jól magam a bőrömben. - Leírhatjuk, hogy élete legjobb formájában versenyezte végig a sevillai négy napot? - Azért a szegedi kontinensbajnokságon sem eveztem rosszul ... Komolyra fordítva a szót: Kati néninek köszönhetően tényleg a topon voltam. Annak pedig különösen örültem, hogy végre egyesben is győzni tudtam az idén, hiszen egy szem Eb-diadalt kivéve, eddig mindig csapathajóban ülve haladtam át elsőként a célvonalon. Most már talán kijelenthetem: egyedül is megy. - Ezek után ne csodálkozzon, hogy kajakkirálynőnek nevezik. - Hú, de utálom ezt. Ezúton is arra kérnék mindenkit, ne ragasszák rám ezt a jelzőt. Inkább javasolnék helyette mást: Siklós Erik, a Magyar Rádió riportere mondta egyszer, hogy aranyos Katica. Na, ez sokkal jobban tetszik. - Értjük, Katica ... Beszéljünk még a világbajnokságról: kívülről úgy látszott, könynyedén utasította maga mögé a riválisait. - Érdekes, amikor a televízión viszszanéztem a döntőket, én is így éreztem, de belülről nagyon nehéz volt. Jóval nehezebb, mint a júliusi Eb-n. Emlékszem, Szegeden az utolsó métereken már tudtam, enyém az arany, ám Sevillában csak azután nyugodtam meg, hogy a célba érést követően jobbra, majd balra néztem, és konstatáltam, a többiek mögöttem futottak be. - Szép jelenet volt: nagy ellenlábasa, a német Katrin Wagner elsőként lapátolt oda gratulálni. - Örültem neki én is. És azért is jó volt, hogy mellém evezett, mert így összekapaszkodhattunk, s egymásra támaszkodva pihenhettünk. - Amúgy jóban van a sporttársaival? - A németekkel baráti a viszony, tényleg jó fejek, hozzánk hasonlóan ők is állandóan mosolyognak, nagyokat mulatunk velük. A többiekkel pedig, fogalmazzunk így, megvagyunk. - Kellemesebb téma: hány hét pluszszabadságot kapott? - Kettőt. Az úgy volt, hogy Kati néni a szombati, ezres finálékat követően közölte, rendben, az egy hónapos szabadságot elintéztük magunknak, vasárnap hajtsunk azért, hogy ezt meghosszabbítsuk. Hozzátette: egy arany egy hetet ér. Én, ugyebár, kettőt nyertem még, vagyis legközelebb október tizennegyedikén kell edzésre jelentkeznem. - Addig messze elkerüli az MTK sporttelepét? - Most nem hiányzik a kajakozás, ez tény. Miként az is, hogy két-három hét múlva már hiányozni fog. Persze, addig sem unatkozom, először is párommal, Hoffmann Ervinnel meglátogatjuk a Németországban élő nővéremet, később pedig megyünk az Adriára vitorlázni. - Nem bírná ki víz nélkül? - De nem ám. Tudják, én úgy nőttem fel, hogy a szüleimmel, a barátaimmal minden nyáron beültünk egy csónakba, elindultunk, evezgettünk vagy éppen csordogáltunk, aztán ott kötöttünk ki, ahol akartunk, sátrat vertünk, szalonnát sütöttünk és bámultuk a csillagos eget. Elhiszik, ugye, hogy csodálatos nyaraim voltak. Úgyhogy megfogadtam, egyszer majd én is a hónom alá csapom a gyerekeket, beülünk egy hajóba és elindulunk ... |
| ||
| ||
női kajak négyes Kovács Katalin |
||
|
FONTOS
