|
|
| ||||
|
|
Vereckei Ákos a tavalyi pihenés után megássa az alapot a jövőre esedékes építkezéshez
Idén is megtérült a befektetett munka -------------------------------------------------------------------------------- forrás: Népszava 2002.07.23 -------------------------------------------------------------------------------- Vereckei Ákos számára az 1998-as szegedi kajak-kenu világbajnokságon szerzett aranyérem hozta meg a hírnevet és a népszerűséget. Időközben vb-aranyai számát ötre növelte, nyert olimpiát is, mely eredmények mellett egy újabbEb-győzelem jelentősége akár el is törpülhetne, de ő is állítja, a hazai közönség előtt kivívott siker semmi máshoz nem hasonlítható. A hét végén lebonyolított szegedi Eb bajnokával (K1 500 m) stílszerűen szülővárosában, Szigetszentmiklóson, a Duna-parton beszélgettünk. - Tavaly éppen az Európa-bajnokság előtt arra panaszkodott, hogy ugyan szép-szép a megannyi magyar siker, de a versenyzőkön kívül ez szinte senki másnak nem fontos. A szegedi Európa-bajnokság e téren is javította a hangulatát? - Igen. Nagyon szerencsés embernek érzem magam azért, hogy kétszer is megadatott ez az élmény. Egész egyszerűen fantasztikus a magyar közönség, régóta járom a világ kajak-kenus versenyeit, de ilyen sehol máshol nem tapasztalható. - S nem gondolja-e úgy, hogy a kajak-kenu versenyek lebonyolításán változtatni kellene? A két nap alatt összelapátolt 10 aranyérmet egyszerűen képtelen befogadni a közönség, nem beszélve a további kilenc ezüstről és bronzról. Mintha az ön sikere is kissé elsikkadt volna a többi között. - Nem értek egyet ezzel a véleménnyel. Akárkivel beszéltem azután, hogy életében először látott kajak-kenu versenyt a helyszínen, mindannyian azt mondták, ez a világ legjobb hét- végi programja. Éppen az a jó benne, hogy két napba összesűríthető az összes izgalom. - Mégis, amikor például Kovács Ágnes három Eb-aranyat szerzett három különböző napon, akkor az emberek sokkal jobban tudtak örülni annak, mint most, amikor a "nyakukba zúdul" a rengeteg első helyezés. - Mondom, hibás ez az eszmefuttatás. A Szegeden ugyancsak három aranyat szerzett Kovács Katira például szerintem korábban inkább azért nem figyeltek oda, mert a sok győztes mellett elsikkad egy második vagy harmadik helyezett. Pedig ő is évek óta keményen megszenved a sikerekért. Ha már az úszás került szóba összehasonlításképpen, szerintem inkább az a különbség, hogy ott négy-öt sikeres magyar versenyző volt és van, akiket könnyebb észben tartani. Szemben a kajak-kenuval, közülünk például most Szegeden tizenöten szereztek érmet. - Ilyen nagy sikerek után elgondolkodik-e azon, hogy mitől ennyire eredményes a magyar kajak-kenu sport? - Nagyon jók az alapok, ez a legfontosabb. Példaként említhetném a férfi kajak négyest. Az eredményességhez ott négy kiváló kajakosra van szükség, tehát véletlenül lehetetlen a csúcson maradni. Márpedig a magyarok évtizedek óta az első kettőben vannak e számban a világversenyeken. Ez azért is megy csodaszámba, mert a nemzetközi mezőny egyre sűrűbb, egyre nehezebb nyerni. - Eljöhet-e az az idő, amikor majd három-négy aranyéremnek is örülnünk kell? - Remélem nem, de mégsem kizárható. Egyelőre még lépéselőnyben vagyunk, de mindenképpen újítani kell. - Milyen területeken van erre lehetőség? - Kettőt tudnék megnevezni: az edzésmódszert és az orvosi hátteret. Utóbbiban sajnos nem tartozunk a legjobbak közé. - Az 500 egyesben elért újabb győzelmét nem kell magyarázni. De említenék másik két eredményt: 1000 m-en kettesben Veréb Krisztiánnal 4., míg tavaly a Bártfai, Veréb páros 2. lett. Ezen eredményekből levonható-e bármilyen következtetés? - Nagyon sok múlik a szerencsén. Azt hiszem, ők tavaly ezzel nem álltak hadilábon, úgy lettek másodikak, ahogy mi most negyedikek - egészen minimális különbséggel. Persze jó lett volna e számban is érmesnek lenni, de sebaj, nem adjuk fel, a vb-n újra megpróbáljuk. - A svédek látszólag túl nagy különbséggel nyertek, őket be lehet fogni? - Ôk valóban nagyon jók, ha a világbajnokságig kitart a formájuk, az maga a csoda. Mi pedig mindenképpen javulni fogunk, ezért nyerhetünk. - Még távolabbi terveiről tud-e bármit is mondani? - Ha arra gondol, még nem tűztem ki magamban, hogy ekkor és akkor, mondjuk az athéni olimpia után abbahagyom a kajakozást. Ameddig úgy érzem, hogy a befektetett munka megtérül, addig mindenképpen csinálom. Természetesen 2004 a következő nagy cél. A tavalyi évre az volt a mottóm, hogy a lehető legkevesebb munkával a legjobb eredményt kell elérni, idénre ez már változott. Kiástuk az alap helyét, jövőre elkezdhetjük az építkezést. |
| ||
|
||
Vereckei Ákos |
||
|
FONTOS
