A női kajak négyest tartják a szakemberek az egyik legesélyesebb magyar egységnek az olimpián. Ez tökéletesen érthető is, hiszen mostani összeálításukban verhetetlenek lányaink (valamennyien hajadonok!), és mi egyéb is lebeghet előttük célként, mint hogy be is váltsák ezeket az országos reményeket. Mivel a sydneyi játékok közeledtével egyre kevésbé szeretik az esélyeiket latolgatni, ezért a következő összeállításban az olimpiáról konkrétan nemk is ejtünk szót. De akármilyen könnyedek is lesznek a mondatok, biztosak lehetünk abban, hogy valamennyi gondolat mögött már megbújik a nagy próba, a kitűzött cél elérése.

Balról - Kőbán, Szabó, Viski és Kovács

A hölgyekről már szinte mindent tudni lehet, ezért íme néhány mélyről kibányászott apróság, ami azért nyilván érdekli az olvasót.

Nő létükre jól kijönnek egymással, legfeljebb edzés közben, a kajakban szoktak "összekapni", valahogy így: "Miért nem arra mész?" vagy "Húzd már jobban!" A parton azonban nincs gond. Az ülési sorrend: Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Kőbán Rita, ami azért érdekes, mert Viski hallja így leginkább hátulról Rita "dörgedelmeit". Viski közöttük a legképzettebb zenész, fuvolázni és gitározni is tanult. Neki egy olyan kismalac a kabalája, amit az unokatestvérével együtt vásárolt, és figyelmetlenségüknek köszönhetően mindketten kifizették a boltban. Ezek után nyilván értékes a jószág. Közös bennük, hogy a "fiatalok" gyermekkorukban balettoztak, Rita egy másik "szakágat", a jazzbalettet próbálta ki. Erősebbek, mint egy átlag férfi, különösen ilyenkor, az edzőtábor idején. Viski dicsekedhet a legjobb eredménnyel fekvenyomásban. A csúcsa 98 kiló. Edzőjük, Fábiánné Rozsnyói Katalin motorcsónakkal megy mellettük edzés közben a vízen, és szócsövön keresztül hajtja őket. Persze, létezik más ösztökélő erő is. Régebben az összetartások alatt annyira rászoktak a tévésorozatokra, hogy azokhoz igazították az életüket. Egyszer edzés közben vették észre, hogy nem érnek viszza az éppen kezdődő brazil "filmalkotásra", de életük legjobbját húzva valahogy mégis elcsípték az elejét. Akkor a nagy sietség ellenére sem borultak fel, de korábban ez is előfordult már velük. Egy válogatón a Kőbán, Szabó pár látta, hogy ki fog kapni a Kovács, Viski egységtől, így Szabóék inkább beleborultak a vízbe, csakhogy elkerüljék a vereséget. Ha nem versenyeznek, igazi nők, akik után megfordulnak a férfiak.

Fábiánné Rozsnyoi Katalin vigyázó szeme

- A műköröm Rita kivételével valamennyiük alapfelszerelése. Miért?

Kovács Katalin: - Nekünk ez így tetszik, egyébként egy egész ország is gyönyörködhetett ebben, amikor Szegeden világbajnokok lettünk, és nemzeti színüre volt festve valamennyiünk körme. Talán ez is közrejátszott a győzelmünkben.

- Ez is része az önöknél oly fontos rituálénak?

Szabó Szilvia: - Talán igen, de azért mást is be szoktunk vetni.

Viski Erzsébet: - A hajónkat például mindig elsőként, a stég bal oldali első részénél tesszük a vízre.

Kőbán Rita: - A barcelonai olimpián még középen tettük vízre a kajakunkat az akkori csapattársaimmal. Aztán amikor az egyesben ezüstöt szereztem, párosban pedig harmadikok lettünk, Kati néni azt mondta, hogy tegyük a hajót a stég elejére, hogy már a vízre szálláskor elsők legyünk. Bejött, nyertünk. Azóta én őrzöm és terjesztem ezt a hagyományt. Ehhez persze nem szabad elkésnem, ami nekem nem megy könnyen. De a verseny és a repülőtér szent és sérthetetlen, oda mindig pontosan érkezem.

- Vannak típusok, akik állandóan kellemetlen helyzetbe kerülnek emiatt, de képtelenek ezen változtatni.

K. R.: - Velem azért előfordult - ma már legalább is úgy gondolom -, hogy jobb lett volna elkésnem egy bizonyos helyről. Sok évvel ezelőtt nagyon beteg volt a kutyánk, nyilvánvaló volt, hogy el kell altatni. Miközben fél szemmel a buszt lestem a kapunkból, még simogattam, szeretgettem a kutyust, búcsúzkodtam tőle. Aztán amikor feltűnt a busz, elrohantam. A nővérem később mesélte, hogy a kutya vonyított utánam, mert érezte, utoljára lát. Ha akkor még néhány percet maradok, az mindennél többet jelentett volna... De előnyöm is származott már a késésből. Egy balettelőadásról "sikerült" elkésnem. Mondtam is a jegyszedő néninek, hogy majd a szünetben beülök a helyemre. Erre odasúgta: "Ó, Ritácska, keresünk magának valami jó helyet!" Beültetett egy üres páholyba, ahol azonnal levettem a cipőmet, kényelmesen elhelyezkedtem, és sokkal jobban éreztem magam, mintha az ötödik sor tizenkettedik székén ültem volna.

- Egy körkérdés. Ki miért vette a kezébe a lapátot?

K. R.: - A nővéreim példáját követtem

K. K.: - Tetszett ez a sportág.

Sz. Sz.: - Olyan sportágat kerestem, amelyikben keveset kell futni. Ám az első edzésen azonnal futás felmérő volt. Ezt elpanaszoltam az édesapámnak, aki azt mondta, hogy ha nem tetszik, menjek sakkozni.

V. E.: - A málnaszedés elől menekültem a kajak edzésre, mert az unokatestvérem is így tudta csak megúszni a szüretet. Ez volt az egyetlen indok, ami felmenthetett a munka alól. Mivel nagyon utáltam szedni a szúrós málnát, inkább megfeszültem a kajakban.

- Rita, ön 1986 óta a csúcson van, aminek nyilván komoly ára van. Évi nyolc-kilenc hónap edzőtábor.

- Van az tíz is!

- Pláne! Ilyenkor azért nem mindig olyan ideálisak a körülmények, mint most, Dunavarsányban.

K. R.: - Szolnokon egy laktanyában szoktunk lakni, együtt a katonákkal. Ők persze be-beszólnak nekünk, például amikor futunk. A kantinban aztán visszafogottabbak.

- Nyilván tartanak önöktől.

K. R.: - Elképzelhető., bár igazából inkább azt érezzük, hogy szorítanak nekünk.

V. E.: - Meg a horgászok. Velük sajátos kapcsolatunk van, hiszen ők keresztben "dolgoznak", mi pedig hosszában. Egyszer úgy talált el egy behajított horog, hogy beleakadt a pólómba.

Sz. Sz.: - Engem meg egy pecás kihúzott hajóstól a partra, mert beleakadt damiljával a kormánylapátomba.

K. K.: - De azért akadt már olyan is, aki gitárkíséretet adott nekünk az edzéshez.