Kovács Katalin visszavágott az - amúgy értékén kezelt - sydneyi ezüstökért a németországi németeknek, továbbá egy olaszországi németnek is. A hét végi milánói kajak-kenu Európa-bajnokság első napján "csupán" újabb ezüstöt szerzett, amikor a nőknél az olimpiai programban nem szereplő K-1 1000 méteres számban a hazaiak kedvence, Josefa Idem mögött finiselt. Vasárnap aztán, mikor igazán bizonyítania kellett, nem kegyelmezett. A németségére s olimpiai bajnokságára is büszke itáliai Idemet győzte le fő számában, K-1 500 méteren. Sikere remekbe szabottságát erősíti, hogy fertályórával korábban Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga koprodukciójával a Birgit Fischert immár nélkülöző német négyesnek mutatta meg: hová soroltatnak majd az athéni játékokig hibádzó három évben s tán még utána is. Ha előre tudni akartuk volna, miként szerepel az olimpiai számokban - a párosban sikeres tiszaújvárosi Szabóhoz és Bótához hasonlóan - két aranyérmet szerzett Kovács, az MTK-s kajakos hölgy édesanyjához kellett volna fordulnunk: Kati szerint ugyanis a kedves mama mindent megérez, legyen bár ezer kilométernyi távolságban a szőke lány.

- Ily átütő sikerre aligha lehetett számítani. A hölgyek mindhárom olimpiai számában önök, Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai nyertek.

- Valóban nem mindennapi eredményt értünk el - kezdte Kovács Katalin -, de nekünk nem szabad ezen meglepődni, hiszen a magunk keserves munkája révén szereztük az aranyakat.

- Kifejezetten kalkuláltak a számunkra váratlannak tetsző diadallal?

- Természetesen nem mehettünk biztosra, ám tudtuk, hogy megdolgoztunk azért, amit el akarunk érni. Egyszerűen bíztam magamban, s éreztem, hogy nem lehetetlenre vállalkozom. Úgy álltam oda mindhárom rajthoz, hogy kizárólag azt kell kihoznom magamból, ami az edzések, az időmérések és az eddigi versenyek alapján amúgy is bennem van. Nos, ez lett a vége...

- A négyes tagjai szinte felesküdtek a győzelemre, ám egyesben azért motoszkálhatott önben némi félsz, nemde?

- Valójában ettől a finálétól sem tartottam, igaz, az önbizalmam növekedéséhez kellett a K-4-es elsősége. A közösen kiharcolt arany olyan lendületet adott, hogy hiába pihenhettem csak negyven percet, egyszerűen nem éreztem fáradtságot, s cseppnyi idegesség nélkül eveztem fel az újabb döntő startjához.

- Tapasztalta már, hogy immár az ön neve is tekintélyt parancsol? Ha a fiatalok beállnak hajója mellé, mostanság az ő kezükben remeghet meg a lapát.

- Szerintem nem vagyok olyan félelmetes, hogy megijedjenek tőlem.

- Nem a külcsínre gondoltam...

- Jó, tisztában vagyok azzal, hogy talán sokan ismerik az eddigi eredménylistámat, s többen láttak már versenyezni, jóllehet legutóbb az 1999-es zágrábi Európa-bajnokságon szerepeltem egyesben.

- Az olimpián aztán mégis csak csapathajókban állt rajthoz. Nem akarta volna korábban megkezdeni igazi szólókarrierjét?

- Már tavaly is mindenki az egyessel nyaggatott. E számban is nyertem egy-egy válogatót, de végül úgy voltam ezzel a dologgal, hogy még nem jött el az én időm.

- No, igen, egy évvel ezelőtt még Kőbán Rita nyerte ugyanebben a számban az Európa-bajnokságot, éppen az azóta olimpiai bajnokká koronázott Josefa Idem előtt. A feletébb erős magyar kajaksportban tehát tényleg kivárásra kell játszani. Mondhatjuk, hogy mára tökéletesen beérett a korosztályuk?

- Nem cáfolom, ugyanakkor szeretnénk tartóssá tenni ezt az állapotot. Mindazonáltal egy-két korosabb versenyzőtől - például Idemtől eltekintve - rengeteg az új arc. Számos nyolcvanas születésű lány került a döntőkbe, s olykor már-már túlkorosnak érzem magam, pedig fiatal vagyok.

- Látta, hogy a német női válogatott ezer méteren indult négyesében ott ült az idén visszavonult, hétszeres olimpiai bajnok Brigit Fischer lánya, Cornelia Schmidt?

- Hú, láttam, s fura érzés volt átélni, hogy Sydneyben még az anyukája tartozott az ellenfeleink közé.

- Komolyan azért egyelőre nem kell vele számolni, e kvartettjük hatodik lett, s az ötszázas négyesüket is sikerült legyőzni, pontosan az ön vezérletével.

- Ez a siker azért nem csupán rólam szól.

- Kétségtelen, hogy a Kőbán-Bóta csere nem hozott visszaesést, sőt...

- Kingával már korábban is versenyeztünk együtt. Hogy mást ne mondjak, két éve Zágrábban Európa-bajnokságot nyertünk ebben az összetételben.

- Miként tudtak erre az Eb-re ilyen tökéletesen összecsiszolódni?

- Nincs különösebb titkunk, elég jól kajakozunk, s ami ennél is fontosabb, minden helyzetben egyenrangú partnernek tekintjük egymást.

- Akkor magyarázhatjuk-e azzal diadalaikat, hogy oly sokáig ünneplő férfi versenyzőinkkel ellentétben Fábiánné csapata kezdte meg leghamarabb a felkészülést?

- Azért ne féltsen minket, mi is ünnepeltünk eleget, s mások is méltattak minket. Senki sem érzékeltette velünk, hogy csak ezüstöket hoztunk haza, bajnokoknak tekintettek minket a szurkolók.

- Feltételezhetően azért szeretné azt is megtudni, milyen, amikor egy-két olimpiai arannyal a nyakában várják Ferihegyen...

- Teljességgel természetes, hogy erre teszem fel az elkövetkező három évemet. De beszéljünk inkább az út elejéről. Tény, hogy hiába értek véget a sydneyi játékok októberben, mi már november közepén edzésbe álltunk.

- A kőkemény munka azóta is tart: a jövő héten kezdődő dunavarsányi edzőtábor előtt talán csak ezekben a napokban kapnak egy kis pihenőt. Mihez kezd a szabadidejével?

- Kimosom a ruháimat, és alszom egy kicsit. A hét közepén találkozunk Kati nénivel, és elképzelhető, hogy ezúttal is egy kicsivel előbb ragadunk lapátot.

- Nem vágyik arra, hogy a hétköznapi huszonévesek nyári életét élje?

- Dehogynem, csak számomra egy kicsit kitolódik a nyár. Tisztában vagyok azzal, hogy még öt kegyetlen hét van hátra a versenyidényből, s utána némileg lazább időszak következik. Szívesen töltenék több időt a szüleimmel, s jó lenne kimenni Korfura. Hála az égnek a barátommal legalább sokszor találkozom, minthogy ő, Hoffman Ervin is válogatott kenus.

- Ezzel együtt nem mindig romantikusak külföldi útjaik: a minap oda s vissza busszal kellett megtenniük a Budapest-Milánó távolságot...

- Néhányan talán morogtak, mondván, ezek méltatlan körülmények, holott nem is volt olyan vészes a túra a légikondicionált busszal. Jómagam tudomásul vettem, hogy így megyünk ki, s látható, a fárasztónak vélt utazás nem volt kihatással az eredményeinkre.

- Elöljáróban leszögezte, a közeljövőről, világbajnoki esélyeiről ne nagyon kérdezzem, pedig ez érdekelne a legjobban.

- Maradjunk annyiban, kiegyeznék hasonló sikerekkel.

- Mégis, milyen megérzési vannak?

- Ez ügyben az anyukám az illetékes: ő ezer kilométerről is érzi minden rezdülésemet. A győzelmek után is akkor hatódom meg először, amikor felhívom, beszámolok neki a versenyről, s hallom, hogy csendben eltörik nála a mécses.

Szabó és Bóta lapátra tette a diszharmoniát

Az Európa-bajnokság két legeredményesebb magyar versenyzője Szabó Szilvia és Bóta Kinga volt - a tiszaújvárosi hölgyek mindhárom döntőjüket megnyerték. A négyes tagjaként és párosban egyaránt olimpiai versengésben győztek a szőkeségek. Szabó, hogy megmutassa, egyesben is méltó riválisa lenne Kovácsnak, a 200 méteres szólókajakosok futamában szerezte harmadik aranyát. Bóta, hogy bizonyítsa, kihagyhatatlan majd minden kvartettből, a K-4 200 méteres számra tartogatta a triplázást.

Szabó amondó, sikerének titka részben a pozícióváltás:"Előre ülhettem a párosban, s ez nagy lökést adott - mondta Szabó, aki tavaly épp Kovács mögött lapátolva szerzte második ezüstjét Sydneyben, a K-2-es fináléjában. - Pontosabban a csere emocionális pluszt adott, a tolóerőt immár Kinga szolgáltatja, akivel remekül kiegészítjük egymást."

"A hosszabb távú időmérő edzéseken én hamarabb kifáradok, s bizony akkor olykor ő húz helyettem - ismerte be Bóta -, ám ilyenkor, a versenyeken talán visszaadom a hétköznapokon nyújtott baráti segítséget. A győzelmeink tehát minden tekintetben közösek. A négyesben is ugyanez a helyzet: a vízen és a parton is tökéletesen megértjük, támogatjuk egymást."

Szabó egyetértően fűzte hozzá: "Valóban az a leglényegesebb, hogy lelkiekben lett jobb a négyes. Megszűnt az egyénieskedés, nincs már főnőki szerep a csapaton belül, vagyis teljes a harmónia."

A női mezőnyben meghatározó, hogy Kőbán Rita immár csak levezet, Birgit Fischer pedig hosszú idő után valóban visszavonult. Az Ausztráliában végképp a sportág legeredményesebbjévé avanzsált - a hajdani svéd legendát, Gert Fredrikssont is lepipáló - német hölgy trónjának utódlásáért megkezdődött a harc. Amíg a magyar lányok meggyőzően jelentkeztek be a másik, tradicionális uralkodói házból, addig a németek nem lelnek új hercegnőre, sőt igazi csapatra sem.

"Nem bánkódunk Fischer visszavonulása miatt, de a magunk erejéből értük el a sikereket - magyarázta Bóta. - Ráadásul nálunk nagyon-nagyon jó az utánpótlás. Tavaly hiába húztam jól, az olimpián csak tartalék lehettem. Most hosszú távon szeretném megszilárdítani a helyem, ugyanakkor tudomást kell vennem arról, hogy a fiatalok is jók. A tapasztalt Dékány Kingával számolni kell, ám rajta kívül ezer és kétszáz méteren több tavaly még utánpótláskorú lány nyert érmet az Európa-bajnokságon."

Hölgykorszorúnk márpedig ragaszkodik az elitben kivívott rangjához: "Most már tartsanak tőlünk a németek, az előny újra nálunk van - mondta Szabó. - A kontinensbajnokság előtt magam nem számítottam egyértelműen ilyen jó szereplésre, ››csupán‹‹ akartam a sikert, s éreztem, hogy most már nem sülhet el rosszul a dolog. Kimondom, visszavágtunk a németeknek, s igyekszünk még jobbak lenni. Hamarosan megkapjuk új, éjfekete Nelo hajónkat, így a legmodernebb kajakkal vehetjük fel velük a versenyt. Avagy: immár vegyék fel ők, velünk!"

Kovács Kati több szempontból is különös egyéniség. Egy: azon kevesek egyike, akiknek csak négyévente van születésnapjuk. A magyarázat roppant egyszerű: Kati 1976. február 29-én, vagyis szökőnapon született, ezért csak négyévente ünnepelhet az igazi napon, a többi esztendőkben marad a március elseje. Aztán azért is különös lány, mert kitartó. Elnyűhetetlen, addig harcol a céljáért, amíg el nem éri. Mellesleg még szép is.

Rászolgált a szőlőcsemegére

Kati a hét végén végre eljutott oda, ahova már évek óta vágyott. A 25 éves kajakoslány sok szép sikert ért el csapathajóban. Nyert világbajnokságot, volt olimpián második - kétszer is. Amíg Kőbán Rita versenyzett, nehezen jutott oda más az egyes számhoz, de Kati már évek óta bontogatta szárnyait, és érezni lehetett, hogy ha valakinek, hát neki sikerülhet megtörni Rita hegemóniáját. Most odajutott a tűzhöz, a milánói Európa-bajnokságon már ő indult az egyes számokban. Ezer méteren második lett - az olimpiai bajnok olasz Idem mögött, de ötszázon legyőzhetetlennek bizonyult. Visszavágott Idemnek, és végre egyesben is nyert világversenyen. "Nagyon boldog vagyok, furcsa érzés volt végre elérni azt, amiről eddig csak álmodoztam - mesélte Kati. - Tavaly még párosban indultam, de az idén döntenem kellett, hogy melyik számot választom, mert időben nagyon közel van egymáshoz a két szám döntője. Jól döntöttem, bejött az egyes." Katinak és a kajak-kenu-válogatottnak nem marad ideje pihenni, ma reggel már elkezdték a felkészülést az augusztus végi világbajnokságra.