Női válogatottunk két tagja ez évben előbb ül gondolába, mint kajakba. A Kingák (Dékány és Bóta) egy ingajárat erejéig ugyanis e hétvégén ellátogatnak a velencei karneválra, Szabó Szilvia pedig már jövő heti villámszabadságát tervezi (a tavaly az esztendő felfedezettjeként különdíjat kapott, az év női sportolója választáson harmadik helyen végzett tiszaújvárosi versenyző muraui síeléssel múlatja majd az időt). Nevezett hölgyek amúgy egyetértenek abban, hogy vágyaik netovábbja ennél rövidebb távot, távokat ostromol: a júliusi Európa-bajnokságon 200, 500 és 1000 méter megtétele boldogítaná őket igazán - feltéve, hogy a szegedi Maty-éren elsőként érnek a célba.

Szabó Szilvia az elmúlt évet a kiemelkedően szereplő, Fábiánné Rozsnyói Katalin edzett női csapat legjobbjaként zárta, ám most - saját bevallása szerint - egyelőre hátul kullog: "Így megy ez minden évben, teljes erőbedobással készülök, de az úszásban és a futásban akadnak nálam jobbak - mondta Szabó. - Azzal nyugtatom magam, hogy lassan véget érnek ezek a napok, és március 18-tól a dunavarsányi edzőtáborban kedvemre kajakozhatok, illetve még annál is egy kicsit többet... Janics Natasa és Paksy Tímea csapatba kerülésével most fokozódhat a csoporton belüli, egészséges konkurenciaharc. Ezzel nincs is gondom, elvégre minden a vízen dől el, és ez számomra legalábbis biztató." Szabó márpedig e közegben valóban elemében van, igaz, a kajakozással elért sikerek miatt lakberendezőként is helyt kell állnia: a sportcsillagok gálaestjén ő kapta a legnagyobb - cirka egy méter magas - kupát, amelynek csak a szekrények és egy hasonló kaliber? plüsselefánt tologatása után lelt illő helyet a lakásban.

Diadalaiban osztozó párospartnere, Bóta Kinga nem házát, saját magát alakíttatja át a napokban: "Régi vágyam, hogy elvegyüljek a velencei karnevál forgatagában, és most ez megadatik - mesélte a tiszaújvárosi klubtárs. - Jelmezt nem viszek, helyben pingáltatom ki magam, és igyekszem néhány testfestési technikát is ellesni, hogy tanácsokat adhassak majd a szegedi Eb-re készülő szurkolóknak. Rám fér a kikapcsolódás, mert kezdek kissé törődötté válni a monoton alapozás végére. Hogy mit hoz majd a szezon?! Amíg Sydneyben még csak tartalék voltam, addig a tavalyi évben már hajóba ülhettem, és csapattársaimmal minden döntőt győzelemmel zártam a világversenyeken, úgyhogy maradéktalanul boldog lennék, ha ismételhetnék."

Útitársa, Dékány Kinga, aki párosban - Viski Erzsébet partnereként - a rivális magyar duó erőssége, a velencei túrát is a felkészülés szerves részének tartja: "Péntek éjjel indul a buszunk, hajnalban érünk ki, és a szombati mulatság végén, éjfélkor indulunk haza. Nos, mi ez, ha nem állóképességi tréning?! - tette fel akadémiai kérdését Dékány. - Persze már alvás nélkül is meg tudom mondani, miről álmodok: a szegedi kontinensbajnokságról. Első világbajnoki aranyérmemet az 1998-as hazai rendezés? vb-n nyertem, és ez mindmáig felejthetetlen emlék. Akkor negyvenezer ember előtt a vasárnap délutáni döntők első futamában győztünk, és fergeteges ünneplésben volt részünk. Az újabb győzelmek reményében »Kangával« - a többi lányt megelőzve - már szombaton hajóba ülünk, igaz, a lapátot egyelőre egy velencei gondolás fogja majd..."