|
|
| ||||
|
|
A kosaras emelkedésű kihívó, az amerikai Zur olimpiai bajnokunk szerint kissé zűrös
Vereckei, az önképző világverő -------------------------------------------------------------------------------- forrás: Nemzeti Sport 2002.07.24 --------------------------------------------------------------------------------
- Szerénykedhetnék, de én is úgy gondolom, nem mindennapi ez az eredménysor - mondja Vereckei Ákos, olimpiai bajnok kajakosunk, majd pontosít: - Ugyanakkor nem a statisztika javítása motivál, egyszerűen mind a mai napig úgy gondolom: ha már elindulok egy versenyen, kutya kötelességem megnyerni azt. Párosban vagy négyesben? - A parádés ötszáz egyes mellett azonban nehezen talál magának egy másik sikerszámot. Az olimpián négyesben, tavaly ezer egyesben, az idén pedig párosban próbálkozik. Vajon melyiknél marad meg? - A választ a vébé után adhatom meg, akkorra teljesítek ugyanis egy teljes szezont párosban is. A három közül számomra a négyes a legkönynyebb, pontosabban a legkevésbé nehéz. A vb és olimpiai elsőségünk egyébiránt bizonyítja, hogy 1999-ben és 2000-ben jól oldottuk meg a feladatunkat. A páros is működőképes lehet, ha minden a helyén van. Veréb Krisztiánnal alkotott egységünkben az Eb negyedik hely ellenére igenis látok fantáziát. Sevilla után kiderül, hogy milyen látnok vagyok ... Az ezerméteres egyes bevállalására kevés esélyt látok. Szólókajakban szinte elkerülhetetlen, hogy az előfutamot követően kihagyjam a középdöntőt. Vagyis a négy nap alatt mindig várna rám egy-két futam, ráadásul rendre fél hétkor kellene kelnem. Ez önmagában nem gond, ám ha csak egyetlen éjszaka nem tudom kipihenni magam, máris borul minden. Végig lehet csinálni, de mondja meg, ki szeret pengeélen táncolni?! - A négyesben nagyobb biztonságban érezhetné magát. Miután a legjobb egyes versenyzőnek általában helyet szorítanak a kvartettben, ez alkalmasint az ön elhatározásán múlhat. Gondolkodik azon, hogy visszaüljön a tavaly elhagyott csapathajóba? - Az önmagában édeskevés, hogy én mit gondolok. Ez éppenséggel hat ember ügye: rajtam kívül Kammereré, Storczé, Horváthé, a helyemre került Kökényé, valamint párosbéli társamé, Verébé. Komoly érdekegyeztetésre lenne szükség, ami idény közben kivitelezhetetlen. - Említette, hogy szeret pihenten versenyezni. Nos, ezt igazolják az időeredményei is: a szegedi Eb-döntőben sokak szerint pályacsúcsot lapátolt, mígnem megnéztük az előfutamban teljesített idejét, ami még ennél is jobb volt. - Valóban sokat számít, hogyha rápihenhetek egy-egy futamra. Az erőállapotom, a pszichés felkészültségem alapján pontosan érzem, az adott napon milyen teljesítményt tudok majd nyújtani. Húzós volt a mezőny - Meghatározná nekünk, versenyzését mennyire hatja át a tudatosság, s mennyit bíz a szerencséjére? - Kilencvenkilenc százalékban a tudatosság a meghatározó, a vakszerencsét igyekszem a parton hagyni. Profi szinten nem lehet orosz rulettet játszani, illetve egyszer-egyszer lehet, ám ötéves távlatban vajmi keveset érnék azzal, hogyha kizárólag a jó sorsomban bíznék. - Sydneyben az egy százalék, s adott esetben a balszerencse kerekedett felül? - Inkább az a fél százalék ... Ott a rossznál is pocsékabb körülmények mellett velem is gond volt: egyszerűen nem tudtam élni a lehetőséggel, hiába verekedtem be magam az olimpiai döntőbe. - Az esetek nagy részében azért az ön akarata érvényesül. Az ön esetében miben érhető tetten a tudatosság? Például akad olyan csapattársa, aki pszichológus segítségét is igénybe veszi, más kínosan ügyel az étrendjére ... - Miután az edzőtáborokon kívül az év jelentős részében nem áll rendelkezésre a szükséges háttér, szisztematikusan nem élhetek ezekkel az eszközökkel. Így nekem megmarad a természetes kontroll: ha jól érzem magam a bőrömben, s lelkileg is kiegyensúlyozott vagyok, minden oké, ha nem, addig kísérletezgetek, amíg vissza nem tér minden a rendes kerékvágásba. - Most úgy fest, minden a legnagyobb rendben van, megosztaná velünk a sikerreceptet? - Az én szisztémám másnál aligha alkalmazható. Amúgy is sokaknál szerencsésebb alkat vagyok, minthogy - kis túlzással - felnőtt kajakosként nyertem az első aranyamat. Mióta megismerkedtem ezzel a sportággal, azon jár az eszem, miként tudnék fejlődni. Az én esetemben tehát az információ a kulcsszó: innen-onnan lestem el a praktikákat. A hajó, az ülés, a lábtámasz beállításán túl megfigyeltem a lapátkezelés technikai trükkjeit, a megfelelő öltözék kiválasztását, vagyis minden apróságot elraktároztam. Tizennyolc éves koromig a táplálékkiegészítőkről, vitaminokról is keveset tudtam, ám amióta megismerkedtem ezek áldásos hatásával, használok ilyeneket. Körülbelül húszéves koromra állt össze a kép, s azóta egyszersmind képessé váltam a győzelemre is. - Immár mindenki a Vereckei-skalpra vadászik. Az Európa-bajnokságon is látszott, hogy az idén erős és erőszakos üldözőkre lelt. - Tényleg húzós mezőny jött össze Szegeden. A befutó során nagyobb előnyt érzékeltem, ám a bolgár Merkov szépen feljött a nyakamra. A spanyol Comesana is remekül versenyzett, miként kiváló volt az ezer egyesben ezüstöt szerző lengyel Seroczynski is. Alighanem régi ellenfelem, az izraeli Kolganov sem tett le még arról, hogy elcsípjen. A vébén még náluk is erősebb riválisokkal találkozhatok, ezért feltétlenül frissülnöm kell augusztusban, a dunavarsányi edzőtáborban, hogy a jelenleginél is gyorsabb lehessek. - A megoldás netán még több pihenés? - Dehogy. Fontosabb, hogy optimális terhelést kapjak. Az Eb előtt előfordult, hogy saját hibámból átestem a ló túloldalára. Annyira megizmosodott edzőm, Sári Nándor csapata, hogy az általában egyes kajakban végzett edzéseken óriási a hajtás. Eddig azt gondoltam, presztízsből mindig mindenkivel tartanom kell a tempót, bárki is haladjon az élen. Nos, ezt nem kellett volna: június végére piszkosul elfáradtam. - A Sevillában a mezőnyhöz csatlakozó nagyágyúkról még nem beszélt ... - Az argentin Correa régi ismerős, s tavaly már legyőztem az aktuális üstököst, az üzbég Rijahovot is. Most azonban egy újabb, kissé furcsa trónkövetelő jelentkezett be: ő a titokzatos amerikai, Rami Zur, aki júniusban, a homályból előretörve megnyerte a dusiburgi Világkupát. Ha csak az említetteket veszem, a kilences döntőből nyolc hely máris elkelt úgy, hogy skandináv, német és olasz kajakossal még nem is számoltam. Már a jövőjével is foglalkozik - Mit tud a rejtélyes Zurról? - Azt, hogy kissé zűrös, bár személyesen nem ismerem. Kajakban nem sokat számít, ám azt hallottam, hogy kiváló a súlypontemelkedése: Duisburgban az eredményhirdetéskor helyből ugrott fel a dobogó tetejére. Korántsem lényegtelen, ugyanakkor rosszindulatú megjegyzés még vele kapcsolatban, hogy úgy néz ki, mint egy két lábon járó növekedésihormon-bomba. - Nocsak, a jövő évi atlantai vb jegyében az amerikaiak kreáltak maguknak egy esélyes egyes kajakost? - Az Egyesült Államokban kiváló az orvosi háttér, de én ilyet azért nem állítanék. - A megítélése szerint a kajak-kenuban mennyire van jelen a dopping? - Az elhangzottak ellenére minimálisan. Ahhoz azért túl kevés a pénz ebben a sportban. Négyesbeli ellenfeleink közül a német Mark Zabellel szoktam e-mailezgetni. Németország sportnagyhatalom, de a kajak-kenuból ők sem élnek meg: az embereket érdeklik a sikereik, ám az állam nekik sem fizet eleget. Mark például autószerelőként dolgozik, csapattársa, Stefan Ulm pedig eladó egy üzletben. - És Vereckei Ákos mit csinál két edzés között? - Nekem a kajakozás a főállásom, jóllehet, megpróbálom hasznosan eltölteni a szabadidőmet. A TF-n most félévet halasztottam, ám komolyan gondolom, hogy foglalkozzak a jövőmmel. Szeretném megteremteni magamnak a lehetőséget arra, hogy egyszer majd a hobbimnak, a szörfözésnek is hódolhassak. Azért senki se ijedjen meg, nem igazolok el az ausztrál válogatottba ... Hogy ha majd tengerközelbe költözöm, az már egy másik fejezete lesz az életemnek. Egyelőre a síkvízen, kajakosként várnak rám kihívások és - mint arról oly sokat beszéltünk - újabb és újabb kihívók. |
| ||
|
||
Vereckei Ákos |
||
|
FONTOS
