Vereckei utálja a kis éji zenét
Programok napestig: előbb kajakozik, utóbb az interneten szörfözik
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: Nemzeti Sport, 2000.04.22
--------------------------------------------------------------------------------
Immár teljes intenzitással, jó néhány csomóval szelik a vizet kajakosaink, ám a
nyílt víz örömei mellett számos nyitott kérdés már zavarólag hat és szilaj
versengésre készteti világsztárjainkat. Többek között olimpiai bajnoki címére
büszke, mostanság mégis mérsékelt eséllyel küzdő; a játékokon még sosem
járt, de sokak által abszolút esélyesnek tartott versenyző is készül férfi
kajakosaink között. Az utóbbi kategóriába sorolhatjuk a huszonhárom éves
Vereckei Ákost, aki -- négy világbajnoki címmel -- kezdőnek azért aligha
nevezhető.
Vereckei ingázó. A dunavarsányi edzőtábortól három kilométerre lakik, s
mostanság ott hajtja álomra a fejét, ahol az est éri: "Az otthon nyugalma nem
pótolható, ám én mostanában inkább úgy intézem, hogy a táborban maradjak --
vallja meg Vereckei. -- Rengeteg a környékünkön a vonyítós kutya, s
mostanában nem szívesen hallgatom kis éji zenéjüket, mert az edzések mellett
minden időmet a pihenésnek kell kitöltenie." Esetében a kikapcsolódást is
önkorlátozás kíséri, s a vége, szó szerint, kikapcsolás: "Még a szörfözést is
csak módjával űzöm... Nem, nem a vízen, az interneten. Kedvenc hobbimat
sem gyakorlom végkimerülésig, legkésőbb este tízkor kikapcsolom a
számítógépet."
Gombnyomogatásból napközben sincs hiány, az edző, Sári Nándor kezében
nyugvó stopper elindítását rendre átkozott percek követik: "Ekkor szinte
kileheljük a lelkünket -- mondja a Csepel-Pentaszerviz kajakosa. -- Ezer
méteres pályán, izomból lapátoljuk végig a távot oda s vissza, időre. Egyelőre
még ezek a közepes hosszúságú edzéstávok dominálnak. Az időeredményeim
alapján bizakodó lehetek, a tavalyi átlagomat hozom, mi több, egyes mutatóim
még jobbak lettek. Idén mégis csak szépen, fokozatosan lendülünk bele. Az
utóbbi két-három évben ugyanis elkövettük azt a hibát, hogy már az első,
tájékoztató versenyre is külön felkészültünk. Most menetből teljesítem majd a
májusi viadalt, s arra koncentrálok, hogy a válogatókon, és remélhetően az
olimpián legyek csúcsformában."
Az elmúlt évek "elhibázott" metódusával kapcsolatban csupán annyit
jegyezhetünk meg: Vereckei 1997-ben és 1998-ban egy-egy, 1999-ben két
vb-aranyat zsebelt be. "Hosszú évek gyakorlata alapján most nekem a
legkisebb az esélyem arra, hogy az olimpián nyerjek. Mindezt csak azért
mondom, mert fő számomban, ötszáz egyesben ritkán fordul elő, hogy éveken
át ugyanaz győzzön a világversenyeken. Ugyanakkor az optimitsa megközelítés
úgy hangzik, hogy a régi trendtől eltérően az utóbbi években kezdenek
kiegyensúlyozottá válni az erőviszonyok. Nekem persze először az itthoni
riválisaimmal kell megküzdenem, hisz olyan erős a mezőny, hogy elég egy kis
hiba, és máris évek munkája veszhet kárba."
Ellenfeleiről szűkszavú értékelést adott, jelezvén, nem neki kell önbizalmat
öntenie a többiekbe: "Világbajnoki címvédőként másoknak kell tartaniuk tőlem.
Tudom, négy év alatt nagyot fordult velem a világ, Atlantába még ki sem
jutottam, ám a játékok előtti utolsó nagy versenyen, a duisburgi Vk-n döntőbe
kerültem ismeretlenként, csupa olimpiai részvevő közé. Az itthoni élmezőnyről
szólva: Csipes visszatért, és velünk edz Csepelen, ami elsősorban a
hangulatunkon javít. Egyesben a riválisok közé sorolhatom Kammerert,
Szádovszkyt, Bauert és Borhit is. A négyesben velem együtt ülő és alighanem
párosban is próbálkozó Storcz szándékairól nem tudok. Igen jóban vagyunk,
ám valahogy kerüljük ezt a témát."
Elkerülhetlen kérdés azonban részünkről akad: vajon elviseli-e Vereckei azt,
hogy előzetesen, intő óvatossággal számlált sydneyi aranyérmeink közül sokan
az ő hathatós közreműködésétől várják legalább az egyik biztos elsőségünket?
"Nem szeretem, ha úgy néznek rám, mintha az aranyérem máris a homlokomra
lenne rajzolva. Még az sem biztos, hogy indulok az olimpián. Minden nagy
utazás egy kis lépéssel kezdődik, és én még ezt sem tettem meg, vagyis
egyelőre versenyen sem indultam az idén. Részemről csupán azt garantálhatom,
fizikailag legalább olyan állapotban leszek, mint tavaly, a többi pillanatnyi
pszichés tényezőkön múlik."
|
FONTOS
