|
|
| ||||
|
|
Mindent megkapok a lányoktól, amit edző megkaphat
-------------------------------------------------------------------------------- forrás: Népszava 2002.07.24. -------------------------------------------------------------------------------- A magyar női kajakosok öt aranyérmet szereztek a hét végi, szegedi kajak-kenu Európa-bajnokságon. Ezen eredménnyel mindenki maximálisan elégedett, egy embert leszámítva: Fábiánné Rozsnyói Katalint, a lányok edzőjét. Persze az ő esetében a maximális elégedettséget külön kell hangsúlyozni, hiszen ő is örvend a tanítványai eredményeinek, de már csak olyan a természete, hogy ha hibát lát, bármilyen kicsit is, akkor amellett nem megy el szó nélkül. - Ahogy a lányok egymás után sorban nyerték a futamokat, egyre több embert - nem csak szurkolókat - hatalmába kerített a kilencből kilenc lehetőségének érzete. Kati néni előzetesen hány aranyéremre számított? - Hatra, s miután rögtön az első döntőt, az ezer négyest megnyerték a lányok, azt gondoltam, akár hét is lehetne. - Az öt arany tehát csalódás...? - Szó sincs róla, de nem tehetek róla, ha hibát látok, azt megemlítem. Lehet, hogy más öt győzelem után elkeni, elhallgatja, nekem nem ilyen a természetem. - Ne kerülgessük a forró kását, az ötszáz méteren "csak" második helyen célba ért Szabó Szilvia, Bóta Kinga párosról van szó. Valóban úgy leszidta őket, hogy könnyekre fakadtak? - Dehogyis! Én sohasem szidalmazok, nem kiabálok, hanem elmondom a véleményemet. Ezt tettem ezúttal is. Partra szállás után azzal fogadtam a lányokat: közötök sem volt ehhez a döntőhöz, esélyetek sem volt nyerni. Gondolom, különösen az addigi sikerek után, ez nem esett jól nekik. De hát ez történt... S ezt a "csak" második helyet is tegyük a helyére. Nem az a baj, hogy másodikak lettek, mert ha valaki tényleg jobb, annak gratulálunk, hanem az, hogy hibáztak. - Nevén nevezhetjük ezt a hibát? - Csúnyán elrontották a rajtot. Nekik az az erényük, hogy jó rajt után kétszáz méterig megnyomják, utána pedig a jó állóképességüknek köszönhetően már nem lehet őket befogni. Ezzel szemben most beragadtak, a lengyelek pedig annál sokkal jobbak, hogy csak úgy utol lehessen érni őket. Éppen ma (azaz szerdán - a szerk.) beszélgettem velük egy órát, s ők is beismerték, hogy ellankadt a figyelmük. "Úgyis nyerünk" hangulatban vágtak neki ennek a futamnak. Azt gondolták, nem tragédia, ha hibázunk, legfeljebb csak fél méterrel nyerünk, de akkor is nyerünk. - Igaz, hogy a Bóta és Szabó emiatt nem kapott szabadságot? - Igaz, de ők is belátták, úgy helyes, ha azon nyomban kielemezzük a hibát. Ezért kedd reggel már ott voltak a szolnoki edzőtáborban, s együtt dolgoztak a juniorokkal. - Ezek szerint akkor csak Kovács Katalin élvezi azt a kiváltságot, hogy erre a hétre szabadságra mehetett? - Csak csütörtökig. Rajta kívül még Natasát (Janics keresztneve - a szerk.) engedtem haza a szüleihez erre a hétre, de nem pihenni fog, hanem edzeni, illetve Dékány Kinga valóban szabadságot kapott, mert nincs benne a világbajnoki csapatban. De nem azért "fogom" a lányokat, mert ennyire szigorú vagyok, hanem mert nem akarok kockáztatni. Egy hét alatt nagyon kieshetnek a formájukból, s hát nyakunkon a világbajnokság. Ezzel ők is tisztában vannak, nálunk a vébé után van hosszabb szabadság. Ez már évek óta bejáratott módszer. - Kovács Katalin mégis kiváltságot élvez... - Szó sincs róla. Hogy mennyire alázatos, azt éppen ez a "szabadság" mutatja. Először barátjának, Hoffmann Ervinnek szóltam, hogy elutazhattok néhány napra. Amikor Kati ezt megtudta, hitetlenül felhívott: biztos, nem csak valami tréfa? Ha kivételben részesítem is, annak csak szakmai okai vannak. Az egész csapat jó formában versenyzett Szegeden, de ő talán még a társait is felülmúlta. Az ő esetében már nehéz lenne ezt tartani öt héten át, ezért szüksége van hullámvölgyre, ahonnan újra felkapaszkodhat. - Idei kiugrása mivel magyarázható? Nem azt akarom mondani, hogy nincsenek előzményei, hiszen tavaly az Eb-n ötszázon nagy csatában megverte Idemet, ezren hasonlóan szoros küzdelemben kikapott tőle, ám a világbajnokságon csupán negyedik és harmadik helyezés jutott neki egyesben. Ezzel szemben Szegeden Idemestül tönkre verte a mezőnyt. - Szerintem éppen a tavalyi világbajnokság jelentette a fordulópontot a pályafutásában. Azt megelőzően is nagyon jó kajakos volt, de az a kudarcélmény adta meg a lökést a még jobb eredményekhez. Ott kisírta magát, majd megfogadta - nem nekem, hanem magának -, hogy a jövőben másképp lesz. Így lett. Rendkívül profi módon gondolkozik, az a típus, aki mindig, minden edzésen ki akarja és ki is tudja adni magából a maximumot. Most mindenki azt kérdezi tőlem, elérheti-e Kőbán Rita eredményeit... - ...Ha lehet, én sem lógok ki a sorból. - Erre én azt mondom, ő Kovács Kati, nem Kőbán Rita. A saját harcát akarja megvívni, meg is fogja, s úgy kerül majd Kőbán Rita fölé és nem mellé. Mindkettőjüket nagyon jól ismerem. Kőbán is profi volt, de Kovács Kati még profibb, ráadásul sokkal kiegyensúlyozottabb, jobban tud uralkodni az érzelmi kitörésein. Kőbán ebben a korban nem volt képes erre a teljesítményre, s Kovács Katinak még van egy nagy előnye vele szemben. Ő még nem kapta meg a "plusz Kati nénit". Kőbánnal 1995-ben 1996-ban rengeteget foglalkoztam külön, ezzel szemben - társai a megmondhatói - Kovács Kati csak egy a többi közül. Ugyanúgy edz a csapaton belül, mint bárki más. - Ha már Kőbán Rita szóba jött: sorra került-e Szegeden a "történelmi" találkozásra és kibékülésre kettejük között? - Ha akarta volna, összefuthattunk volna, de nem akarta. Továbbra is tartja magát a különálláshoz, amit én - tavaly már elmondtam - miatta sajnálok. Később ő fogja megbánni a makacsságát. Őszintén mondom, nem haragszom rá, de nem is hiánylom. Ezektől a lányoktól mindent megkapok, amit edző megkaphat. Nekem is fontos, amikor győzelme után Kovács Kati sírva a nyakamba borul és azt mondja: nem akarom elhinni... S arra is emlékszem, milyen volt az, amikor Kőbán borult a nyakamba. Más. Vagy Szabó Szilvit és Bóta Kingát is említhetem, milyen bűnbánó arccal jöttek felém az ötszázas döntő után. Talán bíztak benne, hátha nem mondom el a véleményemet, persze tudhatták... Utána azonban őszintén könnyeztek, nem színészkedtek, érezték, ez így van rendjén. - Sevillában a világbajnokságon ismét örömkönnyeket láthatunk tőlük? - Az öt aranyérem nagyjából ott is meglesz. Lehet, hogy hat, lehet, hogy csak négy, de jól fogunk szerepelni. - Már tavaly is négy aranyérmet nyertek a lányok, s azóta csak növelték az előnyt a többi nemzet versenyzőivel szemben. Kitarthat-e ez a lendület Athénig? - Most azt mondom, elég, ha tartjuk a formánkat, mert tényleg nagy az előnyünk. Nem hinném, hogy a többiek annyit fejlődnének, amennyivel megverhetnek bennünket. Nem állítom, hogy mindhárom olimpiai számot megnyerjük, de mindháromban érmesnek kell lennünk. |
| ||
|
||
Fné Rozsnyói Katalin |
||
|
FONTOS
