Amikor először volt lehetőségem az edzésén részt venni, mindjárt tudtam: Fábiánné Rozsnyói Katalinnál nem lehet mellébeszélni, világos, egyértelmű utasítások hangzottak el a szájából. Fölöttébb szereti az egyenes beszédet, s ennek megfelelően keményen, megalkuvást nem ismerő módon fogalmaz. Mindenki elismeri az eredményeit, elvégre a magyar női kajakozásban messze ő a legeredményesebb edző.

Mindenképpen célszerű röviden felidézni a markáns, edzőként különösen sikeres egyéniség pályafutását. 1959 és 1977 között az Újpesti Dózsa kajakosaként versenyzett, seregnyi magyar bajnoki címe megkoronázását az 1968-as, mexikóvárosi olimpián Pfeffer Annával párban kiharcolt ezüstérme jelenti. Bár visszavonulására még most is akár egy rossz álomra emlékezik, ezt előrebocsátva bevallja: csak a körülmények hatására lett edző.

- Amikor végleg leraktam a lapátot, rendkívül rossz érzés kerítet hatalmába! Ráadásul munkahelyemen, a Belügyminisztériumban nem akartak beiskolázni a Rendőrtiszti Főiskolára. Ekkor kellett döntenem, merre-hogyan tovább? A TF-et, az edzői képesítés megszerzését választottam, miközben Újpesten elkezdtem egészen kicsikkel foglalkozni. Először tele voltam ellenkezéssel, mert a gyerekek borzalmasan lassúak voltak, szó szerint le kellett lassulnom hozzájuk. Ám ma már világosan látom: ott tettem meg a legnagyobb lépéseket az edzővé válás útján. Jó iskolát jártam ki velük, keményen tartottam a gyeplőt, megköveteltem a pontosságot, nem engedtem meg, hogy becsapjanak. Emlékszem, egy alkalommal átvertek, mire nem indítottam el őket az ORV-n. Ha hallotta volna, mit összenyivákoltak a szülők! Mégsem engedtem a negyvennyolcból.

Fábiánné tanítványai is igazolták, igenis érdemes következetesnek maradni. Kizárólag így nevelhetett futószalagon világklasszisokat, akik közül elsőként Mészáros Erika ért a csúcsra.

- Erika kezdőként állandóan felborult, mégis sikerült őt egyenesbe tennem. Húszévesen, 1986-ban kétszeres világbajnok lett Montrealban. Mindez kizárólag a csoportos foglalkozás keretei között valósulhatott meg. Ott pontosan lemérhető, ki eléggé tehetséges, de kevesebb a szorgalma, vagy fordítva, továbbá kinek milyen a hozzáállása, ki az, akiből esetleg lehet majd valaki, illetve kinek mennyire behatároltak az adottságai. Mindezekre a kérdésekre úgy sikerült választ kapnom, hogy közben soha senkit nem sértettem meg, miként elküldeni sem küldtem el senkit. Ami ki van írva, azt meg kell csinálni, ha valaki rákérdez, mennyi is van még hátra, annak általában ráteszek még egy adaggal. Ám végül minden a helyére kerül. Csak egy dolgot utálok: ha valaki azért jön kajakozni, hogy ott jól szórakozzon, a munkát pedig messziről elkerülje. Azzal nincs közös dolgom.

Kati néni szerint az igényes edzői munkához rendkívül sok időre van szükség, hiszen túl az edzésvezetésen, lehetőleg mindenkivel kell foglalkoznia, miközben az irigység, a féltékenység mindenkiben dolgozik. A felnőtteknél pedig ez még inkább nyomon követhető.

- Állítom, hogy nőkkel igazán eredményesen sokkal könnyebb női edzőnek dolgoznia. A férfiak ugyanis alapvetően másként néznek egy nőre, és nincs olyan csoport, hogy ott legalább egy nő ne lenne az adott edzőnek a gyengéje. Márpedig ennek a munkának a legfontosabb eleme a következetesség.

Ami Kati nénit illeti, igazán nem vádolható következetlenséggel! Volt is éppen elég baja ezért, hiszen elveiért mindig kiállt, a végsőkig képes volt harcolni értük. Így tette ezt sok éven keresztül, ám - ahogy mondja - mindig "átugrották" a véleményét. Ezért például a Sydneyt megelőző utolsó szakmai bizottsági ülésről ki is vonult.

- Sok mindent megmondtam jóval az olimpia előtt, ami be is igazolódott, ennek ellenére én voltam akkor is a fekete bárány, és ma is én vagyok a rossz! Tulajdonképpen rengeteg érv szólna amellett, hogy viszavonuljak. Itt van a férjem, Fábián László, aki 1956-ban Melbourne-ben Urányi Jánossal lett kajak kettesben olimpiai bajnok, és éppen most megy nyugdíjba az MTK-ból, akit az ország legjobb edzőjének tartottak, s akinek egyedül adok a szakmai véleményére. Ő hosszasan agitált, hogy hagyjam abba. Ám rajta kívül még valaki nagyon akarja, hogy lépjek le, és én éppen emiatt az egy személy miatt nem fejezem be, csak Athén után. Megfogadtam, hogy ez lesz az én édes bosszúm!

Hogy kire gondol Rozsnyói Katalin, nem nehéz kitalálni. Ám ő már nem akar a múlttal foglalkozni, inkább előre tekint. Nem titkolja véleményét, mely szerint Sydneyben reális eredmény született, ebben a női négyesben ennyi volt benne.

- Talán nem is lett volna szerencsés, ha az történik, mint 1992-ben, amikor Czigány Kingának újonc létére szinte ölébe hullott az aranyérem, miközben a többiek a szöuli ezüstöt követően nagyon megdolgoztak érte - folytatta. - Egyébként ők bárkit elvittek volna magukkal, mert hihetetlenül akarták a sikert. Most hasonló a helyzet, és meggyződésem, hogy Kovács Katalin, Szabó Szilvia és Viski Erzsébet az első olimpiájukon nagy örömmel fogadott ezüstérmeikkel, Bóta Kingával kiegészülve, nagy odaadással és egymás iránti szeretettel fogják végigdolgozni az előttünk álló négy évet. A csapathajót egyébként mindig is jobban szerettem, mert sokkal nagyobb feladat, mint valakit az egyesre felkészíteni. Lelkileg, pszichikailag és fizikailag négy embert egyidejűleg úgy mozgatni, hogy közben mindenki mindenkire vigyázzon, az eredményt és a kudarcot egyaránt mindig együtt érezzék át, ez valóban nagyon összetett feladat.

Erre a munkára vállalkozik a következő olimpiai ciklusban Fábiánné, Kati néni, aki szerint a jelenlegi válogatottaknak bárkivel lépéselőnyük van, de ez az alaphelyzet semmiféle különleges védettséget nem jelent.

- Hét-nyolc lánnyal kezdek neki a munkának, akik között nem lesz semmi különbség, mindenki eljuthat a csúcsra. Én elsősorban Bóta Kingától, Kovács Katitól, Szabó Szilviától, és Viski Erzsébettől várok nagyon sokat, de minden a vízen dől majd el. Mivel három évet tölthetünk el kísérletezéssel, így a legkülönfélébb elképzelések kipróbálására is lesz lehetőség. Új egységekben is gondolkodom, amelyek mind a lehetséges legeredményesebb olimpiai szereplést vannak hivatva előkészíteni-szolgálni.