Storcz Botond a legfrissebb válogatott kajakosaink között: ő már nem bírta nézni az edzőterem és az uszoda ablakából, hogy odakint hétágra süt a nap, s szerdán vízre szállt a Soroksári-Duna-ágon. Kalózkodását némiképp szorgalmazta, hogy edzője, Sári Nándor a napokban síelni ment, így szabadabban dönthetett a tréning mibenlétéről. "Tudtommal még egyetlen kajakost sem szúrtak le azért, mert túl sokat lapátolt volna - hozta fel mentségére a Démász-Szeged kétszeres olimpiai bajnoka. - Máskülönben tettestársaim is akadtak két fiatal csepeli versenyzőtársam, Siebel Lajos és Bozsik Gábor személyében."

Klasszisunk számára persze akkor is örömteli lett volna a szerdai nap, hogyha történetesen befagy a folyó, minthogy január 30-án ünnepelte huszonhetedik születésnapját. Storcz elmondta, mind rutinosabb, ám korántsem korosodó versenyzőnek tartja magát, és elképzelhető, hogy még az athéni olimpia után sem hagy fel a kajakozással.

Ezzel együtt már a jövőjére is gondol, s hamarosan megkezdi posztgraduális tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. "Ha minden jól megy, 2004 januárjában államvizsgázom, vagyis nyugodt tavaszi felkészülés vár majd rám az olimpia előtt." Jóllehet, az idei alapozásra sem lehet panasza. Hiába tér még vissza jósolhatóan a tél, montenegrói és spanyolországi melegvízi edzőtáborozásra nyílik lehetősége, ám valószínűleg csak a 2002-es vb helyszínére, Sevillába utazik el, mert így a szegedi szervezésű, balkáni gyakorlás idejére sem kell elszakadnia Sári Nándortól és csapatától.

Storcz immár kiókumulálta, mely számokban próbál szerencsét a szezon során. Eleinte kacérkodott az egyesbéli bizonyítással, mindeközben társa, Kammerer Zoltán a négyes megerősítésében látott fantáziát, mígnem elképzeléseik valahol középütt, illő kompromisszummal találkoztak. Párosban próbálják meg visszahódítani elsőségüket, mi több, oly elszántak, hogy nem csupán sydneyi számukban, ötszáz méteren próbálkoznak majd, hanem az ezres távon is nekifeszülnek.