- Nem sok olyan hullámzó sportpályafutás van, mint az öné. Rövid időn belül megjárta mennyet és a poklot. Hogy bírja?

- Amikor fenn vagyok, remekül érzem magam. Azt is bírom, ha baj van, de természetesen kellemesebb, ha minden rendben van körülöttem.

- Így utólag, már kétszeres olimpiai bajnokként hogyan látja az elmúlt négy évet?

- Kezdődött, ugye, azzal, hogy az eperleves, vagyis a szalmonella fertőzés miatt nem jutottam ki az olimpiára. Azt mondták rólam, hogy milyen szerencsétlen vagyok, meg hogy minden okom megvan a teljes összeomlásra. Én azonban azt gondoltam, hogy mindenki lehet balszerencsés, most éppen rám osztotta a sors ezt a szerepet. Az igazi tragédiák nem itt kezdődnek.

- Kevesen gondolják így.

- Pedig így van. Aztán jött 1997, amikor a világbajnokságon három aranyat nyertem, kettőt egyesben. A csapat pszichológusa, Vura Márta mondta, hogy a sors kárpótolt az előző évért. Nem mondom, nagyon jó érzés volt győzni.

"Annyi rossz történt velem"

- Aztán ismét nehéz időszak következett. Sérülés, az ominózus Tippmix-botrány, amikor a szegedi vébén a négyes ezüstérme után az edzőjük, Fábián László megvádolta önöket, hogy a Tippmix-nyeremény érdekében szándékosan vesztettek, affér egy sportújságíróval.

- 1998-ban sérült volt a hátam, nem is indult jól az év. Injekciózták a hátam, már annak is örültem, hogy egyáltalán elindulhattam a vébén. Aztán annyi rossz történt velem, hogy nem igazán tudtam reagálni a bajokra. Elmondhatatlan, hogy mit éltem át akkor, tényleg nincs rá szó.

- Hogy áll talpra az ember egy ilyen év után? Hogy jön ki a szakadék mélyéről?

- A családom és az egész kajatársadalom mellettem állt. Számukra nem volt kérdéses, hogy egyszer majd ismét magamra találok. És úgy éreztem, hogy a közvélemény sem ítél el. Abban az időben fordult elő például, hogy lementem a Római partra futni, és az útmunkások utánam kiabáltak, hogy "Gyerünk, Botond! Ne add fel, szurkolunk neked!" Minden kis momentum sokat segített abban, hogy feledni tudjak. De az sohasem volt kérdéses, hogy edzek, keményen hajtok tovább.

- Ez miért olyan természetes?

- Mert nagyon szeretek kajakozni. És talán azért is, mert sohasem az volt a baj velem, hogy rosszul ment a kajak, hogy túl lassú voltam, az esetek döntő többségében a körülmények voltak katasztrofálisak. Ha pedig az ember nem rossz, akkor a folytatás sem nehéz.

"Engem annyiszor leírtak már"

- Az olimpia előtt gondolta volna, hogy a világ egyik legboldogabb embereként jön haza?

- Nem sejtettem, hogy két aranyat nyerek. Egy győzelemben azért reménykedtem, de más bízni benne és más kézben fogni az aranyat.

- Miért tudott győzni a négyes? Hiszen az aligha indok, hogy esélyes volt.

- Ez tényleg így van, mert sok esélyes nem tudott nyerni Sydneyben. Szerintem az szólt mellettünk, hogy egy hullámhosszon voltunk. Vura Márta segítségével a döntő előtti estén a gondolatainkban együtt végigmentünk a pályán és megbeszéltünk, hogy mikor mi a teendő. Bíztunk egymásban és tudtuk, hogy, már bocsánat, de megdöglünk egymásért a hajóban. Ez egy négyes esetében nagyon fontos.

- És mi kell ehhez? Négy egymáshoz illő ember? Szerencsés találkozások?

- Mi, négyen jóban vagyunk egymással, előfordul, hogy este elmegyünk együtt sörözni, semmi gond nincs közöttünk. Ha utálkozás és sárdobálás lenne, biztosan nem nyertünk volna.

- Csoda volt, ahogy örült a célba érkezéskor.

- Teljes extázisban voltam. Felfoghatatlan öröm lett úrrá rajtam, semmi mással nem lehet összehasonlítani egy olimpiai győzelmet. Ezért dolgozik az ember évekig, aztán egyszer csak ott van a célban és sikerül. Meg persze, előbb-utóbb arra is ráeszmél, hogy ezzel a győzelemmel választ ad az elmúlt évekre. Engem annyiszor leírtak már, annyiszor lemondtak már rólam. De nem ezért csinálja az ember, ez kevés lenne motivációnak.

"Egyforma a stílusunk"

- Minden csapathajóban van szereposztás. Önöknél kinek mi a feladata?

- Kammerer Zoltán a vezérevezős, akinek az a szerepe, hogy adja a ritmust. Tökéletesen oldja meg a feladatát, és ami még különösen zseniális benne, hogy akkor hozza magát, amikor nagyon kell. Általában az előfutamokban nem megyünk olyan jól, de a döntőket majdnem mindig hozzuk. Mögötte ülök én, igazából szerepvállalás nélkül, az a dolgom, hogy keményen húzzak. Utánam jön Vereckei Ákos, akinek hasonló a feladata, azzal a különbséggel, hogy a hajránál ő szól be. Leghátul ül Horváth Gábor, akit szintén oda találtak ki. Hátul már szélesebb a hajó, ott kifejezetten egy magas, hosszú kezű kajakosra van szükség, aki nagyokat tud húzni. Hori is tökéletesen oldja meg a neki osztott szerepet.

Storcz Botond és az aranyos társ, Kammerer Zoltán

- Párosban mi a helyzet?

- Kammerer Zoli ugyanolyan zseniális, mint a négyesben, a pároshajóban még az én erőmet is ő osztja be. Én aládolgozok, ő irányít. De egyáltalán nem esik nehezemre követni őt, mert annyira egyforma a stílusunk, tökéletes összhangban vagyunk. Nagy találkozás a miénk, olyasmi, mint az egykori világverő Horváth, Kolonics kenupárosé.

- És mi a története az önök párosának?

- Három éve megyünk együtt egy négyesben, de egészen az idei második válogatóig mással eveztük a párost. Zoli Ádám Attilával, én Horváth Gáborral próbálkoztam. De csak nem akart menni egyik páros sem. Aztán egyszerre jutottunk arra az elhatározásra, hogy tenni kéne egy próbát együtt is. Nem volt könnyű döntés, mert Horváth Gáborral, ugye, egy négyesben vagyunk, és nem akartunk vele kiszúrni. Sokan mondták is a párcsere után, hogy inkorrekt döntés volt, de végül minket igazolt ez az összeállítás és Horival sem volt gond, együtt maradt a négyes, mi több, győzött.

"Négyen boldogok együtt"

- A páros sikerére mennyi esélyt látott az olimpia előtt?

- Hát. nem sokat. De a négyes sikere olyan lelki pluszt adott nekünk, annyira megnyugodtunk, hogy teher nélkül eveztünk. Az első győzelemnél eksztázisban voltam, a másodiknál nevettem. Egyébként érdekes, hogy a nagy viharban a bemelegítésnél csak mi mentünk végig a pályán. A többiek kerestek egy szélvédett helyet és ott melegítettek. Nagyon jól ment, sajnáltuk is, hogy nem ilyen szélviszonyok között lesz a verseny, hiszen álmumkban sem gondoltuk, hogy ilyen viharban elengedik a döntőket.

- Az ön pályafutása több szempontból is érdekes. Arról már beszéltünk, hogy nagyon hullámzó volt, hol nagyon jól ment, hol pedig a balszerencse kísérte. De az is szokatlan, hogy valaki ennyi számban bizonyítson. Három éve két egyes számban lett világbajnok, el is nevezték kajakkirálynak, most pedig páros és négyes hajóban szerzett olimpiai bajnoki címet.

- Érdekes, amit mond. Én is azon gondolkoztam a napokban, hogy az olimpiai számok közül eddig egyedül az ezer párosban nem nyertem világversenyt.

- Azért ez nem kis teljesítmény.

- Örülök, hogy átélehettem ezeket a győzelmeket.

- Össze tudná őket hasonlítani? A közvélemény valamiért az egyes sikereket többre értékeli.

- Lehet, de minden számnak megvan a maga szépsége. Az egyes győzelem után az ember egymaga örül, a négyes után négyen boldogok együtt. Viszont a felelősség tekintetében is nagy a különbség. Én egy egyes verseny előtt nagyon izgulok, egy párosnál fele annyira, egy négyesnél negyed annyira. Mert megoszlik a felelősség. Viszont imádom, ha nagy teher van rajtam.

- Szereti a felelősséget? Ez csak kevesekre igaz.

- Rám igen. A felelősség, a versenyhelyzet a legjobb az egészben.

- Ezt másban is így gondolja?

- Nem, a magánéletben a biztosra megyek. Ott egyértelműen a biztonságra törekszem.

"Jó lenne sporttörténelmet írni"

- A jövőjét hogyan képzeli?

- Most már könnyű a helyzetem, hiszen kétszeres olimpiai bajnok vagyok. Ezután már minden csak ráadás. Úgy érzem, hogy ezután sokkal kisebb teherrel fogok versenyezni.

- Nem esik majd abba a hibába, hogy nem lesz motivációja?

- Dehogy, azért van még célom.

- Mi?

- Most, hogy megtapasztaltam, milyen csodálatos, felfoghatatlan, gyönyörű dolog olimpiát nyerni, nem lehet más az álmom, mint hogy megpróbáljak még nyerni.

- Milyen számban indulna szívesen a jövőben?

- Még fogalmam sincs, hiszen csak pár napja lettem olimpiai bajnok. Reményeim szerint együtt marad a páros és a négyes is, de hogy az egyessel mi lesz, nem tudom. Visszatérve a célomra, azért is szeretnék még egyszer győzni, mert nincs olyan magyar kajak-kenus, aki háromszor nyert olimpiát. Jó lenne sporttörténelmet írni. De nem vagyok telhetetlen, így is elégedett vagyok, hiszen van két aranyam olimpiáról.

- Ilyen erős volt a hiányérzete?

- Igen, mert az olimpiai győzelmet tényleg nem lehet máshoz mérni. Sokan sokszor elmondták már, hogy micsoda különbség van az első és a második hely között. Most én is megtapasztaltam ezt. Nem egy-két tizedmásodperc a különbség, hanem sokszor egy élet.

"Boldog vagyok"

- Mikor kezdi az edzéseket?

- Idén már nem. Csak annyit mozgok, amennyi jólesik. De jövőre minden kezdődik elölről. Szerencsére. Nagyon szeretem a kajakot, a versenyeket, a sikereket, azt, hogy hajtani kell a győzelemért.

- És mit nem szeret benne?

- Még a teleket is elviselem, amikor rengeteget futunk, úszunk, bodyzunk, de ki nem állhatom a kétezer métereket. Időre szoktunk evezni, fél percre indítanak minket, és borzasztó. Nincs kivel versenyezni, magában hajt az ember, és közben azért eléggé fáj is. De kibírom.

- Megéri?

- Persze. Minden tekintetben elégedett vagyok az életemmel. Mi más is lehetnék? Rendben van a családom, szeretem a hivatásom, amiben vannak sikereim, boldog vagyok.

- Aki boldog, annak van álma.

- Nekem is van. Az olimpiai aranyról már beszéltem. Aztán szeretnék egyszer kertes házban lakni, talán majd sikerül. És jó lenne, ha a civil életben is ugyanúgy boldogulnék, mint ahogyan a sportban sikerült. De nem félek a jövőtől, nagy biztonságot ad az olimpiai bajnoki járadék, úgy érzem, hogy ha bármi is történik velem, van hátterem. Amit annak köszönhetek, hogy megvalósítottam nagy álmomat, olimpiát nyertem.

Az első győzelem

- Jó régen történt, úgy 1985 körül. Egy gyerekverseny volt, sokan indultak. Talán az újpesti öbölben volt, vagy lehet, hogy a Lupa-szigetnél? Már nem is tudom. Nagyon örült a család, de mert az öcsém és a bátyám is kajakozott, és mivel nekik is jól ment, általában nem csak nekem szólt az ünneplés. Arra viszont emlékszem, hogy a nagymamán is kijött megnézni bennünket, aki a mai napig nagy szurkolóm, borzasztóan örül, ha nyerek. Most is nagyon büszke, ahogy hazajöttem, meg is látogattam és mivel rohannom kellett a másik nagymamámhoz, elvittem őt is. Úgyhogy összehoztam a nagyikat, akik, hála Istennek, most nagyon boldogok. De visszatérve a testvéreimre: az öcsémmel, Ákossal nyertem ifjúsági világbajnokságot is együtt, 1993-ban ötszázon, négyesben eveztünk egy hajóban és győztünk.

Legek

Szakmailag ki volt a legnagyobb hatással a pályafutására?

"Nagyon sokan segítettek, és még véltetlenül sem szeretnék kifelejteni senkit, főként nem rangsorolni őket. Sokat támogattak, sok jó edző vett körül mindig."

És emberileg?

"A szüleim, a családom. Mindig számíthatok rájuk, olyan hátteret nyújtanak, amilyenre tényleg lehet építeni."

Kit tart a legnagyobb sportolónak?

"Kolonics Gyurit. Tizenkétszer volt világbajnok, nyert Európa-bajnoki címeket. Győzött már olimpián is, de az összes sikerét páros vagy négyes hajóban érte el. De ő az egyesben is bizonyítani akart. Sokan nem hittek benne, volt, hogy bántották a döntése miatt, ám kitartott. Győzött egyesben is! És mindezek ellenére nem szállt el magától, ugyanolyan szerény maradt, mint amilyen volt."

Storcz Botond a csúcsról nem kíván lejönni

És ki a legnagyobb művész?

"Nincs kedvencem. De ha úgy jól belegondolok, talán Vivaldit mondanám és a Négy évszakot. Csodálatos zene."

Mi a legnagyobb sikere?

"Ez a két olimpiai bajnok cím. És főként az, hogy a másodikat is meg tudtam csinálni. A magyar kajak-kenusok között eddig csak Kőbán Rita, Gyulay Zsolt, Kolonincs Gyuri tudott két olimpiai bajnoki címet nyerni, no, meg Kammerer Zoli és én. Jó érzés erre a névsorra feliratkozni."

Mit tart a legnagyobb kudarcának?

"Egyik rosszabbul sikerült versenyemet sem kudarcként fogtam fel."

Mi a legnagyobb erénye?

"A tudatosság, a kitartás. Az, hogy a célomat mindenáron megvalósítom."

És a hibája?

"Talán ugyanez, mert a nagy hajtásban olykor akaratlanul is megbántok másokat."