|
|
| ||||
|
|
Szabó Szilvia és Bóta Kinga boldogságban "kajakozva" nem sietteti az időt, az olimpia megvárja őket
-------------------------------------------------------------------------------- forrás: Népszava 2002.09.03 -------------------------------------------------------------------------------- Az ország valamennyi lakosáig talán ne tágítsuk a kört, de a sportolók népes táborában vitathatatlanul Szabó Szilvia és Bóta Kinga lehet a két legboldogabb és legelégedettebb ember ezekben a napokban. A két hölgy a mögöttünk hagyott hét végén a sevillai kajak-kenu világbajnokságon négy versenyszám eredményhirdetésekor is a dobogó legmagasabb fokáról hallgathatta Himnuszunkat. A négy aranyérem együtt követeli ki a felülmúlhatatlan bravúr minősítést, az ötszázas olimpiai számokban megkaparintott kettő azonban különösen fontos közülük. A lányok edzőjének, Fábiánné Rozsnyói Katalinnak a "korszakolása" így felettébb találó: szombaton az ezer párosban elért első hely volt az elő-, vasárnap délelőtt az ötszáz négyesben és párosban aratott diadal a főétel, a vasárnap délutáni újabb négyes siker kétszáz méteren pedig a desszert. Kicsit kicsavarva e gondolatmenetet, a kiadós "koszt" nem feküdte meg a lányok gyomrát, igaz, a beígért héthetes szabadság ellenére egyelőre ejtőzni sem volt idejük. A miértről már beszéljenek ők! - Mint minden világbajnokság után, egyben a versenyidény végeztével, úgy ezúttal Sevillában is fergetes bulit csaptunk - avatott be a részletekbe a Sziszó becenévre hallgató Szabó Szilvia. - Hajnali ötkor kerültem végre ágyba, de fél hétkor már föl kellett kelnem, mert indultunk haza. Ez önmagában elegendő magyarázat arra, hogy miért vagyok fáradt, de a sok elcsigázott kajakost és kenust egy-egy ilyen, más jellegű kitartást igénylő bankett az átlagosnál jobban megviseli. Persze ez így van rendjén, ahogy az is, hogy ezen a héten kitomboljuk szokásos évi népszerűségünket, igyekszünk minden meghívásnak, felkérésnek eleget tenni. - Nekem amellett, hogy szintén alig álltam a lábamon, váratlanul izgalmasra sikeredett a hazautazásom - vette át a szót Kanga, azaz Bóta Kinga. - Sevillában az utolsók között csekkoltam be a repülőtéren, ezért ötödmagammal lemaradtam a járatról. Azzal vigasztaltak, a következő géppel is elérjük a madridi csatlakozást, arról persze szó sem volt, hogy az utolsó pillanatokig tűkön kell ülnünk, egyáltalán arra már lesz-e helyünk. "Potyautasként" végül felfértünk, de ezzel nem volt vége a kalandnak, mert késett a gép. Madridban csak a mi kedvünkért várakoztatták a Malév-járatot, négy perc volt hátra a maximálisként megszabott fél órás késésből, amikor végre landoltunk. Útlevélellenőrzés nélkül, edzésiramot teljesíteve keresztülrohantunk a reptéren, s szerencsére még időben odaérkeztünk a másik repülőhöz. - Minimum tehát VIP-minősítést érdmelnek ki. Így is éreznek, tudatában vannak annak, hogy egészen különleges eredményt értek el? - e kérdéssel hajóztunk vissza Sevillába. - Ahhoz még túlzottan fel vagyunk pörögve - vette vissza a szót Szabó Szilvi. - Én például már azon melegében hétfő este kajakoztam. Rendben, csak a tévé előtt, visszanéztem az ötszáz páros döntőnket. S meglepve tapasztaltam, valóban csak háromszáz méternél húztunk el a többiektől, miközben végig úgy éreztem, hogy vezetünk. - A kulcsfontosságú, Szegeden elrontott rajttal azért így se volt gond. A laikusnak ez egyrészt rém egyszerű: gyorsabban kell kezdeni, másrészt viszont bonyolult, nyilván Szegeden sem szándékosan indultak lassan. Min kellett a köztes időszakban az edzéseken változtatni? - Nagyon sok rövid távot eveztünk, többnyire a kétszáz méteren induló Paksy Tímea, Kovács Katalin kettőssel edzettünk együtt, miközben ezer métert csak egyszer hajtottunk végig időre. Az állóképességünk ezt nem sínylette meg, viszont érezhetően felfrissültünk, felgyorsultunk - avatott be szakmai titkokba Bóta Kinga. Majd amikor megemlítettem neki, hogy a világbajnokság előtt egy héttel úgy jellemezte állapotát: mélypont, akkor így folytatta: - Ez tényleg csakis Kati néni érdeme. A vb előtt két héttel kicsit már nyugtalanok voltunk: ebből a levertségből miként lesz jó forma? Ám amikor az elutazás előtti hét végén mi szabadságot kaptunk, a fiúk pedig az otthon maradt tartalékhajókkal gyakoroltak, akkor éreztük, hogy a mi felkészülésünk inkább rendben van. Kati néni nyugodtan engedett el bennünket, s az utazással együtt háromnapos pihenés után tényleg csak úgy hasítottuk a vizet. - Ha már szóba kerültek a férfiak, akkor a szokásos csipkelődés - könnyű a lányoknak "tíz" indulóból elsőnek lenniük, illetve a fiúk nem bírnák a mi edzéseinket végigcsinálni - most a lányok javára látszik eldőlni. - Azért most a fiúk sokkal visszafogottabbak a szokásosnál - kezdte a választ Szabó Szilvia. - Lehet, hogy nálunk kevesebb az induló, de a döntőben ugyanúgy legalább öten esélyesek a győzelemre. - Azt nem állíthatjuk, hogy mi többet edzünk, talán intenzívebben - folytatta Bóta Kinga. - A kenus Belicza Béla a nyár elején lenn volt velünk Szolnokon két hetet, s úgy távozott, nagyon keményen dolgozunk, egész éven át a férfiak aligha bírnák. - Közbevetésemre, talán most a fiúknak kellene a lányoktól tanulni, szerényen csak ennyit mondott: - Ez túlzás, ám szerintem azt ők is érzik, hogy változtatniuk kell. - A csodálatos eredmények után örülnének-e, ha az olimpiát már egy hét múlva megrendeznék, avagy nem tartanak attól, hogy valaki időközben felbukkan komoly riválisként? - Benne van, de mégsem akarjuk siettetni a dolgot. Ki akarjuk élvezni az olimpiáig hátralévő időt, s hát mi sem fogunk tétlenkedni, ugyanilyen keményen dolgozunk - állították egyöntetűen, jó barátnőként egyszerre. Egyúttal át is eveztünk a magánélet vizeire. Tökéletes összhangjuk háttereként elárulták, a parton is jól megértik egymást, azt is megkockáztatták, talán a legjobban a csapatból. - Ám edzőtáborok alatt szándékosan külön szobában alszunk, mert különben lehet, hogy egymás agyára mennénk - adott kiegészítést Szabó Szilvia. Végül nem maradt más, minthogy megkérdezzük: a váratlanul adódott héthetes szabadságot hogyan töltik? - Várjunk még azzal a hét héttel - mondta mosolyogva Szabó Szilvia. - Kati néni az olimpia után is két hónapot ígért, aztán egy hónap múltán felhívott: "Sziszó, ideje elkezdeni az edzéseket!" Ettől most nem tartok, ám mégsem utazom el sehová, mert be szeretnénk fejezni az építkezésünket. Eddig a páromra hárult szinte minden, a berendezésben én is részt akarok venni. - Nekem nincs ilyen feladatom, ezért egyhetes hajókázást tervezek az Adrián, s ha úgy hozza kedvem, talán egy "last minute" útra is befizetek - így hangzott Bóta Kinga terve. S hogy Kati néni szelleme mindig ott lebeg körülöttük, annak alátámasztására elárulják, egy hónap teljes pihenő után önszorgalomból elkezdenek edzegetni. Mert nemcsak maguknak, edzőjüknek, hanem az egyre fokozódó várakozásoknak is szeretnének megfelelni. |
| ||
|
||
női kajak négyes Bóta Kinga Szabó Szilvia |
||
|
FONTOS
