- Az ön helyzete más, mint a többieké az aranyat nyerő négyesből. Hiszen a többiek hazavitték azt, amiért jöttek, ön viszont egy szinte biztosnak tűnő aranyat veszített el. Miről szeretne beszélni? A négyesről? Az egyesről?

- Szívesen elmondom, hogy mi történt az egyes döntő előtt. Már túl vagyok rajta.

- Ott kint ideges volt?

- Nem, inkább szomorú.

- Akkor hát mi történt?

Ákos tehetségével sohasem volt gond

- Azt mindenki tudja, hogy milyen idő volt, és azt is mindenki tudja, hogy összevissza tologatták a döntő kezdésének időpontját. Én most azt mondom el, ami velem történt. A döntő reggelén hatkor keltem, negyed nyolckor a pályán voltam. A szokásos rituálé szerint készültem, bemelegítettem, bekentem az izmaiat egy vérbőséget előidéző krémmel, hogy ébredjenek fel a tagjaim. Vízre szálltam, ott is bemelegítettem, majd kieveztem a partra, ahol gyúrattam. És vártam a rajtot, még fél óra volt a kezdésig.

- Mit gondolt akkor, hányadik lesz?

- Nagyon jó formában éreztem magam, úgy vártam a rajtot, hogy tudtam, jól fogok menni. De szóltak, hogy elmarad a rajt. Ami elsőre még nem viselt meg annyira, ugyanis az egyik középfutamot is elhalasztották köd miatt.

- Mihez kezdett?

- Nem könnyű ilyenkor bármibe belefogni, hiszen arra is kell ügyelni, hogy az izmok melegen maradjanak, hogy ne merevedjen le az ember, de arra is kell figyelni, hogy nyugodt testhelyzetben legyen az ember, ne fáradjon el. Azt mondták, hogy fél tízkor lesz a rajt, de nem sokkal később közölték, hogy csak háromkor indítják a döntőt.

- Ekkor már kezdte elveszteni a türelmét?

- Csak arra figyeltem, hogy a lehető legjobb állapotban kapjam el az igazi rajtot. Ezért visszamentem a szállásunkra és megpróbáltam elaludni. Éppen kezdett elnyomni az álom, amikor megszólalt a telefon. Délben rajt. Vissza a pályára.

- Szedelődzködés, indulás.

- Ahogy mondja. Újból bemelegítettem és vízre szálltam. Mondanom sem kell, ugyanolyan vihar volt, sőt, talán még erősebb. Álltam volna be a rajthoz, amikor láttam, hogy a lengyel Kotowicz hajójára ráment egy motorcsónak. Elkezdtem kiabálni, hogy álljon már meg, mire nekem jött. Ott keringőztünk a majdnem egyméteres hullámokban. Negyedórán át hadakoztunk az elemekkel, amikor két rajtgép elromlott. A kilenc döntősből hét kiment a partra. Csak a dél-afrikai fiú és a norvég Holmann maradt a vízen. Közben hoztak nekem száraz ruhát, mert mondanom sem kell, hogy csuromvizes voltam.

Abszurd megoldás

- Csak ketten voltak a vízen pár perccel a döntő előtt. Senki sem mondott semmit?

- Nem. Folyamatosan figyelmeztetett a hangosbemondó, hogy hány perc van a rajtig. Már csak egy perc volt hátra, amikor egyedül a dél-afrikai fiú szobrozott a vízen. Én meg arra gondoltam, hogy ilyen messzire elutaztam, ilyen sokat edzettem és ez a fiú fogja megnyerni az olimpiát. Már csak tíz másodperc volt a rajtig, amikor a magyarok technikai vezetője, Vaszary úr jelezte, hogy nincs rajt. Volt nála egy adóvevő és kiderült, hogy a céltoronyból Füleky András főtitkára tolmácsolta a nemzetközi szövetség elnökének szavait Vaszarynak, aki így értesíthetett minket és rajtbírót.

- Egy olimpián!

- Akkor azt mondták, hogy egykor lesz rajt. De később szóltak, hogy mégsem lesz egykor rajt, inkább megbeszélést tartottak. Aztán felhívták a NOB elnökét, Samaranch urat, hogy mi a teendő. Azt üzente, hogy hatig be kell fejezni a kajak-kenu döntőket. Ebben a periódusban úgy volt, hogy négykor lesz a rajt. Majd fél háromkor szóltak, hogy háromkor kezdődnek a döntők. Mi negyed négykor kerültünk sorra.

- Ennyi?

- Igen. Még voltak olyan ötletek, hogy várnak estig, és reptéri reflektorok mellett lesznek a döntők. Nekem eszembe jutott, hogy esetleg a középdöntők időeredményei alapján is kihirdethetik az olimpiai bajnokot. Persze, elég abszurd megoldás lett volna, igaz, nem sokkal abszurdabb annál, mint ami történt. A helyiek egyébként már reggel azt mondták, hogy délután csak rosszabb lesz a helyzet. Nem hittek nekik, de igazuk lett.

Visszatér Szegedre

- Mitől függ, hogy egy ilyen lehetetlen helyzet valakit teljesen megzavar, mást pedig kevésbé?

- Nem tudom. Ebben a döntőben én buktam a legnagyobbat, azoknak talán könnyebb volt egy kicsit, akik az egyes, kettes és a hármas pályán mentek, mert balról fújt a szél, és a pálya azon részén még nem erősödtek fel annyira a hullámok. De nem ezen múlt. Nálam az volt a baj, hogy egyszerűen képtelen voltam lélekben ennyiszer felkészülni a döntőre.

- Ez eredmény mennyire befolyásolta a négyesben elért sikerének megítélését. Azért tudott neki örülni?

- Persze, hiszen olimpiai bajnokként jöttem haza.

- Folytatják is együtt?

- Minden marad a régiben.

- És az egyessel mi lesz?

- Továbbra megyek egyesben. Idén is nagyon jól sikerült a felkészülésem, jól ment, végig egészséges voltam, minden a legnagyobb rendben volt körülöttem. Egészen a döntőig. De akkor sem velem volt a baj. Szeretnék továbbra is jól szerepelni az egyesben, többek között a 2002-es szegedi Európa-bajnokságon is.

Elkerülte Fortuna

- És Athéban?

- Ki tudja, mi történik még addig.

- Csak nem akarja befejezni?

- Akarni nem akarom, de tényleg nem tudhatom, hogy mi minden történik addig. Egyébként úgy hallottam, hogy Athén a világ egyik legszelesebb városa.

- Be kellene keríteni a pályát.

- Én is akkor lennék nyugodt. Ha több száz méter magas kordonnal körbezárnák és még be is fednék.

- Egy ilyen eset nem ismétlődhet meg.

- Most csak a közeljövőre gondolok. Arra, hogy a következő év sikerüljön. Mindenki tudja, hogy nem volt reális ez az eredmény, a mai napig sokan sajnálkoznak, hogy így sikerült az egyes döntő. Ha minden rendben megy, ha rendesen fel tudok készülni a következő idényre, akkor be tudom bizonyítani magamnak is és másoknak is, hogy képes vagyok a jó eredményre.

- Ezt senki sem kérdőjelezi meg.

- Tudom, hogy az életben mindenhez szerencse kell, a kajakhoz is. Azon gondolkoztam a napokban, hogy az izraeli Kolganov edzője mindig szokott gratulálni, amikor legyőzöm a versenyzőjét. Én pedig mindig azt felelem, hogy szerencsém volt. Hát most nem volt.

Tíz aranyat remélt

- Az eredményeitől eltekintve hogyan tetszett önnek ez az olimpia?

- Még kint, Ausztráliában néztem a tévét, és azt mondta az egyik szpíker, hogy az olimpia az emberiség ünnepe. Én nem tudom, hogy milyenek voltak a korábbi olimpiák, de az biztos, hogy ez tényleg fantasztikus volt.

- Mi volt a legnagyobb élménye?

- Nagyon tetszett a két holland úszó, Van den Hoogenband és De Bruijn, félelemetes volt, amit produkáltak. Bár ez elmondható a teljes úszóversenyről. Hihetetlen figura volt az ötven gyorson holtversenyben nyerő Gary Hall Junior, teljes eksztázisban volt a verseny előtt, pózolt, pofákat vágott, igazi egyéniségnek mutatkozott.

- A magyarok közül ki szerzett önnek meglepetést?

- Kolonics Gyuri, akiről mindenki tudja, hogy jó kenus, most végre kijött neki a lépés. Aztán a kenu páros, a Pulai, Novák kettős győzelmére sem számítottam, de nagyon örültem neki. A vívó Nagy Tímea sikere is meglepett, nagyon szimpatikus lány.

- Melyik eseményekre tudott kimenni?

- A százméteres síkfutást láttam, öt méterre ültem a céltól. Hihetetlen élmény volt. Aztán az úszáson is voltam, éppen Kovács Ági középfutamán. Nagyon örültem, hogy tudott nyerni, ő volt az egyik favoritom.

- Netán fogadott?

- Nem, de magamban elkészítettem a magyar aranyérmesek listáját. Körülbelül tíz aranyra számítottam. Sajnos, sok esélyesemnek nem jött össze.

Rossz taktikát választottak

- Kiktől várt győzelmet?

- Gécsek Tibortól, nagyon sajnáltam, hogy nem sikerült neki. Igaly Dianát is esélyesnek tartottam, de örültem, hogy elégedett volt a bronzéremmel, szép eredmény. Aztán az öttusázóktól is vártam az aranyat. Elsősorban Balogh Gábortól és Vörös Zsuzsától. Borzasztóan sajnáltam a lányokat, ők sem voltak túl szerencsések a lovakkal.

- Már megint a szerencse.

- Mondtam, hogy nagyon fontos. És ha már szerencse, akkor itt kell megemlíteni a kézilabdás lányokat. Nem láttam a döntőjüket, mert, ugye, az enyém is akkor volt, de mondták hazafelé a repülőn, hogy nem jó taktikát választottak az utolsó tíz percben. De szerintem óriási eredmény a második hely. És ha már csapat, akkor vízilabda. Hozták magukat a fiúk, az ő aranyukra is számítottam. Ja, és Csollány Szilveszter győzelmében is hittem.

- Melyik eredményen lepődött meg a legjobban?

- Két atléta húzta keresztül a számításaimat. A kétszázon futó görög fiú győzelmére egyáltalán nem számítottam, de szerintem még ő sem hihetett a sikerében. Amióta a színes bőrűek uralják a sprintszámokat, nem nagyon lehetett esélye fehér futónak. Erre jön ez a görög srác, alig ismerték, húsz másodperc múlva pedig olimpiai bajnokként ért célba. A másik atléta, aki meglepetést szerzett nekem, de szerintem magának és az ausztrál közönségnek is, a távolugró Taurima. Nem hiszem, hogy sokan fogadtak volna a második helyére.

- Magára fogadott volna?

- Úgy jöttem ki, hogy ugyanolyan versenyen veszek részt, mint bármikor máskor. Ugyanazok az ellenfelek, én is arra lehetek képes, amire általában, tudom, hogy nyerhettem volna.

Öregszik a csúcs

- Mivel vigasztalja magát?

- Azzal, hogy sokszor egy rossz dolog, egy rossz eredmény inspirálja az embert a jobbra. Nagyon nehéz pozitív irányban változni, nem könnyű a haladás útja. Minden apró előrelépésért nagyon meg kell szenvedni. Valószínű, most rám jutott a sor.

- De legalább letudta.

- Négy év múlva választ kapok, hogy helyes volt-e az elméletem. Ehhez persze az is kell, hogy még akkor is legyen kajak-kenu.

- Ezt hogy érti?

- Hogy legyen rá igény. Egyre kevesebb a klub, az edző, a versenyző. Ez a hanyatlás előbb-utóbb a csúcsot is eléri. Meg lehet nézni, hogy a mostani magyar bajnokok többsége inkább az idősebb korosztályhoz tartozik. Mármint a sportolók között. Mindannyian a régi szisztémában kezdték. Nem tudom, mi lesz néhány év múlva.

- Ez is foglalkoztatja?

- Néha. De azért szeretek a konkrét célokkal foglalkozni.

- Most mi a legfontosabb?

- A következő év. Az, hogy sikeres legyek, akár egyesben, akár párosban, akár négyesben. A lényeg a siker.

- Nem biztos benne? Mármint a sikerben?

- Most csak azt tudom mondani: inkább biztosra megyek.

Az első győzelem

- 1995-ben Japánban rendezték az ifjúsági világbajnokságot. Nagy csata folyt azért, hogy melyik négyes egység utazzon ki. Az első válogatón vereséget szenvedtünk, a másodikat viszont megnyertük, igaz, az első viadal győztese nem indult, így mi mehettünk a vébére. Nagyon szerencsésnek tartottam magam, hiszen ott lehettem a világbajnokságon, meg azért is boldog voltam, hogy ilyen jó helyre utazhatok. Előtte csupa közeli, európai város adott otthont a vébének, sőt utána is, de abban az egy évben ilyen szép, egzotikus helyre mehettünk. Az első egyes győzelmemnek 1997-ben örülhettem, már felnőttként. Nem sokkal korábban Storcz Botond három aranyat nyert az Európa-bajnokság, az országos bajnokságon azonban sikerült legyőznöm, mégpedig 500 méteren. Sokan meglepődnek azon, hogy miért csak a felnőtt korosztályban nyertem egyes versenyt, aminek az lehet a magyarázata, hogy én csak 1995-től kajakozom komolyan. Addig csak úgy kajakozgattam, de amikor átkerültem a mostani edzőmhöz, Sári Nándorhoz, egészen átértékeltem a dolgokat. Megéreztem, hogy ha a magánéletem bizonyos területeit visszaszorítom, ha a tartalékaimat mozgosítom, akkor lehet keresnivalóm a legjobbak között is. Megpróbáltam.

Legek.

Szakmailag ki volt a legnagyobb hatással a pályafutására?

"Az edzőm, Sári Nándor, akitől rengeteg inspirációt kaptam. A másik pedig egy szenzációs kajakos, a norvég Knut Holmann. A mostani olimpián két egyes számban tudott győzni, de már korábban is nyert számtalan nagy versenyt. Azon túl, hogy sikeres, gyönyörűen kajakozik."

És emberileg?

"Rengeteget köszönhetek a szüleimnek. Megadták számomra azt a lehetőséget, hogy tizennyolc éves korom után is támogattak, biztos anyagi hátteret nyújtottak, és nekem csak a kajakra kellett figyelnem."

Kit tart a legnagyobb sportolónak?

"Ben Johnsont. Hiába vették el az olimpiai aranyát doppingvétség miatt, azért az mindenki számára világos, hogy abban a számban nehéz bármit is elérni koksz nélkül. Mások talán szerencsésebbek, de a leggyorsabb akkor is ő. A magyarok közül Egerszegi Krisztinát tartott a legnagyobbnak, aki szerintem csak azért nem lett az évszázad legjobb női sportolója, mert Ausztráliában volt a választás."

És ki a legnagyobb művész?

"Nem tudom, hogy ő-e a legnagyobb, vagy sem, de olvastam néhány